24/12/2025
A Karácsony a tisztulás kapuja és a lélek újratervezése! 🎀
Ahogy visszatekintek az idei évre az előadásaimra, a hírleveleinkre és a közös témáinkra egy üzenet újra meg újra előtérbe kerül: a traumák oldása és az öröklött minták elengedése nem „ráadás”, hanem a belső megújulás alapja.
Mert amíg a tudatalattiban futnak a régi programok, addig a legszebb szándékaink is ugyanazokba a körökbe fordulnak vissza: ugyanazok a konfliktusok, ugyanaz a hiányérzet, ugyanaz a feszülés, csak más díszletek között.
Az elmúlt napokban újra és újra ugyanaz a kérdés érkezik hozzám, különböző élethelyzetekből:
Miért borul fel minden karácsony előtt?
Miért ennyi a feszültség, az indulat, a rohanás, a káosz?
És ahogy figyelem ezt az időszakot, egyre inkább azt érzem: azért, mert a karácsony nem pusztán egy ünnep a sok közül. Inkább egy közös, kollektív „kapu”. Egy olyan pont az évben, amikor valami kimondatlanul is elvárást támaszt:
„Most szeretni kellene.”
És ettől egyszerre megjelenik minden, ami bennünk nem szeretet.
Karácsony előtt felerősödik a hiányérzet. Előbújik az a vágy, amit hónapokon át elnyomtunk, félretettünk, eltereltünk. Megmozdulnak a régi családi történetek, a megszokott szerepek, a kimondatlan feszültségek. És ami nem igaz, ami régóta repedezik, az ilyenkor hirtelen ránk szakad. Mintha lavina indulna el.
Nem véletlenül.
Ilyenkor mintha létrejönne egy láthatatlan „tükörtér”. Egy mező, ami nem magyaráz, nem szépít csak szembesít. A test, a szív és az elme egyszer csak nem akar tovább cipelni. Nem bírja tovább a terheket, a hallgatást, a megfelelést, a belső ellentmondásokat.
A szeretet hiánya ilyenkor utat keres magának.
A szeretet utáni vágy pedig sokszor úgy tör elő, hogy az már nem finom: lehet düh, sírás, összeomlás, túlérzékenység, kiszámíthatatlanság.
A felszínen pedig ez látszik: káosz.
Kapcsolatok feszülnek szét, viták robbannak, régi sebek nyílnak ki, családi traumák aktiválódnak. Van, akinél hirtelen testi tünetek jelentkeznek, balesetek történnek, kimerülés jön, vagy egyszerűen csak az a csendes pont, amikor valaki már nem tud „jól lenni”.
Mert egy belső rendszer nem bírja tovább, hogy mást mutatunk, mint amit valójában érzünk.
A hamis keret megreped. A régi struktúra enged.
És talán ez az igazi kérdés ebben az időszakban: nem az, hogyan csináljunk „szép karácsonyt”. Nem az, hogy minden áron béke legyen, ajándékok, mosoly, tökéletes vacsora.
Hanem ez:
Tudsz-e őszinte lenni önmagaddal?
Tudsz-e igazat mondani a saját érzéseidről?
Tudod-e tartani a határaidat?
Tudod-e kimondani, hogy mire vagy képes – és mire nem?
Mert a karácsony valódi próbája nem a fa mérete, nem az ajándék értéke, nem az, hogy kik ülnek egy asztalnál. Hanem az, hogy milyen minőségben vagytok jelen egymásnak. Van-e valódi kapcsolódás. Van-e jelenlét. Van-e igazság.
Sokszor ilyenkor túldíszítünk mindent, fényekkel, csillogással, hangulattal próbáljuk „megmenteni” az érzést. De érdemes rákérdezni: vajon mit próbálunk elfedni? Melyik részünk kap díszt, hogy ne kelljen ránézni arra, ami fáj?
Lehet, hogy most nem a giccs ideje van, hanem a tisztulásé.
A régi szerepek leválásáé.
A csendben cipelt bűntudatok elengedéséé.
A kollektív „kell”-ek elhalkításáé.
És annak kimondásáé, hogy:
„Most nem tudok úgy ünnepelni, mint régen. De tudok igaz lenni.”
És talán ez is szent. Talán most ez a legnagyobb méltóság.
Mert ha ebben a zűrzavarban mégis megszületik valami valódi…
Ha valaki őszintén rád ír.
Ha felhív.
Ha megölel.
Ha elhangzik egy tiszta mondat, ami nem kötelességből, nem pózból, nem elvárásból születik, hanem szívből az ajándék. És ezt érezni fogod. Ahogy azt is, ha valami csak szerep.
Most ez az időszak a kollektív lélekolvadás ideje. Felszínre jönnek a mélyre tett érzések, a régi elfojtások, a meg nem élt igazságok. És nem baj, ha nem szép. Nem baj, ha szétesik. Nem baj, ha fáj. Nem baj, ha idén más.
Mert lehet, hogy most nem a „boldogság” születik.
Hanem az igazság.
És ha az igazság megszületik, abból később valódi szeretet is tud születni.
Kívánom ez az Ünnep, hozza el számodra azt az igazi mély felismerést, ami kaput nyithat a valódi megújuláshoz a lelkednek!🎀🎄🎀
Szeretettel, Hajnalka