07/09/2025
A nagymama elkísérte hozzám a lányát, az unokái anyját.
– Amióta megszülettek a gyerekek, a lányom teljesen kivan – mondta.
Majd hozzát***e:
– Nem kell ennyit ajnározni ezeket a gyerekeket. Nevelni kell őket, hogy tudják, mi a dolguk. Az én lányom sosem volt ilyen, csendben ült és játszott. Jó gyerek volt.
Erre a lánya halkan megszólalt:
– Ha annyira jó gyerek voltam, akkor miért kellett megpofozni?
A szoba elnémult. A levegő megfagyott.
Ritkán hagyom, hogy egyszerre több családtag is jelen legyen, de ez a pár perc mindent elárult. A nagymama sért***en távozott, rám bízva a lányát, hogy „megjavítsam”.
Szóval... ott maradt velem a lánya, aki zokogva roskadt össze. Egy nő, aki évek óta cipel egy batyut: a saját gyerekkorát. Aki küzd, mert nem akarja továbbadni azt, amit kapott. Aki fél, nehogy átesve a ló másik oldalára ugyanúgy rossz úton találja magát. És aki még mindig meg akar felelni az anyjának, miközben magát hibáztatja.
Egy pofon soha nem tanít. Ahogyan a szóbeli fenyítés, a zsarolás, a lelki terror vagy a csenddel való büntetés sem. Ezek nem nevelnek, hanem rombolnak.
A pofon ára lehet egy életre szóló elfojtott hallgatás. Vagy további agresszió.
A pszichológia régóta kimutatta: a félelemre épülő „nevelés” nem fegyelmet ad, hanem szorongást, szégyent, bűntudatot és elfojtást. A gyerek vagy megtanulja, hogy elnyomja magát, vagy megtanulja, hogy az erőszak eszköz lehet.
Müller Péter szavaival élve: „A szülő a lényevel nevel.” Nem azzal, amit mond, hanem azzal, ahogyan jelen van.
Értem, hogy a nagymamát szíjjal is verték. De a saját sebünkre hivatkozva sincs jogunk másokat bántani. A fájdalom nem igazolja a fájdalom továbbadását.
Amíg a pofon természetes eszköznek számít egy családban is, addig fenntartjuk azt a hazug hitet, hogy rendben van bántani... És ha körülnézünk, a hírekben nap mint nap látjuk, hová vezet ez.🤍😔Drága kislány...🖤🙏Ami kicsiben, az van nagyban, az egyÉN változása, kihat az egész "rendszerre". Nem lehet része tovább a kollektív tudnak az ilyesfajta hozzáállás. A jó példa, a szeret***eli útmutatás, a jelenlét az egyetlen út és ez nem egyenlő a mindent megengedünkkel, hiszen keretekre szüksége van a gyermeknek.
Nincs olyan egészséges határ, hogy „mennyi pofon fér bele” , a bántalmazásnak nincs mértékegysége, mert minden ütés, minden lelki büntetés nyomot hagy. És ha őszintén ránézünk: a józan paraszti ész is azt mondja, hogy egy felnőtt, erősebb ember kezet emelve egy nála kisebbre, védtelenebbre, sosem lehet „normális”.
A gyerek viselkedése mögött mindig ok van. Nem születik rossznak, hisztisnek – a környezet, a kapcsolatok és a megélt érzelmi biztonság formálja. Ha egy gyermek „rosszalkodik”, az mindig jelzés. Van gyerek, aki fáradt, éhes, szorong, túlterhelt. Van gyerek, aki a szülő lelki tükrét hordozza. És van gyerek, aki egyszerűen csak figyelemre, biztonságra, szeretetre vágyik.
Az igazi kérdés soha nem az, hogy „miért rossz a gyerek”, hanem az, hogy mit mutat a viselkedésével a belső világáról.
A „rossz viselkedés” mögötti lelki okok(ennél jóval több van, minden élet egyedi történetet hordoz):
Születés körülményei
A terhesség alatti stressz, szorongás, kötődési nehézségek hatással lehetnek a baba idegrendszeri érettségére.
A traumatikus szülés (pl. elhúzódó vajúdás, sürgősségi beavatkozás, oxigénhiány) vagy a születés utáni szeparáció (pl. koraszülött intenzív osztály, inkubátor) korai biztonságvesztést okozhat.
Ez az idegrendszerben fokozott éberséget, szorongásra való hajlamot hagyhat, ami nyugtalanságban, fokozott dacos reakciókban nyilvánul meg.
Kevés figyelem és érzelmi hiány
A gyerek nem a szavaival, hanem a viselkedésével üzen. Ha nincs elegendő szeretet, elfogadás, odafigyelés, akkor a „rosszaság” egyetlen eszköze marad, hogy észrevegyék.
A figyelemhiányos gyerek sokszor inkább vállalja a szidást vagy a büntetést is, csak kapjon reakciót. Számára a negatív figyelem is több, mint a közöny.
Otthoni körülmények
Ha a gyerek feszült, bántalmazó, kiszámíthatatlan légkörben nő fel, állandó készenlétben él.
Nem tanul meg bízni a világban, ezért feszült, agresszív vagy épp túlzottan visszahúzódó lesz.
A szülők közti konfliktusok, válás, anyagi bizonytalanság, alkoholizmus mind terhet raknak a gyerek lelkére, amit a saját viselkedésén keresztül mutat ki.
Kötődési minták
Az első években alakul ki a biztonságos vagy bizonytalan kötődés.
Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy szeretete feltételekhez kötött („akkor vagyok jó, ha csendben ülök, ha jól viselkedek”), akkor nem önmaga lehet. Ez pedig lázadásban, „rosszalkodásban” is kiütközhet.
Feldolgozatlan érzelmek
Egy gyerek nem tudja szavakba önteni a dühét, félelmét, szomorúságát. Ezért viselkedésével üzen.
A „rosszaság” sokszor nem más, mint feldolgozatlan érzelem, aminek nincs biztonságos tere levezetni.
A szülő tükre
A szülő(lehet) azt adja tovább, amit látott. Ha őt szigorúan, bántással, büntetéssel nevelték, könnyen hiheti, hogy ez a „normális”. A gyerek így nemcsak a szülő érzelmi állapotát tükrözi, hanem a szülő gyerekkorának feldolgozatlan sérüléseit is.
A gyerekkorban megélt bántalmazás, elhanyagolás, túlzott elvárás vagy szeretethiány kimondatlan fájdalomként marad a szülőben. Ezek a sebek gyakran a gyerek viselkedése által kerülnek felszínre. Például egy „akaratos” gyerek könnyen kiváltja azt az érzést a szülőből, amit ő maga gyerekként elnyomott.
A pszichológia régóta ismeri: az ember hajlamos újraélni és megismételni a gyerekkorában megélt dinamikákat. Amit nem tudott megoldani szülőként, azt „lejátszatja” a saját gyerekével, sokszor ugyanúgy, ahogy vele történt.
Ha a szülő gyerekkorában nem kapott feltétel nélküli elfogadást, nehezen adja tovább. A gyerek így nem önmagát, hanem a szülő elvárásait tükrözi vissza, miközben a szülő újraéli saját hiányait.
Stb...stb...stb...
Csukd be egy pillanatra a szemed, és idézd fel: mire vágytál volna legjobban gyerekként?
Egy ölelésre, amelyben biztonság van? Egy hangra, amely azt mondja: „jó, hogy vagy”? Egy tekintetre, amelyben ott a feltétel nélküli szeretet?
Most tedd ezt meg a benned élő kicsiéneddel... mondd el neki, add meg neki azt, amire mindig is vágyott... és tégy így a saját gyermekeddel is.
Ez nem elkényeztetés...
Ez maga a szeretet...
Szerző: Léterő
Kép: Internet
