27/12/2025
Itt az év vége… és ilyenkor mindig jön egy kis csend.
Túl gyors volt minden. Véget ért a karácsony, és megint azt érzem, hogy sokkal több volt a készülődés, mint amennyi időnk maradt arra, hogy igazán megéljük.
Az elmúlt pár évben egyre inkább azt érzem, hogy nemcsak egy ünnep vagy egy hónap megy el túl gyorsan… hanem az évek is.
A sikereket és a motivációt itt látjátok nálam.
Nem csak a fogyást, nem csak a gyógyulást. Hanem azt is, hogy évről évre próbálunk adni.
Többször gyűjtöttünk már rászoruló gyerekeknek, családoknak. Idén is volt egy elképesztő összefogás: pár hét alatt összejött 6 millió forint egy beteg kislánynak.
Úgy, hogy én semmi mást nem ajánlottam fel, csak a receptkönyvemet mindenkinek, aki legalább 1000 forintot utalt, és ezt igazolni tudta felém. ❤️
Őszintén… még most is hihetetlen.
Számtalan élet változott meg idén is. Nem írok erről most regényt – fent vannak a képek, a történetek, az albumoknál bárki elolvashatja, ha szeretné.
Persze volt sok negatívum is.
Olyan dolgok, amikről nem posztoltam, nem panaszkodtam, nem kiabáltam segítségért.
Csendben megoldottam.
Nem adtam fel.
És erre büszke vagyok.
Van viszont egy dolog, ami bennem maradt.
Hónapokkal ezelőtt kaptam egy felkérést egy beszélgetős műsorba.
Tudjátok, sokszor írtam már: a keto nem csodaszer, nem varázsmódszer, és rengeteg hülyeséget lehet olvasni róla.
Erről is szó lett volna. Előre megkaptam a kérdéseket, készültem.
El akartam mondani, milyen nehéz volt kilépni a „keto” szó árnyékából, miközben a nevemben is benne van – mert én nem akarok senkit eltiltani a szénhidráttól, és nem akarok senkit meggyőzni semmiről.
El akartam mesélni, hogy rengeteg ügyfelem van, aki lefogyott, majd az izomépítés miatt visszavezette a szénhidrátot – ahogy én is.
Hogy ma teljesen normális életet élnek: van keto alap, alacsony CH, magas CH (töltőnap), böjt… minden, ami működik nekik.
El akartam mesélni, hogy 13 évvel ezelőtt egy koszos alagsorban pakoltam a szennyest, és akkor erről az életről álmodtam.(ez van a képen 2012 Brighton,Anglia)
Hogy azt hittem, a pénz majd boldoggá tesz.
Hogy ma, 35 évesen pontosan azokat a dolgokat értékelem a legjobban, amikről sokáig azt hittem, teljesen hétköznapiak, és semmi közük a sikerhez.
El akartam mondani, mennyit jelent, amikor megállít valaki az utcán, és csak annyit mond:
„Köszi, hogy vagy.”
Amikor az isten háta mögött, egy máltai szigeten egy nő sikítva odafut.
Amikor az egyik legjobb barátom horgászat közben, könnyes szemmel a vállamra teszi a kezét, és azt mondja:
„Tesó, büszke vagyok rád.”
El akartam mondani, hogy ma már a legjobb érzés számomra adni, nem kapni.
De nem tudtam elmondani.
Mert kaptam egy levelet, hogy a szerkesztőség szerint nem vagyok hiteles a műsorhoz.
Bumm.
Közben az elmúlt napokban százszor megjelöltek egy „híres” megmondó ember posztja alatt, ahol az hangzik el, hogy:
„Ha te ketózol, akkor te b*zd meg.”
Talán pont ezt mondtam volna el a műsorban.
Hogy én nem bántok senkit.
Hogy nincs tuti módszer.
Hogy nincs olyan, hogy „csak az enyém jó”.
Hogy nem kell velem dolgoznod ahhoz, hogy sikeres legyél.
Hogy le tudok ülni a teremben beszélgetni úgy emberekkel, hogy nem vitatkozunk azon, ki mit és mennyit eszik.
Hogy tudják, mit csinálok – és nem azt mondják, hogy „akkor te b*zd meg”, hanem azt, hogy:
„Tesó… szénhidrát nélkül 250 kilót húzni? Brutál.”
Nem vagyok senki ellen.
Nem is leszek.
Nem fogsz látni reakciós posztokat.
Nem fogok senkiről írni, aki úgy küld el a francba, hogy nem is ismer.
2026-ra csak annyit kívánok:
találd meg az utad.
Ne kívánj sikert anélkül, hogy tennél érte.
Ennyi volt.
✌🏼
KetoTeso 🙋🏻♂️
