29/10/2025
A porcépítők- újabb gyöngyszem Feövenyessy Krisztina tollából
„Tessék porcépítőt szedni!”
A „Mari néni, tessék pihentetni!” mellett a másik kedvenc. A „Pista bácsi, tessék porcépítőt szedni!” ugyanis szintén rendkívül gyakori, és legalább olyan félrevezető javaslat, mint a pihentetésre való felszólítás.
Nézzük, mire jó a porcépítő! A porcépítő étrendkiegészítők olyan hatóanyagokat – glükózamin-szulfátot, kondroitin-szulfátot, kollagént stb. – tartalmaznak, amelyek támogatják a porcszövet anyagcseréjét és elősegítik a gyulladás hatékony lezajlását. A szó szoros értelmében ugyan nem „építenek” porcot (sajnos jelenleg még nem áll rendelkezésre hatékony módszer/terápia a degenerálódott, azaz elkopott porc újraépítésére), de a porcsejtek számára értékes tápanyagok biztosításával képesek lassítani a porcszövet további leépülését. Mármint akkor, ha a hatóanyagok valóban eljutnak a célszövethez, azaz a fájdalmas ízületbe. De!!!!!! sajnos általában nem jutnak el. Hogy miért?
Kezdjük azzal, hogy már magát a porckopást is elsősorban a mozgás hiánya okozza, mozgás nélkül ugyanis a porc nem jut hozzá a fennmaradásához szükséges tápanyagokhoz. Az emésztés során az étkezéssel bevitt összes táplálék kisebb egységekre bomlik, felszívódik, majd a különféle tápanyagokat a vér szállítja tovább a sejtekhez/szövetekhez, köztük az izmokhoz és a csontokhoz is. A porc azonban kivétel, nincs önálló vérellátása, tehát csak a környező szövetekből, egyfajta pumpa mechanizmus (diffúzió) útján jut vérhez, így tápanyagokhoz is. A pumpát a mozgás, azaz az izmok összehúzódása és ellazulása hozza létre és tartja fenn, bepréselve a friss, oxigénnel és tápanyagokkal teli vért a porcszövetbe. Ha tehát nem mozogsz, a porcaid egész egyszerűen nem jutnak tápanyaghoz és kiszáradnak, feltöredeznek, elsorvadnak, azaz kopni kezdenek (a mögöttes evolúciós magyarázat: minek tartson fent a szervezet hatalmas energiabefektetéssel erős porcszövetet, ha az egyén nem mozog, hisz a porcszövetnek szinte kizárólag a mozgás során van szerepe. Védi a csontokat azáltal, hogy elnyeli, ezáltal tompítja az "ütközéssel" járó erőhatásokat). A drámai mértékű mozgáshiány a legfőbb oka annak, hogy a civilizált társadalmakban tömegessé vált a porckopás, amit paradox módon pihentetéssel akarunk orvosolni. A modern tudás birtokában ez kész röhej!
Rátérve a porcépítő szerekre: az étrendkiegészítők ugyan valóban tartalmazzák a porc építőanyagait, de csakúgy, mint a többi tápanyag, ezek is csak akkor képesek eljutni a porchoz és hasznosulni, ha a mozgással beindítod és folyamatosan fenn is tartod a pumpa működését. Amikor tehát két marokkal nyomod magadba a porcépítőt, miközben a laptopod előtt ücsörögsz, sajnos egy csöpp sem jut el a porcaidhoz!
Mi a megoldás? Rendkívül egyszerű. Szedd a porcépítőt, de legfőképp kezdj bele egy olyan, az aktuális állapotodnak megfelelő mozgásprogramba – súlyosabb probléma esetén szakember, mozgásterapeuta, rehabilitációs edző segítségével – amit élvezel, így hosszú távon is fenntartható! És nem, nincs jobb meg rosszabb mozgásforma, az edzésmódtól függ, hogy a mozgás épít vagy rombol. Szó sincs arról, hogy csak az úszást vagy a kerékpározást választhatod, főképp, ha nem szeretsz úszni és kerékpározni. Minden mozgás jó, amely kellőképp változatos és harmonikusan terheli a testet, azaz nem (csak) egysíkú, repetitív mozgásokra épül. A lényeg az, hogy fokozatosan épüljön fel a mozgásprogram. Ne adjuramistenderögtön módra vágj bele, ahogy rengetegen teszik (szívesen mesélek Neked a nálunk, mozgásszervi rehabilitációs szakembereknél landoló edzetlen, akár némi túlsúllyal is rendelkező tömegekről, akik a semmiből egyszer csak futó üzemmódba kapcsolnak és becélozzák a Maratont, vagy beiratkoznak a közeli edzőterembe és azonnal a kettlebell swinggel kezdik, mert az olyan könnyű és menő, esetleg a jógatáborban lenyomják a 108 napüdvözletet – mindezeket értelemszerűen profi edző személyre szabott segítsége nélkül), hanem alacsony intenzitással kezdd, ellenkező esetben már a legelején sérülni fogsz és – tévesen – azt gondolod majd, hogy a mozgás nem Neked való.
