02/03/2026
...mi az, ami sosem volt valódi? - Merkúr retrográd a Halakban
Ez az év még tele lesz olyan pillanatokkal, amikor egyik rezgésből a másikba emelnek minket.
Még alig értük el a márciust, de már nagyon sokan egy egész évre való tapasztalást húztatok át magatokon, és miközben nagy lendülettel kellene készülni az újra, a világmegváltásra, csak faltól falig csapódunk.
Az Uránusz-Mars kvadrát tetőzése nem csak egyéni szinteken, hanem nagyhatalmi szinteken is berobbant, borítékolható volt, hogy történik valami. Ez az energia nem most kezdődött, és nem is most ér véget, és ha nagyon érteni szeretnénk, hogy mennyire is túlpörgetett spirituálisan a Tűz Ló szuperfantasztikus energiája, nézzünk rá a Közel-Keletre..
Hogy értsük: ez az év leginkább arról szól majd, hogy hétről hétre, napról napra kapkodjuk a fejünket, próbálunk lépést tartani a nem tudjuk mivel, és igyekszünk kapaszkodni, amikor elsodor a menetszél. A tudatos, kiszámítható cselekvés most csak önámítás, legfeljebb az éppen beeső, berobbanó eseményekre adott reakcióinkban gyakorolhatunk némi emelkedettséget.
Az energiák, amik formálják a világunkat most, nem egyik hétről a másikra váltanak, itt hosszú hónapok, évek folyamataiban kell gondolkodni.
A mostani retrográd Merkúr is ennek egy kis szelete, amiben az utolsókat pucoljuk még ki abból, ami az elmúlt hónapokból, évekből vagy évtizedekből hátrahúz, hátramaradt.
A személyes bolygók teljes garmadája még nem jutott el a fordulópontig és amíg ők nem haladnak át a Neptun-Szaturnusz együttállásán, addig még mindig a régit tisztítjuk, pucoljuk.
Csak hogy érezzük: ennek utolsó akkordja épp az áprilisi választások idejére esik, de globálisan is megjelenik majd egy nagyobb erőátvitel...
De most még a retrográd Merkúrt csócsáljuk.
Mi volt az a valóság, amit még mindig kikozmetikáztunk magunkban, amit feldíszítettünk, amibe kapaszkodtunk, amit még mindig idealizáltunk, pedig már régen nem volt igaz?
Mi volt az, amit nem akartunk beismerni, nem akartunk olyannak látni, amilyen, mert akkor el kellett volna engedni azokat az álmokat, amiket ehhez magunkban kötöttünk?
Régi álmokat, amiket lehet, hogy évtizedeken át dédelgettünk, toldoztunk-foldoztunk, hogy olyannak látszódjanak, amilyennek látni vagy mutatni akartuk őket, de a bennük lévő valóság teljesen más volt, mint amit mi szerettünk volna.
Nem akartuk látni, hallani azt, ami ezt nem támogatta, nem akartuk elfogadni, hogy van, ami soha nem is létezett úgy, ahogyan mi erőltettük, és még kevésbé akartuk elfogadni, amikor mindez megindult a felszín felé, hogy szétromboljon mindent, amit magunkban a kijózanodás útjába állítottunk...
Ez a retrográd Halak Merkúr nem csak a mosógépünket teszi parkolóba.
Sokkal mélyebb üzenete most az, hogy szépen lassan bomlasztja meg azt a vélt képet magunkban, aminek az igazságalapja sosem létezett, csak mi nem akartuk elfogadni.
Hány olyan helyzet, ember van az életünkben, amikkel, akikkel kapcsolatban végérvényességre jutottunk?
Számtalan helyzeten vagytok túl, amiben nem volt opció a kikerülés, csak az egyenesen keresztül. Ez pedig vágott, szakadt, elvérzett.
Ez a Merkúr most azt próbálja tisztítani bennünk, hogy meg tudjuk különböztetni a valódi érzéseket a nosztalgiázástól, az igazi belső élményeinket a kivetítéseinktől, a rózsaszín álomszerű lufikat az egyértelmű tényektől.
Nem nagyon hagy más utat.
Aki még mindig abba kapaszkodik, ami lehetett volna, vagy ami hazugság volt, mert sosem volt ott, aki nem hajlandó kilépni a rideg és egyszerű valóságba a jelenben, azt a hajánál fogva fogják hamarosan kihúzni belőle.
Ez a Merkúr most próbál segíteni abban, hogy erre ne legyen szükség.
Ne romantikázzuk túl azt, ami száraz és egyértelmű.
Ne akarjuk megmagyarázni azt, amit csak fáj elfogadni.
Ne keressünk kibúvókat, nincs "de...", csak igen vagy nem.
Ha valakivel megszakadt a kapcsolat, ne feledjük, hogy miért is szakadt meg.
Ha valamilyen helyzetet rendeznünk kell, ne feledjük, hogyan is jutottunk oda.
Ha valamiben döntenünk kell, emlékezzünk arra mi történt, amikor legutóbb ugyanígy döntöttünk.
Ne idealizáljunk semmit, mert azzal a saját torkunkat vágjuk el.
Legbelül pontosan érzi mindenki azokat a válaszokat, amiket olyan kérdésekre kap, amiket nem akart magának feltenni, mert fáj a szembesülés.
Mindenki tudja, ha a szívére teszi a kezét, hogy hol és miben nem akarta elfogadni azt, amivel most muszáj dűlőre jutnia magában és lezárnia, elengednie.
Muszáj szembenézni azzal, hogy van, ami soha nem volt igaz, és van, ami sosem történhet már meg.
Nem azért, mert mi bármit elrontottunk, hanem azért, mert mi tákoltunk az életképtelen és megváltoztathatatlan köré csillogó reményeket és mi csurgattunk a száraz tényekre rózsaszín mázas bevonatot.
Ezt bontja vissza most a Merkúr.
Hogy szembe merünk-e magunkban nézni ezzel, már a mi térfelünk kérdése. Merkúr megteszi a dolgát azzal, hogy középre húz, ahonnan láthatjuk az eddig bejárt utat, és kipucolja bennünk mindazt, ami azon eddig rajta tartott.
Hogy most melyik irányba indulunk tovább, hogy továbbra is hitegetjük magunkat, vagy pedig hajlandóak vagyunk letenni az önámításainkat...már rajtunk múlik.
Van, ami soha nem volt igaz, és van, ami akkor is igaz volt, ha nem akartunk hinni benne...
Eszter 🦄
Csillagszirmok
🌟
🔒 A megosztásokat köszönöm! ☺️🙏🏻
Az oldal bejegyzett védjegy oltalom alatt, a teljes tartalom pedig szerzői jogvédelem alatt áll. Írást továbbvinni csak közvetlen megosztással, vagy az eredeti bejegyzésre mutató linkkel lehet!
(Kép: Pinterest)
