Gyermekágyas kísérő Pécs

30/11/2025

Én már itt vagyok a Tudásközpontban, gyertek, kérdezzetek,.meséljetek, beszélgessünk! 😊

21/11/2025

Sokan kérdezitek az árakat. Itt mindent megtaláltok! :)

18/11/2025

Mit mondanék a leendő (vagy friss) szülőknek?

TI MIT MONDANÁTOK LEENDŐ SZÜLŐKNEK?
Nagy kérdés számomra szakmailag, hogy hogyan lehet felkészíteni egy párt arra, hogy amikor megszületik majd a gyerekük, nem lesz minden fenékig tejfel, de ne ijedjenek meg.
Egyből odateszem most is látjátok, hogy ne ijedjenek meg, mert sokszor azt érzem, hogy ha nem a finom babaillatról áradozok, amit nemsokára ők is érezhetnek majd, ha nem fotóst keresünk együtt, aki a legcukibb képeket csinálja majd az alvó újszülöttről, vagy épp nem a legszebb kiságyat keresgélem velük hetekig, akkor már azt érzik, vagy azt gondolják majd, hogy meg akarom őket ijeszteni.
Aki már szülő, valószínűleg mindenki elmondta már legalább egyszer magában, vagy akár másnak is, hogy azért ezt nem gondoltam volna, hogy ennyi minden változik, vagy ez ilyen lesz, de az is sokszor elhangzik, hogy erről miért nem beszélt senki? Ilyenkor gondolom azt magamban, hogy de hát mondták, csak nem hallja meg az ember fia, lánya addig, amíg nincs benne, mert a szépet és a jót akarja csak, és meg van győződve róla (én is meg voltam), hogy neki ez sokkal könnyebben fog menni, ők szuperül megoldják majd, mert hát látják kívülről, hogy más hol hibázik, mennyire rosszul csinálja ezt.
Tegnap hallottam egy podcastben, hogy azért nem hallják ezt meg a leendő szülők, mert akkor nem vállalnának sohasem gyereket. Vicces kontextusban volt, de van benne valami. :)
Visszatérve a nyitó kérdésre, amit én fontosnak tartanék – tartok is, és el is mondom szülőfelkészítő csoportokon – elmondani, az az, hogy:
🌼 Nagyon fáradtak lesztek az elején. Főleg az anya, persze, hiszen a szülés hatalmas fizikai, mentális és pszichés igénybevétel. A hormonális változásokról nem is beszélve. Ilyenkor minden nehezebbnek tűnik. Adjatok időt magatoknak! Sokat!
🌺 Egyáltalán nem biztos, hogy elönt mindenkit a nagy boldogság az elején, sőt! Teljesen normális. Az előbb említett fáradtság, az idővel jövő kimerültség, a teljesen új élethelyzet, a megszokott rutin felborulása, a szerepek tisztázatlansága miatt. És még sorolhatnám az okokat. Attól még szeretitek azt a babát, de most nektek is meg kell szokni az új helyzetet.
🌱 Kérjetek és fogadjatok el minél több segítséget! Ezt főleg a nőknek mondom, valahogy az anyák ezt még inkább tökéletesen és egyedül akarják megoldani. Nem kell. Nem ezen múlik semmi. Jöjjön, aki jönne, főzzön, segítsen a babával, amíg ti pihentek, fizessetek takarítónőt, rendeljetek ételt, akármi, ami belefér.
🌸 Az anya a legfontosabb! Valahogy amikor megszületik a baba, mindenki őt csodálja, őt ringatja, őt fürdeti, érte aggódik. Közben az anyák elvesznek, míg előtte minden vizsgálat, minden kérdés velük törődött, a szülés után sokkal kevesebb figyelem jut nekik. Pedig a baba jól van, ha az anya is jól van, ez örök igazság.
⚘️ Beszéljetek egymással, legyetek ketten, amikor csak tudtok! Nyilván nem most mentek el kávézgatni, de amíg fürdettek, altattok, sétáltatjátok a kicsit, beszélgessetek!
🌿 Hallgassátok meg egymást! Kérdezzetek és fogadjátok el a másik megélését. Nagyon másban lesz sokszor apa és anya, és nagyon el lehet menni egymás mellett pár hónap alatt. Nehéz ez, tudom, mert alig van idő magunkra és a másikra, de az alap mindig ti lesztek, a ti kapcsolatotok. Ennél nincs fontosabb. Visszatérve az előző pontra: az anya jólléte is nagyban múlik azon, hogy mennyire érzi magát egyedül, vagy ugyanúgy társsal az oldalán.
🪻 Egy baba születése a családba krízis. Normatív krízis, az élet része, normális, hogy nagyon sok változást hoz, de krízis. Ezt ne felejtsétek el. Még ki kell fejlesztenetek a megküzdési módotokat az új helyzetekre, a nem várt fizikai és lelki nyomokra. Jó, ha ilyenkor – vagy még jobb, ha még a születés előtt – fel tudtok idézni nehézségeket, akár kríziseket a közös életetekből! Akkor mi segített? Mibe kapaszkodtatok? Mi adott erőt? Mit találtatok meg magatokban, amit addig nem láttatok, és ami most is segíthetne?

Sorolnám még sokáig, de kíváncsi vagyok, ti mit mondanátok! Nem tanácsként, hanem segítségként. Hogy érezzék, hiszel bennük, nem megmondani akarod a tutit, hanem megerősíteni őket abban, hogy menni fog ez. :)
Írjátok meg kommentben!

14/11/2025

A szülés körülményei, az ott történtek lenyomatai nagyon meghatározóak az anyaságunkra. Ha már az első napokban, hetekben kap egy anya segítséget ahhoz, hogy a szülését elmondhassa akárhányszor, hogy az érzéseit kimondhassa, a megéléseit elfogadják, már másképp indul az anyvává válás.
Gyermekágyas segítőként ebben is támogatom az anyát és az apát is.

12/11/2025

Az ősszel indított beszélgetéssorozatomban olyan, a szülővé váláshoz kapcsolódó témákról, élethelyzetekről esett szó, amelyek nagyon gyakoriak, de legalább annyira tabuk.
Az első alkalom nagyon jól mutatta, miért fontos a gyermekágyas időszak jó segítése, miért fontos, hogy legyen egy megtartó, elfogadó, az anyaság első heteit jól értő, ezért jól kísérő ember az édesanya mellett. Nagyon sok mindent meghatároz, hogyan éli meg az átmenetet az anya, hogyan dolgozza fel a szülését, ki és milyen szavakkal, gesztusokkal támogatja ebben.

ÉREZNI TABU
A héten volt az első alkalom a Tabuk a szülővé válás körül című beszélgetéssorozatban.
Bevallom, nekem szívügyem szakmailag és személyesen is, hogy ne legyen olyan téma, amiről nem lehet beszélni. A hallgatás félreértéseket szül, a hallgatás elindít mindenkiben valamit, hogy mit érez, mit gondol a másik – ami sokszor teljesen félrevisz, mert köze nincs a valósághoz. És csak gyűlnek a sebek, a harag, és ez egyszer csak annyira feszít már, hogy valahol kijön. Nagyon gyakran azonban teljesen váratlanul, nem az eredeti problémához kapcsolódva, csak egy, látszólag banális történésnél. És amikor a fájdalom, a harag, a megbántottság beszél belőlünk, már sokkal nehezebb megtalálni az utat egymáshoz.
Ezeken az estéken nagyon őszintén beszélgetünk minden megélésről, épp úgy, ahogy ez a praxisomban bármilyen ülésen, vagy csoportban történik.
Fontosnak tartom megmutatni, hogy lehet ezt ilyen elfogadással, megértéssel is, mert ez szüli az őszinteséget, ez engedi meg, hogy azokat az érzéseket is megélhesse valaki, amit nem engedett meg magának.
Eltolta magától, mert ijesztőek, mert idegenek, vagy egész egyszerűen azért, mert nem elfogadott – még érezni sem.
Már az érzés is tabu! Adrinak ezt a mondatát viszem magammal erről az estéről.
Hogy az olyan mondatok, mint a „ne sírj, mert a gyerek is átveszi és nyűgös lesz”, az „én is kibírtam, neked is ki kell”, vagy a „biztos csak félreértetted” nem csak a szavakat fojtják el, nem csak azt hárítják, hogy meg kelljen hallgatnom, hogy úgy igazából hogy van egy kisbabás anya, hanem már magát az érzést is visszaszuszakolják. És ezt szépen belsővé tettük már generációk óta. Ha nincs érzés, nincs konfliktus, nincsenek kellemetlen beszélgetések, nem kell foglalkoznunk azzal, ami nem megy, ami nem jó.
De ilyen nincs! Az érzéseknek sajátja, hogy automatikusak.
Nem választom őket, nem dönthetek arról, hogy megszülessenek bennem, vagy ne.
Viszont ha jönnek, és elfojtom – mert ez ömlik felém a környezetemtől, a kultúrámból, a médiából – akkor csak nyomom, nyomom, mint egy labdát a víz alá.
De egyszer elfárad a karom, és a labda egyszer csak kipattan.
És akkor aztán ott van, és fröcsköl, és nekipattan bárkinek.
Sokan jönnek hozzám, kisgyermekes anyák, azzal, hogy a a várandósság, a szülés, az anyaság olyan érzéseket, szokásokat hozott fel bennük, hogy magukra sem ismernek. És kérnek, hogy segítsek technikákkal, hogy amikor éppen rájuk tör, és nem tudják kontrollálni, tudják valahogy nem érezni.
Én mindig visszakérdezek, hogy miért akarod ezt ennyire eltolni magadtól?
Mitől tartasz?
Mire emlékeztet egy-egy ilyen helyzet téged?
És akkor elindulunk, apró lépésekben, és megtapasztalhatja, hogy én elbírom, én meghallgatom, én nem mondom, hogy ne sírj, vagy hogy biztos csak túlreagáltad.
És paradox módon egyszer csak elfogynak a könnyek, egyszer csak kitisztul a kép, megérti, hogy miben van akkor, ott. És sokszor nagy mosoly kíséri ezt, mert megkönnyebbült, mert „kiérezte” végre, amit olyan régen tartogatott. Tisztulhat a kép, láthatja, hogy valójában mit fedett el magában, és helyet adhat annak, ami oda való.
Nem tesz semmit meg nem történtté.
Nem lesz attól boldog emlék, ami fájt.
De el tudom tenni a megfelelő helyre és nem viszem be oda, ahova nem való.
És mindenek felett: nem érzem magamat kevesebbnek, nem leszek vele egyedül, mert tudom, hogy releváns, hogy elfogadható, és van helye és módja mindent megmutatni, mindenről beszélni.

20/10/2024

Kérdezik tőlem, hogy mire jó egy gyermekágyas segítő? Minek, ha amúgy minden rendben, az anyuka jól van, a baba is problémamentesen jött a világra.
Ha voltál már egyedül heteket egy újszülöttel, aki vagy sír, vagy szoptatod, tudod.
Ha érezted már teljesen elzárva magad a külvilágtól te, aki mindig is társasági ember voltál, de most hetekig csak anyatejes pólóban vagy otthon, örülsz, ha le tudsz zuhanyozni, tudod.
Ha azt hitted, a szoptatás olyan szép és boldog mindig, mint az insta fotókon, aztán mégis azzal küzdöttél, hogy nincs elég tejed, sebes a melled, vagy a babád nem fogadja el, tudod.
Ha a fáradtságtól már mindenen sírsz, de nem mered senkinek elmondani, mert csak azt kérdezik, "mi bajod, hát mindketten egészségesek vagytok, erre vágytál, nem?" - akkor is tudod.
Mert nem normális, hogy ezekkel egyedül vannak az anyák.
Mert nem mindenkinek van ott a férje, az anyukája, a barátnője, a szomszédja.
Pedig a segítség minden anyának jár!
www.gyermekagyassegitopecs.hu

Gyermekágyas kísérőként segítek feldolgozni a szülésélményt, megtalálni magadat az új szerepedben, melletted vagyok, hogy ne egyedül éld meg ezt az időszakot, segítek, ha elbizonytalanodnál, hogy megtaláld a ti legjobb megoldásaitokat.

09/10/2024

A hétvégén egy nagyon hasznos és jó beszélgetést tartottam várandós anyukáknak és párjaiknak a szülővé válásról, a család hozta átalakulásokról, változásokról, és arról, hogy miként tudjuk egymást ebben megérteni, hogyan tudunk segíteni a párunknak, milyen erőforrásaink, biztos pontjaink vannak a nehezebb időszakokban.
Azon kívül, hogy ezen az alkalmon is megtapasztaltam, milyen nagy szükség van ezekre az beszélgetésekre, mert egyre több pár gondolkodik a szülésen túli időszakon is, ami még feltűnt: mennyire máshogy éli meg férfi és nő a várandósságot, a családdá válást.
Ami persze természetes, mondhatjuk, a félreértés, a konfliktus mindig abból lesz, ha nem kommunikálnak jól egymással a saját megélésükről.
Általában nem nagyon beszélünk arról, hogy férfi és nő miben más nem csak a neme, hanem egyszerűen a családdá válásban betöltött szerepe miatt is. Mondhatjuk, hogy a férfiak racionálisabbak, a nők meg emocionálisabbak, ami a várandósság és a kisbabá lét alatt abból adódik, hogy az anya ösztönösen elkezd befelé fordulni, az érzelmei, ösztönei szerint reagálni, hiszen készül arra, hogy egy kiszolgáltatott kis lény jelzéseit megértse, hogy hónapokig, évekig egy nemverbális működésben létezzen.
Az apa próbálja őt megérteni, de soha nem éli meg ezt az állapotot ennyire mélyen. Emellett ő az, aki a biztos hátteret adja, nem csak egzisztenciálisan, hanem érzelmileg is. Az anyagi része - főleg a mai magyar valóságban - már önmagában teher. Az érzelmi pedig azért, mert gyakran nincs kivel megosztania a maga küzdelmeit (vagy egyszerűen nincs meg ennek a kultúrája a családjában), és a párját is meg akarja kímélni attól, hogy az ő nehézségeit is magára vegye.
Muszáj tisztán, nyíltan, őszintén beszélni a megéléseiről mindkét oldalnak, mert míg a nő befelé fordulását a párja elfordulásnak, túlaggódásnak élheti meg, addig a férfi racionalitásában, a stabil háttér megteremtésére való törekvésében a nő gyakran csak azt látja, hogy érzelmileg elérhetetlen lesz, nem örül vele a baba érkezésének.
Pedig igazság egzakt módon nincsen, csak megélések vannak. Ebben is tudok gyermekágyas kísérőként nektek segíteni, akár a gyermekágyas időszak után is, egyéni konzultációban.