JadeBalance

25/12/2025

♑️Belépett a Nap a Bak jegyébe…
ahol az örökérvényű tanítások segítenek bennünket az úton♑️

✨Bármi, ami idegesít, valójában türelemre tanít téged.

✨Bármi, ami feldühít, valójában megbocsátást és könyörületet tanít neked.

✨Bárki, aki elhagy téged, valójában arra tanít, hogyan állj meg a saját lábadon.

✨Bármi, aminek hatalma van feletted, valójában arra tanít, hogyan nyerheted vissza a hatalmad.

✨Bármi, amit utálsz, valójában a feltétel nélküli szeretetre tanít téged.

✨Bármi, amitől rettegsz, valójában bátorságra és a félelmed legyőzésére tanít.

✨Bármi, amit nem tudsz befolyásolni, valójában az elengedésre tanít.
(Jackson Kiddard)

Takács Gyöngyi
Asztrológus
www.univerzumstudio.hu

24/12/2025

A szeretet csendje – karácsonyi gondolatok

Karácsonykor sokszor azt hisszük, hogy a szeretetnek hangosnak, látványosnak, tökéletesnek kell lennie. Ajándékokba csomagoljuk, mosolyok mögé rejtjük, ünnepi asztaloknál próbáljuk bizonyítani. Pedig a szeretet legigazibb formája gyakran nem ragyog, nem beszél sokat, és nem akar megoldani semmit.
Karácsony idején különösen élesen felszínre kerülnek a hiányok. Az üres szék az asztalnál, a kimondatlan mondatok, a magány érzése akkor is, ha mások vesznek körül. Ilyenkor nem tanácsokra vágyunk, és nem arra, hogy valaki „jobb kedvre derítsen”. Arra vágyunk, hogy valaki valóban velünk legyen.
A szeretet néha nem más, mint megengedni a másiknak, hogy az lehessen, aki éppen. Szomorú. Fáradt. Összetört. Nem kell megjavítani. Nem kell siettetni a gyógyulását. Elég, ha ott vagyunk mellette – ítélet nélkül, elvárások nélkül.

Karácsony tanít minket a csend erejére. A gyertyafény nem harsány, mégis beragyogja a sötétet. Így működik a szeretet is. Egy kézszorítás, egy halk „itt vagyok”, egy együtt töltött hallgatás többet adhat, mint ezer szó. Ezekben a pillanatokban születik meg az az érzés, hogy nem vagyunk egyedül – és talán soha nem is voltunk.

A legnagyobb ajándék, amit adhatunk, nem megvásárolható. A jelenlétünk. Az időnk. A figyelmünk. Az, hogy nem menekülünk el a másik fájdalma elől, hanem mellé ülünk, és együtt várjuk a hajnalt.

Talán ez a karácsony valódi üzenete: nem megmenteni kell egymást, hanem kísérni. Nem elűzni a sötétséget, hanem fényt gyújtani benne.

És ebben a csendes szeretetben ott van minden, amire valójában szükségünk van.

Ernest Hemingway egyszer azt mondta:

„A legsötétebb pillanatainkban nem megoldásokra vagy tanácsokra van szükségünk. Amit igazán keresünk, az az emberi kapcsolódás – egy csendes jelenlét, egy gyengéd érintés. Ezek az apró gesztusok tartanak meg, amikor az élet terhe elviselhetetlennek tűnik.

Kérlek, ne próbálj meg megjavítani. Ne akard átvenni a fájdalmamat, és ne űzd el a sötétségemet. Csak legyél mellettem, miközben megküzdök a saját viharaimmal. Légy az a biztos pont, amelyhez nyúlhatok, miközben igyekszem rátalálni az utamra.

A fájdalmam az én terhem, a harcaim az én küzdelmeim. De a jelenléted arra emlékeztet, hogy nem vagyok egyedül ebben a végtelennek és olykor félelmetesnek tűnő világban.

Csendes, de annál erősebb üzenet ez: hogy szerethető vagyok, még akkor is, ha összetörtnek érzem magam.

Amikor eltévedek a sötétségben, itt leszel velem? Nem mint megmentő, hanem mint társ. Fogd a kezem, maradj velem, míg felkel a hajnal, és emlékeztess arra, hogy elég erős vagyok.

A csendes támogatásod a legnagyobb ajándék, amit adhatsz. Ez a szeretet segít, hogy újra rátaláljak önmagamra, még akkor is, ha pillanatokra elfelejteném, ki vagyok.”

És talán ez az, amire karácsonykor a leginkább emlékeznünk kell.
Nem a tökéletesség ünnepe ez, hanem az egymás felé fordulásé. A gyertyák fénye nem azért világít, mert minden rendben van, hanem azért, hogy legyen mibe kapaszkodnunk a sötétebb pillanatokban is.

Legyünk egymás számára jelenlét. Csend. Melegség. Otthon.
Adjunk időt, figyelmet, és azt a szeretetet, amely nem akar megváltoztatni, csak elfogad. Mert amikor így vagyunk egymással, akkor születik meg igazán az ünnep – nem a naptárban, hanem a szívekben.

Kívánom, hogy ez a karácsony ne a zajról szóljon, hanem a kapcsolódásról.
Arról a szeretetről, amely képes megmaradni a csendben is, és fényt gyújtani ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. ✨🎄

Szeretettel: Anita

19/12/2025

Ölelés terápia – amikor a lélek érintést kér

Így ünnepek tájékán mindenki ajándékot, figyelmesen de tudjatok sokszor egy drágább ajándék helyet álljatok meg és öleljétek meg a hozzátok közel álló embereket! Sokkal többet adsz ezzel, mint egy ajándékkal!

Az ölelés nem csupán gesztus. Energetikai találkozás. Két idegrendszer, két szívmező, két lélek finom összehangolódása. Amikor ölelünk – vagy amikor minket ölelnek – a test emlékezni kezd arra az ősi állapotra, ahol még nem volt külön „én” és „te”. Csak megtartottság volt.

A modern világban sok testi tünet mögött valójában ez az emlék hiányzik.

A test nem felejt – csak jelez

A pszichoszomatikus szemlélet szerint a test mindig előbb tudja, mire van szükségünk. Az izomfeszülés, a mellkasi szorítás, a vállak terhe, a gyomor görcse gyakran nem fizikai okból alakul ki, hanem abból a belső állapotból, hogy nem vagyunk megtartva.

Az érintés hiánya sokszor így jelenik meg a testben:
• váll- és nyakfeszülés (túl sok „vinni kell” érzés)
• szívkörnyéki szorítás (érzelmi bezáródás)
• emésztési zavarok (nem tudom befogadni az életet)
• kimerültség, alvászavar (nincs megérkezés)

Az ölelés terápia nem tünetet kezel – hanem az üzenetet hallja meg.

Energetikai értelemben mi történik egy ölelésben?

Egy tudatos, jelenléttel teli ölelés során a test energiarendszere – különösen a szívcsakra és a napfonat – kiegyenlítődik. A légzés lelassul, a test kilép a túlélési üzemmódból, és belép a befogadás állapotába.

Ez az a tér, ahol a lélek végre meg meri mutatni magát.

Sokan ilyenkor sírnak. Mások melegségérzetet, bizsergést, mély békét élnek meg. Ezek nem „reakciók” – hanem emlékezések.

Az ölelés mint ősbiztonság

Spirituális szinten az ölelés az ősbiztonság élményét hozza vissza: azt az állapotot, amikor feltétel nélkül létezhettünk. Amikor nem kellett megfelelni, teljesíteni, erősnek lenni.

Ha ez az élmény gyermekkorban hiányzott, a felnőtt test gyakran védekezni kezd:
• bezárja a szívet
• megkeményíti az izmokat
• kontrollálni próbál
• elválasztja az érzelmet a testtől

Az ölelés terápia lágyan bontja fel ezeket a páncélokat – erőszak nélkül.

Női test, női lélek, érintés

A női test különösen érzékeny az érintés minőségére. Nem mindegy, hogy egy érintés „akar”, vagy csak jelen van. A pszichoszomatikus tapasztalat azt mutatja, hogy sok nő testi tünete mögött a biztonságos kapcsolódás hiánya áll.

Az ölelés terápia segít:
• visszatérni a testbe
• oldani a mélyben hordozott szégyent
• újra megengedni a befogadást
• gyógyítani a női szív sebeit

Ez nem gyors folyamat. De igaz.

Az ölelés mint belső ima

A legmélyebb szinten az ölelés ima. Csendes igen az életre. Igen önmagunkra. Igen arra, hogy nem kell mindent egyedül vinni.

Idővel az ölelés terápia megtanít arra is, hogyan tartsuk meg saját magunkat: légzéssel, önérintéssel, figyelemmel, szeretettel. Amikor ez megtörténik, a test fellélegez – és sokszor a tünetek is enyhülni kezdenek.

Mert a test nem mást keres, csak azt, amit a lélek régóta suttog:
„Maradj velem. Most már biztonságban vagyok.”

Öleljétek egymást, és kezd el még ma, ne várj a holnapra! 🙏❤️

Szeretettel: Anita

18/12/2025

2025 – A Kígyó éve: a fájdalmas, de felszabadító felismerések éve

2025 nem volt sima év.
Nem volt kedves, nem volt kíméletes, és nem simogatott.
A Kígyó éve nem tanított, hanem leleplezett.

Sokan úgy éltük meg, mintha hirtelen minden leesett volna: emberek, helyzetek, kapcsolataink, önmagunk. Nem azért, mert változott a világ – hanem mert végre nem tudtuk tovább becsapni magunkat.

Ezek voltak azok a felismerések, amelyek igazán nagyot ütöttek:

1. Rájöttünk, hogy nem a másik bántott – hanem az, hogy túl sokáig hallgattunk

A Kígyó éve kegyetlenül megmutatta:
nem attól fájt a helyzet, amit a másik tett,
hanem attól, hogy mi nem mondtuk ki időben az igazunkat.

Felismertük, hogy:
• a lenyelt szavak mérgeznek
• az elhallgatott érzések testben és sorsban csapódnak le
• a „majd elmúlik” valójában önárulás volt

Ez sokaknak fájt. De felszabadított.

2. Lelepleződtek a kapcsolatok, amelyek csak megszokásból éltek

2025-ben nem maradt meg az, ami nem volt őszinte.
• Kapcsolatok estek szét egyik napról a másikra
• Barátságokról derült ki, hogy egyoldalúak
• Párkapcsolatokban vált láthatóvá: vágy helyett már csak félelem tartotta össze őket

A felismerés brutális volt:
nem voltunk szeretve – csak szükség volt ránk.

És ez sokkal fájdalmasabb volt, mint az elengedés.

3. Rájöttünk, hogy a „jó ember” szerep ára túl magas

A Kígyó éve levette a maszkot a „mindig megértő”, „mindig segítő”, „mindig alkalmazkodó” szerepekről.

Sokan felismertük:
• a jóság mögött gyakran félelem volt az elutasítástól
• a túlzott empátia önfeladásba fordult
• a szerethetőségért cserébe feladtuk a határainkat

Ez volt az egyik legnagyobb ütés:
nem azért nem becsültek, mert kevesek voltunk, hanem mert túl sokat adtunk vissza nélkül.

4. A testünk előbb tudta az igazságot, mint az eszünk

2025-ben sokan tapasztalták:
🤢hirtelen betegségek
🤮fáradtság, kiégés
🥴hormonális és idegrendszeri tünetek

A felismerés:
a test nem ellenünk dolgozott, hanem jelzett.

Ott betegedtünk meg, ahol hazudtunk magunknak.
Ott fáradtunk el, ahol nem voltunk önazonosak.
Ott fájt, ahol nem mertünk lépni.

5. Rájöttünk, hogy nem új élet kell – hanem levetni a régit

A Kígyó nem épít.
A Kígyó vedlik.

2025-ben világossá vált:
nem új célokra volt szükségünk,
hanem arra, hogy:
🪱elengedjük a régi identitásunkat
🪱levessük a múltból hozott szerepeket
🪱kimondjuk: „ez már nem én vagyok”

Ez ijesztő volt, mert a régi bőr biztonságosnak tűnt.
De szűk volt.
És fojtott.

6. A legnagyobb felismerés: nem vissza kell találni önmagunkhoz – hanem végre választani magunkat

2025 legnagyobbat ütő tanítása ez volt:

Nem elvesztünk.
Nem elrontottuk.
Nem eltévedtünk.

Egyszerűen túl sokáig másokat választottunk önmagunk helyett.

És amikor ezt megláttuk, már nem lehetett nem látni.

Összegzés :Mit hagyott ránk a Kígyó éve?

Sebeket.
De tisztánlátást is.

Fájdalmat.
De önazonosságot.

Veszteségeket.
De szabadságot.

Aki túlélte 2025-öt, az nem ugyanaz az ember, aki belépett az évbe.
És ez nem gyengeség, ez beavatás volt.

14/12/2025

Fogadjátok sok szeretettel, érdemes meghallgatni és alkalmazni! Tudom, hogy nem könnyű, de apró lépések visznek előre az utadon ezt soha ne felejtsd el!

Szép napot:
Anita

Carl Jung | AZ agy EREJE, hogy MEGGYÓGYITSA a testedet

13/12/2025

Itt a folytatás ahogy ígértem!

Mit tehetsz, ha most éled meg ezt az utat?

Amikor ételérzékenységgel, allergiával vagy bármilyen testi „nemmel” szembesülsz, nagyon könnyű belecsúszni a sürgetésbe.
Meg akarjuk érteni. Meg akarjuk oldani. Meg akarjuk javítani. Mintha a testünk egy hibás gépezet lenne, amit gyorsan rendbe kell hozni.

Pedig sokszor épp ez az a pont, ahol nem sietni, hanem megállni lenne gyógyító.

Nem kell holnapra mindent megérteni

A tested nem egyik napról a másikra jutott el idáig. Évek, néha évtizedek lenyelt érzései, ki nem mondott mondatai, túlvállalt szerepei rakódtak egymásra, rétegről rétegre.

Amikor tünet jelenik meg, az nem büntetés – hanem egyfajta összegzés.

A tested azt mondja:
„Eddig vittem. Most álljunk meg egy pillanatra.”
Nem baj, ha ma még csak annyit tudsz mondani:
„Nem értem teljesen, de érzem, hogy valami változást kér.”

Ez már elég.

Nem kell azonnal „meggyógyítani” a történetet

A gyógyulás nem mindig azt jelenti, hogy eltűnik a tünet.
Sokszor azt jelenti, hogy kapcsolatba kerülsz önmagaddal.

Amikor rögtön megoldást keresünk, gyakran ugyanazt csináljuk, mint korábban:
– túlteljesítünk,
– kontrollálunk,
– elnyomjuk a jelzéseket.

Pedig a tested most nem teljesítményt kér.
Figyelmet kér. Türelmet. Jelenlétet.

Nem kell „jó betegnek” lenned.
Nem kell „spirituálisan helyesen” gyógyulnod.
Elég, ha emberként jelen vagy magadnak.

Elég, ha meghallod, amit a tested mond

Ez nem egy kihallgatás.
Ez egy párbeszéd.

Csendes. Őszinte. Néha kényelmetlen. De felszabadító.

Hol vagy túlterhelve?

Nem csak fizikailag.
Érzelmileg, lelkileg, mentálisan.

Lehet, hogy:
• túl sokat adsz másoknak,
• túl keveset pihensz,
• mindig erősnek kell lenned,
• nincs időd „összeesni”.

A tested ilyenkor azt mondja:
„Nem bírom tovább cipelni azt, amit eddig cipeltem.”

Ez nem gyengeség. Ez határ.

Miben nem kapod meg a támogatást?

Támogatás lehet:
• érzelmi jelenlét,
• megértés,
• biztonság,
• elfogadás,
• vagy egyszerűen az, hogy nem kell mindent egyedül megoldanod.

Sokan ott betegednek meg, ahol túl korán kellett felnőniük, és nem volt, aki megtartsa őket.
A test emlékszik arra, amit a lélek megszokott.

Megkérdezheted magadtól:

Ha most megengedhetném, hogy valaki megtartson – mire lenne szükségem?

Hol mondasz igent, amikor nemet szeretnél?

Ez az egyik leggyakoribb gyökér.

A test gyakran ott mond nemet, ahol te nem mersz.
• munkahelyen,
• párkapcsolatban,
• családban,
• elvárásokkal szemben.

Amikor rendszeresen felülírod magad, a tested egyszer csak átveszi a szót:
puffad, begyullad, fáj, tiltakozik.

Ez nem ellened van.
Ez érted van.

Mire vágyik a tested valójában?

Nem csak arra, hogy „ne fájjon”.
Hanem arra, hogy:
• lassíts,
• biztonságban legyél,
• gyengéd legyél magaddal,
• ne kelljen mindig megfelelni,
• lehess érzékeny.

Sokszor a válasz nem diéta, nem szabály, nem tiltás –
hanem kapcsolódás.

A gyógyulás első lépése az őszinte meghallás

Őszinte – önmagaddal szemben.

Nem szépítve.
Nem spirituális köntösbe csomagolva.
Nem mások kedvéért.

Amikor először kimondod magadban:

„Fáradt vagyok.”
„Nem esik jól.”
„Többre lenne szükségem.”

akkor már elindult valami.

A tested nem ellenség.
Nem elromlott.
Hanem emlékeztet.

És ha meghallod, amit mond, már nem vagy egyedül ezen az úton.

Tudok neked ebben segíteni ha készen állsz rá! Hívj bátran!

Anita
20/3213204

11/12/2025

⸻
Ahogy ígértem itt a folytatás!

Mit jelentenek az egyes érzékenységek lelki-spirituális szinten?

🥛 Tejfehérje/tejcukor érzékenység – amikor nehéz befogadni a gondoskodást

A tej az anya szimbóluma. A gondoskodás, a táplálás, a biztonság archetipikus képe.
Amikor valaki tejérzékennyé válik, gyakran a lélek mélyén futnak ezek a kérdések:
• „Ki gondoskodik rólam?”
• „Elég jó vagyok? Elég szerethető?”
• „Merek-e támaszkodni valakire?”

Ezt sokszor nem is tudatosan hordozzuk.
Olyan is van, hogy valaki egész életében „erős”, önálló, mindent megold egyedül. A test viszont egyszer csak nemet mond:
„Nem akarok több terhet, nem tudok mindent egyedül megemészteni.”

Egy kliensem mondta egyszer sírva, amikor kiderült a tejérzékenysége:
„Anyám sosem volt jelen. Lehet, hogy nekem a tej mindig is túl sok volt?”

A test néha ott mutatja a hiányt, ahol a lélekben a seb van.

🌾 Gluténérzékenység – a biztonság és stabilitás megrendülése

A glutén a gabonákhoz kötődik – ezek pedig ősidők óta a biztonság, a „mindennapi kenyér”, a stabil alapok jelképei.

Gluténérzékenység akkor jelenik meg gyakran, amikor:
• valami megrendül az ember életében
• elfárad a felelősségben
• túl sok érzelmet próbál megemészteni
• vagy egyszerűen állandó készenlétben él

Spirituálisan ez a gyökércsakra – a földelés, bizalom, „helyem van a világban” témája.

Gyakori mondat gluténérzékenyeknél:
„Biztonságban vagyok?”

Volt olyan hölgy, aki válás után lett gluténérzékeny.
„Mintha a testem ugyanazt mondta volna, amit én nem mertem kimondani: valami széthullott bennem.” – mesélte utólag.

🍓 Allergiák – amikor a test határt von

Az allergia a test túlzott védekezése.
Sokszor akkor jelenik meg, amikor valaki túl sokáig:
• tűrt,
• alkalmazkodott,
• magába fojtotta az érzéseit,
• vagy egyszerűen túlérzékennyé vált egy helyzetre, emberre, energiára.

A test ilyenkor „helyetted mond nemet”.

Példa:
Egy lány állandó családi konfliktusban élt. A barátja anyjának süteményeire egyszer csak allergiás lett – pedig addig imádta.
Nem a süteménnyel volt baja.
Az anyósával való feszültséget „nem bírta megemészteni”.

A test nem hazudik. A test nem fél kimondani azt, amit te igen.

Az ételérzékenység mély üzenete: nem csak az étel túl sok, hanem az élet is

Az emésztőrendszer a pszichében:
• a befogadásról
• a feldolgozásról
• az elengedésről
• a határok meghúzásáról szól.

Amikor ezek megbillennek, a test is kibillen.

Volt, aki azt mondta:
„Mindenre érzékeny lettem. De igazából arra lettem érzékeny, hogy nem figyelek magamra.”

Az ételérzékenység sokszor nem betegség, hanem egy üzenet:
👉 „Lassíts. Engedd el a terheket. Gondoskodj magadról. Állj ki a határaidért.”

Hogy mit tehetsz, folytatás a következő részben 🙏❤️

Namaste
Anita

07/12/2025

Miért válunk bizonyos ételekre érzékennyé? – A test üzenete, amit túl sokáig nem hallottunk meg 🤔

Van az a pillanat, amikor a tested egyszer csak nemet mond valamire, amit addig gond nélkül ettél. Egy kávé utáni hasfájás. Egy sajtos vacsora utáni puffadás. Egy sütemény után megmagyarázhatatlan fáradtság.
Ilyenkor az ember óhatatlanul felteszi a kérdést: Mi történt? Miért pont most? És miért pont ezekre az ételekre?

Az ételérzékenység első ránézésre biológia. Enzimek, immunreakciók, genetika.
De ha egy kicsit mélyebbre nézünk – oda, ahol az érzelmek, minták és meg nem élt történetek lapulnak –, egy egészen más világ bontakozik ki.

Az a világ, ahol a tested szelíden, de kitartóan azt mondja:
„Nem csak ételt nem tudok megemészteni… valamit az életedben sem.”😮

A tested mindig akkor beszél, amikor már túl régóta hallgatsz 🤭

Egy nő mesélte egyszer, hogy a tejtermékekkel mindig is jól volt – aztán amikor kisbabája született, egy hírtelen tejérzékenység tört rá. Szoptatás, fáradtság, anyai bűntudat…
Egy ponton azt mondta:
„Mintha nem csak a tej zavart volna. Mintha valami bennem nem tudta volna befogadni azt az óriási felelősséget, amit egy kisbaba jelent.”

Aztán elkezdett dolgozni az anyai mintáival, a saját gyerekkori élményeivel, a gondoskodás és befogadás témáival. És érdekes módon – bár nem azonnal – a teste elkezdett nyugodni.

A fizikai okok valósak voltak. De a lelki háttér oldódásával a testi tünetek is enyhültek.

Mert a test és a lélek ugyanazt a történetet írja – csak más nyelven.

Folyatás a következő részbe!!! 👉🤔ahol megtudhatod, hogy mit is jelentenek az egyes érzékenységek! Tarts velem. ❤️

Szeretettel: Anita

06/12/2025

Egy kis érdekesség :-O

https://www.youtube.com/watch?v=dBQOiD5uIEU

Jó hallgatást és megértést

Namaste
Anita

Enjoy the videos and music you love, upload original content, and share it all with friends, family, and the world on YouTube.

03/12/2025

Ha társas helyzetekben mindig feszültté válsz…

Van valami, amit nagyon sokáig nem mertem kimondani, talán mert úgy éreztem, “nem illik”. Azt gondoltam, mások majd furcsán néznek rám, vagy túl érzékenynek tartanak, ha megosztom.
De mostanra rájöttem: a lélek akkor lélegzik fel, amikor végre igazat mondunk.

Szóval elmondom.

Én azok közé tartoztam, akik társas helyzetekben azonnal megfeszültek.
Akárhogy próbáltam természetesnek tűnni, valami bennem összehúzódott. Mintha a testem nem engedte volna, hogy igazán jelen legyek. Mintha minden izom azt súgta volna: „légy óvatos… valami történhet.”

Sokáig azt hittem, csak szégyenlős vagyok.
Aztán azt, hogy egyszerűen introvertált.
Vagy hogy „ilyen vagyok, kész”.

De a lélek ritkán okoz feszültséget ok nélkül.

Ahogy mélyebbre néztem, rájöttem, hogy ez a belső remegés nem a másokról szól.
Nemes egyszerűséggel arról üzent, hogy én magam előtt nem tudtam még teljesen feloldódni.

Mert társas helyzetekben az történik, hogy a külvilág tükröt tart.
És az a tükör néha fáj…
…mert felfed olyan helyeket, ahol még mindig bizonytalan vagyok.
…mert megmutatja, mennyire vágyom az elfogadásra.
…és mennyire félek attól, hogy ezt nem kapom meg.

A feszült test sokszor azt a mondatot rejti:
„Szeretném, ha látnátok, ki vagyok… de attól félek, hogy nem leszek elég.”

Ez az a pont, ahol a szorongás már nem pszichológiai jelenség, hanem mélyen spirituális felhívás.
Egy hívás arra, hogy visszatérj önmagadhoz.

Mert a lélek nem fél a jelenléttől.
A lélek nem feszül meg az emberek között.
A lélek nem bizonytalan.
A lélek egyszerűen csak van: tisztán, nyitottan, szeretetből.

A feszültség akkor születik, amikor eltávolodunk ettől az esszenciától, és elkezdünk szerepeket hordani.
„Légy kedves.”
„Légy okos.”
„Tűnj magabiztosnak.”
„Csak jót mondj.”
„Ne mutasd a sebezhetőséget.”

Pedig a szorongás paradoxona pontosan az, hogy:
minél inkább meg akarjuk mutatni a „jó arcunkat”, annál inkább elveszítjük az eredetit.

És a test ezt azonnal érzi.

A gyógyulás ott kezdődött, amikor szembenéztem ezzel a kérdéssel:
„Mi lenne, ha nem kellene semmilyen szerepet megtartanom?”

Mi lenne, ha emberek között is ugyanabba a csendbe kapaszkodnék, mint amikor egyedül vagyok?
Mi lenne, ha nem erőből próbálnék jelen lenni, hanem belülről, lassan, gyengéden, megengedve a valóságot?

Mert a feszültség nem ellenség.
A feszültség útmutatás.
Egy belső iránytű, amely azt mondja:
„Valahol még nem érzed magad biztonságban. Gyerünk, lágyulj ide be.”

És minél többször engedtem meg magamnak ezt a puha belső visszatérést, annál könnyebb lett.

Megtanultam, hogy nem kell tökéletesnek lennem ahhoz, hogy valakihez kapcsolódjak.
Nem kell hangosnak, szórakoztatónak, okosnak vagy „társasági embernek” lennem.

Csak jelen kell lennem.
Önmagamban.
Őszintén.
Lélekből.

És ezen a ponton történik meg a csoda:
a társas feszültség nem oldódik meg egyik pillanatról a másikra, de minden találkozás egy lehetőséggé válik.
Lehetőséggé arra, hogy visszahívd magad.
Lehetőséggé arra, hogy meghallgasd a tested üzenetét.
Lehetőséggé arra, hogy szeretetet vigyél oda, ahol eddig félelem volt.

Mert minden alkalom, amikor jelen vagy – valóban jelen –, egy kicsit hazatalálsz önmagadhoz.

És a világ mindig azoknak nyílik meg, akik önmagukhoz már hazataláltak.

Namaste

Anita

01/12/2025

Egyszer a radír megkérdezte a ceruzát: – Hogy vagy, barátom?

A ceruza dühösen válaszolt: – Én nem vagyok a barátod, utállak!

A radír meglepetten és szomorúan kérdezett vissza: – De miért?

Mire a ceruza: – Mert mindig kitörlöd, amit írok.

A radír, hogy tisztázza a helyzetet így szólt: – Csak a hibákat javítom.

– De miért csinálod? – kérdezte a ceruza.

– Én csak egy radír vagyok, ez a munkám.

– Ez nem munka – vágott vissza a ceruza.

Erre a radír így válaszolt: – Az én munkám ugyanolyan hasznos, mint a tiéd.

A ceruza kemény hangon így szólt: – Tévedsz, és gőgös is vagy, mert aki ír, az sokkal jobb annál, mint aki csupán töröl.

A radír így válaszolt: – Szerintem a téves dolgok eltávolítása, ugyanolyan fontos, mint a helyes dolgokat papírra vetése.

A ceruza egy darabig néma maradt, majd egy csipetnyi szomorúsággal így szólt: – De mindennap kisebbnek látlak.

A radír így válaszolt: – Mert minden alkalommal feláldozok egy kicsit magamból, amikor kitörlök egy hibát.

A ceruza rekedt hangon így szólt: – Én is alacsonyabbnak érzem magam, mint korábban.

A radír így vigasztalta: – Nem tehetünk jót másokkal, ha nem vagyunk készek feláldozni magunkból valamit. Aztán kedvesen ránézett a ceruzára, és megkérdezte: – Még mindig utálsz?

A ceruza mosolyogva válaszolt: – Hogy gyűlölhetnélek, amikor ennyi áldozatot hozol?

Minden nap úgy ébredünk fel, hogy eggyel kevesebb napunk van hátra.

Ha nem tudsz ceruzaként mások boldogságának írója lenni, légy jó radír, amely eltüntetheti a fájdalmaikat, és reményt és optimizmust vet a lelkükbe, emlékeztetve őket arra, hogy a jövő szebb is lehet!

Szeretettel
Anita
20/3213204