06/11/2025
TE TUDOD MINEK A JELE A DEPRESSZIÓ ?
A depresszió nem azt jelzi, hogy valami baj van veled, hanem egy intelligens folyamat, amin a tested végigvezet, hogy eljuss egy új megértéshez arról, ki vagy valójában.
A trauma elválaszt minket azoktól a részeinktől, amelyek az élet-erőnk forrásai.
Ha ezeket a részeket elnyomjuk, természetesen kedvetlennek, csapdába esettnek és tehetetlennek érezzük magunkat.
Az elnyomás az expresszió ellentéte, és amikor az elnyomás válik a normává, az depresszióba fordul. A depresszió a krónikus elnyomás tünete. Azt jelzi, hogy el kellett nyomni létfontosságú részeinket a túlélés érdekében.
Mit kellett elnyomnunk?
1. A Hatalmunkat
A depresszió annak a jele, hogy kiegyensúlyozatlan hatalmi dinamikában vagyunk valakivel vagy valamivel. A trauma a tehetetlenség pillanata volt, és a testünk azt tanulta meg, hogy a túléléshez át kell adnia a hatalmát, mert nem biztonságos, ha a saját hatalmunkban vagyunk.
2. Az Érzelmeinket
A depresszió annak a jele, hogy a testünk megtanulta: a túléléshez el kell nyomni az érzelmeket, különösen a haragot, a gyászt és a félelmet. Ahhoz, hogy beilleszkedjünk és működőképesek legyünk, leválasztjuk magunkat arról, amit érzünk, és a testünk az érzelmeket fenyegetésként látja.
3. Az Ősi Ösztöneinket
A depresszió annak a jele, hogy ki kellett oltani az ősi ösztönöket, mint az egészséges agresszió, a sz*****is én, a spontán mozgás vagy a hangunk. Ahelyett, hogy szabadok lennénk, bezárt állatoknak érezzük magunkat a saját testünkben.
4. A Szükségleteinket
A depresszió annak a jele, hogy a létfontosságú szükségleteink nincsenek kielégítve – és valószínűleg már nagyon hosszú ideje.
Lehet, hogy még csak nem is látjuk, hogy nincsenek kielégítve, mert soha nem voltak kielégítve. Ez nekünk normálisnak tűnhet, mert nem ismerünk más valóságot.
5. Az Életerőnket
A depresszió annak a jele, hogy elszakadtunk azoktól a részeinktől, amelyek a vitalitáshoz vezethetnek. Olyan, mint egy egész univerzumnyi új lehetőség, amit nem látunk, mert a testünk nem ismeri a könnyedséget, a kényelmet és az elevenséget.
6. Az Intuíciónkat
A depresszió annak a jele, hogy nem bízunk magunkban és abban, amit mélyen igaznak tudunk. Nagyon bölcsek lehetünk, és sok üzenetet kaphatunk az intuíciónktól, de mert nem bízunk benne, figyelmen kívül hagyjuk őket.
Minden ilyen elnyomás bölcs túlélési stratégia volt, és megmutatja, mit kellett a testünknek tennie, hogy ma itt legyünk. Támadásnak tűnhet, de ha közelebbről megnézzük, szövetség. A depresszió nem támad minket. Arra mutat, hogy mit kell felszabadítanunk magunkból, hogy visszatérjünk ahhoz, akik a lényegünkben vagyunk. A depresszió gyakran szükséges folyamat, amin a testünk végigvezet bennünket, hogy időt adjon a reflexióra és eljussunk egy új megértéshez önmagunkról.
/The Trauma Educator posztja alapján/
