08/11/2025
🧡 3 apró, hétköznapi dolog, amelyekkel megnyomhatod a szünet gombot az idegrendszeri túlpörgés ellen
1. Ahogyan emelkedik az aktivációs szintünk, úgy válhat egyre felszínesebbé a légzésünk. De most nem azt fogom mondani, hogy vegyél pár mély levegőt, mert lehet, hogy ez egy újabb feladatnak hangzana. Hanem csak azt: ha picit arra irányítod a figyelmed, ahogyan veszed a levegőt, mit veszel észre? Nem az a kérdés, hogy jól vagy rosszul veszed a levegőt. Ha picit hagyod, hogy úgy vedd a levegőt, ahogyan éppen jól esik, lehet, hogy magától válik egyenletesebbé vagy jön egy-egy mélyebb sóhaj. Hagyd megtörténni.
2. Nem csak képletesen szorítjuk össze a fogainkat, amikor össze kell szedni magunkat a teendők, feladatok megugrásához, hanem gyakran észrevétlenül valóban megfeszül az állkapcsunk ébrenléti állapotban vagy akár alvásban is. Vidd a figyelmed picit erre a területre, és kísérletezz azzal, hogyan esik jól megérinteni az arcod ezen részét a kezeddel. Finomabban? Erősebben? Át is masszírozhatod. Hagyhatod mozogni is az állkapcsod, szád. Hogyan változik az izom tónusa? Maradj azzal, ami jólesik.
3. Az izmaink is nagyon meg tudnak feszülni, nem csak a fizikai, hanem a mentális-érzelmi erőfeszítések közepette, és néha észrevétlenül merevedünk kényszertartásokba. Kipróbálhatod, hogy kényelmes kisterpeszben állsz a talajon, és elkezdesz rugózni térdből. Hagyd, hogy a combod, vállad, karjaid, törzsizmaid, állkapcsod menjen a rázkódással - ez lehet kis intenzitású, de utazhatsz a lágy és erős rugózás között. Figyeld meg, melyik esik jól, milyen váltani, és térj vissza abba a tartományba, amelyik most neked jóleső.
Hogy vagy most?