Flóra Babett

23/02/2026

És többé nem volt nehéz. Egy percre sem volt nehéz. Még új sem, csak a miénk. Szabad volt ez, formátöltő, példaértékű, követendő. Igaz.

Nincsen, nem volt korlát. Jöhet mindenféle vágy. Van összhang ezekben, van közös világ. Rajtunk áll a választás.

Mi a tökéletes? A szempillantásnyi félelem és azonnali tisztánlátás?

Ráismertünk, hogy a szívünk vágyja a folytatást. A mozgó energiát, ami sosem marad ugyanaz. Alakváltást vár tőlünk, mozgékonyságot és rugalmasságot. Minden verziónkban összetartozást és egyre jobb és jobb minőségeket. Boldogságot, tisztaságot, örömet. Az istenit, csillanni a szemünkben.

A történetünkben soha nem volt elakadás. A felszínen, látszólag, néha, volt zavar.
Néha, félelem csillant. Ezt szabad? Ennyire lehet bolond és igaz? Ennyire érezhetjük jól magunkat? Nem is földi, ami bennünk van. Azért érződik tiltottnak.

Van szabály, ami ellenünk van? Van korlátja a létezésünknek és a formának, amiben tapasztaljuk magunkat? Ki mondhatná meg? Ki olyan keményfejű, hogy ekkora hatalmat képzel magának és önnön börtönőre lesz magának?

A legszebb tükör, amiben állandóan és újra meg újra meg akarjuk pillantani magunkat. Táncolni, a legszebb ruhákban. Andorgünnek érezni magunkat, nem csak párban. Kapcsolódásban. Érezni a mennyet, a mind-egy-et.

A kapcsolódásunk és a tapasztalásunk nem is az abszolút végtelenre nyitotta ki az ajtót, csak az eggyel többre. A kettesből, a többesre és működőképesre. A továbbgondolásra, a szabadságra, mozgatható energiára.

Olyan világban táncolunk, amelyben állandóan együtt vagyunk, könnyen. Mosoly van a szánk sarkában, szarkaláb a szemünk hunyorító vonalán és öröm a szívünk tájékán. Valódi derű. Energia. Kalandvágy. Olyan anyag, olyan tér, ami alakítható és vágyja is, hogy alakítsuk, hogy rendezzük, hogy mindenféle csodálatos dologra elhívjuk. Vágyja ezt tőlünk és örömmel működik együtt.

Ez természetes. Ez egy égből hozott darab. A mi világunkban magától értetődően természetes, hogy élesen világít lelkünkben ez az égből hozott darab. Nincsen elrejtve, nem kell keresni, egyáltalán nem nehéz, minden adva van.

Homály helyett, tisztánlátás van.

21/02/2026

Egy másik múlthoz, másik jelen és jövő tartozik. Mindegy, hogy az idő mely pontját változtatjuk.

Általában könnyű a jelent. De van, amikor az ember tehetetlen. Szerencsére nincs időhöz kötve.

Elképzelheti óriási erővel a jövőt olyannak, amilyen és kiszabadíthatja magát bármilyen jelenből, felülírva bármilyen múltbéli eseményeket.

És elmélázhat a múlton oly erővel, olyan friss szemmel, ami átalakítja az egész jelen tapasztalását, szinte az egekbe repítve az eljövendő eseményeket.

Tehát, ezt tegyük meg. Akárhol is kezdve, ahol a legkönnyebb.

🕊

20/02/2026

"Van életérzésem. Emlékszem milyen érzés, amikor minden jó. Amikor eleve tudom, hogy jó, jó jön és csak a még jobb jön. Emlékszem, hogy milyen érzés ezekkel a csillogó szemekkel a tükörbe nézni. Kétség nélkül. A zenét hallani zene nélkül. Eleve táncolni. Belülről szikrázni.

A legjobbat akarom neki. Mindenből a legjobbat. A sokat, a többet, a kedveset és szépet. Akarom neki a ragyogást és azért akarom neki, mert tudom jól, hogy el is éri. Nincsen kevesebb, s mégis ebben hinni, hazugság.

A kedvenc történetem. Szeretném úgy mesélni, hogy a csodálatos részekre figyelek.
Megérdemel minden figyelmet. Rezgés ő, ami sérthetetlen és bonthatatlan.

Életdallam. Zene. Tér.
Létezés."

19/02/2026

Milyen érzés a másik oldalon? ✨

Ezúttal próbáld ki magad segítőként is vagy dolgozz egy konkrét elakadáson 🫶🏼

Teljes szívvel ajánlom a Thétakert vezetett meditációit és ThetaHealing tanfolyamait.

Részletek 👉🏼 thetakert.hu

17/02/2026

Ezekről mesélsz nekem. Mindig csak annyit, amennyit képes vagyok elfogadni. Annyit, amennyitől nem szenvedek, ami nem hull rám átokként, amíg a meggyőződéseim és a hitrendszerem ágas-bogas sűrűként a fény útját állja bennem.

Ezeket gondoltam magamról. Így bántam magammal. Ennyit hittem a világról.
Mindegy miért, hogyan és most már az is, hogy mennyi ideig. Vége van.

Egyetlen pillanat van. Ünneplem ezt. Benne élek, megélem. Meséseket gondolok, mesélek.

Érzem a feszültséget, a kifeszített íjat, amit egyszer ki kell lőni és ami célt ér. A történetet. A drámát benne. Az izgalmat és kételyt. A kifürkészhetetlent.

Erről szól. Mit akarok átélni, mit akarok megérezni, mit akarok átadni, mit akarok megrendezni és eljátszani, milyen ízt és árnyalatot szeretnék érzékelni?

Óriási dobpergésre készültem. Többre, mint amit elmével ki lehet gondolni. Olyan utat, amit elmével nem érdemes fürkészni.

Mindig is így akartam érezni.

Arra vágytam ezzel kapcsolatban, hogy könnyű legyen.

Hihetetlen legyen, egy olyan erős szikrából lobbant tűz, ami kiolthatatlan azok számára, akiknek arcát megsimogatta ez a meleg.

💥

16/02/2026

Végezd el magadért - aztán légy jelen másokért is ✨

Egy tanfolyam, ami után nem maradsz ugyanaz.

Sok szeretettel ajánlom a Thétakert vezetett meditációit és ThetaHealing tanfolyamait.

Részletek 👉🏼 https://thetakert.hu

16/02/2026

"Emlékszem, hogy a vágyhoz tartozóan tökéletes akartam lenni. Boldog, sugárzó, a legjobb verzió. És a trauma közepén hittem, hogy mindez csak a szeretetlenségről szólhat, meg arról, hogy nincs elfogadásom magam felé.

Talán azért akartam azt a verziót, mert mindarra a kvalitásra a közös vágyunkhoz valóban szükségem van.

Fájdalmas, hogy a gyógyulásban nem kerek egész az ember és például nem képes tartani egy ilyen komplex teret. Azért is fájt ez, mert szinte nem is hittem vagy gondolkoztam azon, hogy milyen leszek akkor, amikor meggyógyulok.

Mosolygok, hogy elesetten mekkora dolgokat vittem véghez.

Akkor mi mindenre vagyok képes?"

✨

16/12/2025

🤍✨

19/11/2025

Mi mindenen szoktunk dolgozni?

Kicsit sem könnyű témákon, szövevényes meggyőződéseken, alig észrevehető hitrendszereken 😳

Az alábbi bepillantást enged egy magzati minta hatásaiba és kellő részletességgel mutatja be, milyen is egy vezetett meditáció ✨

Olvassátok szeretettel! ❤️

Milyen érzés, ha azért születtél, hogy másnak élj? Mit jelent az, hogy amit Anyukád átél, azt a pocakjában növekedve te is átéled? Az alábbi Théta Történet a szeretet egy kacifántos arcát mutatja be. Szövevényes meggyőződésekkel, földöntúli szeretettel és magzati mintáv...

05/11/2025

Mindannyiótok arcában pillantom meg magamat. Mindannyiótok lelkével kapcsolódom, szabadon. Mindannyiótok szívében fürdetem a szeretetet, amit az égből hoztam magammal. Mindannyiótokból ugyanaz a szellemiség árad.

Egység van.

Azonos minden dobbanásunk, s a zene bennünk szól az örökkévalónak. Kikapcsolhatatlan.

Táncolok, mert szép az élet és boldogság van. Béke van.

Szavak nélkül, földi dallam hiányában, zajban s képzelt zűrzavarban, bármilyen világban is hallom, éneklem és együtt dúdolom.

A szeretetet, ami vagyok. S, mi vagyunk.

29/09/2025

EGYMÁSÉRT, A KÖZÖSÉRT

A szívből jövő spiritualitás. Az elkerülhetetlen akarás, ami jobbá tesz, ami nem hagy más választást.

Az akarok lenni, olyan akarok lenni, tapasztalni akarom, élni akarom. Tiszta a szándékom. A fejlődést választom.

Változtatom a világot, változtatom a történetet, magamat változtatom. Felelősséget vállalok. Tiszta a spiritualitásom.

Szerinted messzire jöttem? Szerinted megváltoztam? Szerinted máshogy gondolkozom?

A szívem kérte, a szívem kényszerített, a szívem intézte el. Mert éreztem mindenemmel.

Ebből van a spiritualitásom, az akarásom, a változtatásom. Az erőm.

A földöntúli, a hatalmas, a kimeríthetetlen.

Persze néha a neveden nevezem a fejlődésemet. Téged figyellek, érted lépek. Azt mondom, hogy miattad van. De tudjuk mindketten: miattam.

A hatásom rád, leírhatatlan. Hatalmas. Mert helyetted, magamért csinálom.

Egymásért, a közösért, a szívünk által.

Akarod? Akard. Kezdd magaddal, s csináld magaddal. Magadért és általad.

Tapasztald.

S, a végén mondhatod a szíveddel, hogy mindezt miattam.

Egymásért, a közösért, a szívünk által.

(Köszönet az ihletért 🤍 Névvel, név nélkül.. Az alkotás a tiéd, a miénk.)

28/09/2025

BÁTOR DOLOG

Magaddal nem szembenézni, s az igaz lényed letagadni. Eltakarni.

Nem biztos, hogy jó a szó. A bátorság.

Meggondolatlan vakmerőség talán, hinni, hogy nincsen következménye. Hogy lehet élni két vagy több száz életet, s a meghasonulás nem fáj. Próbáltad már?

Bátor vagy, amiért meg mered tenni. Mersz másnak mutatkozni, s a színjátszáson túl, már egészen azzá lenni, ami. Elhinni és el is felejteni, hogy van benned valami eredeti.

Mersz legyinteni a benned élő elhívásokra, ambíciókra, vágyakra. Mered azt mondani, hogy üres lárma!

Degradálni a dobogásodat és vállat rándítani a jelekre, amik azt mondják, rossz ösvényen vagy.

Persze, hallgatod a hangodat, a díszes intuíciódat. De csak mondjon olyat, ami nem fér el a kirakatodban. Csak merje suttogni az igaz valódat! A pokolba vele, igaz?

Vakmerő vagy, hogy kerülőutakon hajszolod a boldogságodat, pedig a lelked már szólt róla.

Valamiért azért még kitart..

Miközben mi bátornak mondjuk azokat, akik önazonosak.

Pedig igazán, kicsit sem bátor dolog annak lenni, ami ott belül, úgy mindenestől, tényleg vagy. Mondhatni, a létezés egyszerűségével. Mindenki a saját elhívása szerint. Csak úgy, egészen mezítelen.

Mégis dicsérjük, amikor valaki idáig merészkedik: olyan bátor vagy!

De fordítva van.

Az a bátor dolog, hogy mersz magadon kívül bárki más lenni. Színjátszani.

Bátorság.. inkább vakmerő bolondság.

Ez most túlzás?

Talán.

Talán egész életedben nem kell szembenézned a benned élővel – s, mindez károgás.

Talán keményen kéri majd számon rajtad az élet – a mindenség benned, ami örökké kiált.

Talán megúszod. Talán megbánod.

Előre nem tudod, s nem is tudhatod.

De mondd, tovább csinálod?

(Köszönet az ihletért 🤍 Névvel, név nélkül.. Az alkotás a tiéd, a miénk.)

́torság