23/04/2022
Szép napot nektek
Tőlem sosem fogtok látni és hallani iszonyatosan hosszú részletgazdag blogokat. Három gyermek és két különböző munka mellett sokszor a házi munka végzése közben, mint most kenyérkészítés közben diktálom be a gondolataimat nektek. Aminek nincsen se eleje se vége talán, de mégis segít elgondolkozni emberként és szülőként, hogy van ki út és lehet változtatni a problémáinkon. :-)
Idegrendszer fejlesztőként sok olyan gyermekkel találkozom, aki nagyon instabil, frusztrált, a világban És tanintézményben szinte kitaszított. Akivel lehet kiskora óta veszekednek állandóan rászólnak mert nem tudják, hogy kezeljék őt. Még ha ez nem is bántásból van, hanem végső elkeseredésből a szülő részéről. Akinek kénytelen a szülő több határt felállítani, különben baleset vagy egészség károsodás érné. Próbáljuk megóvni őket, próbáljuk minél több terápiára elhordani a gyermeket.
Segíteni akarunk neki, hogy boldog legyen kiegyensúlyozott ne legyen flusztrált és jól tudjon teljesíteni ebben a teljesítő kényszeres világunkban. Segíteni akarunk magunknak hogy nyugodt és békés életünk legyen, de sajnos attól még flusztráltabbak leszünk és kényszeredetten keressük a megoldást gyermekünk problémájára.
De vajon az idegrendszeri és biokémiai problémákon kívül érzelmileg foglalkozunk velük? Hogy ezt hogy élik meg. Annyira bele tudjuk loholni magunkat abba, hogy jót tegyünk a gyermekünkkel, hogy elfelejtjük a kis lelkét kezelni!
Pedig anélkül mit sem ér az egész. A gyerek közben programokat és viselkedési sémákat memorizál magába, eseményeket- traumákat/ véleményeket raktároz el magáról és a körülötte lévő történésekről. Ez kihatással van a viselkedésére az életére az egészségére. Sokszor egy kisgyermek már kiskorában elraktározza ezeket a programokat magában viselkedésén, Életfelfogásán, A dolgokhoz emberekhez szülőkhöz való hozzáállásán ezzel komoly nyomot hagyva:
-“meg kell húznom magam mert a szüleimnek amúgy is van elég gondja és problémája”: ilyenkor a gyermek túlságosan is segítőkész, visszahúzódó lehet és nem felhőtlen aminek a következménye kis tini vagy nagy tinikorban az eszméletlen erős lázadás és kitörés, esetleg rossz fele való elhajlás, függőség, rossz környezet választása, valamint további programok magára vétele, mint például sosem leszek elég jó…
-“Én sérült vagyok és az is maradok, sosem leszek elég jó a szüleimnek”. Ezek a következménye lehet az, hogy hiába hordjuk terápiára, hiába változtatunk a nevelési szokásainkon, hiába visszük el pszichológushoz, a 20-50 %-át a viselkedési vagy tanulási problémáinak nem tudja elhagyni, szépen megszokta már és érzelmi segítség nélkül nem tudja ebből hogy jöjjön ki egyedül.
Ez nemcsak az Érintett gyermekeknél, hanem az életlenül, korán kezdett iskolától és a Túlzottan erősen felépített kényszer világunktól is lehet Neurotipikus társuknál .
Ez is szorongást félelmet és pánikot kelt a tanulástól a tanárok és szülők visszajelzésétől, valamint a gyermek tudását minősítő jegyektől!
Ez csak egy részlet a gondolataimból mint fentebb írtam. De a lényeg ugyanaz. Mikor terápiáztatjuk őket és rengeteg helyre elmegyünk vele, végig hallgatjuk a kezelőktől vagy a fejlesztőktől, hogy mennyire jó vagy nem jó hogy vonalon kívül húz, vagy másképp látja a világot… Közben gondoljunk arra is, hogy csakis és csakis akkor lesz egészséges felnőtt, ha megtartjuk az egészséges határt és közben építjük az önbizalmát. Azt kell közvetíteni feléjük, hogy nem a gyengeségeit A gyengeségeiket erősítjük, hanem felkészítjük az életre, hogy ügyesebbek és erősebbek legyenek közvetítve azt, hogy ez egy lehetőség amivel szülőként élünk és segíteni akarunk. Valamilyen szinten a gyerek kezébe kell adni a választást és elmagyarázni neki, megértetni vele, hogy nem nekünk kell megfelelnie hanem magát kell jól érezni a bőrében. Mikor éveken keresztül szorong valaki vagy pörög vagy mindennel harcol, akkor nem tudja elképzelni, hogy lehet másképp élni, hogyan lehet másképp viselkedni. A Terápiák után is követi a viselkedési mintáit: “ha fáradt vagyok akkor pörög kell, ha feszült vagyok akkor ordítanom kell és csapkodnom.
Mi pedig azt hisszük, hogy még mindig nem volt elég a Terápiákból, pedig csak a kis lelkét és szellemét kell táplálni, ez ugyanannyira fontos, mint az idegrendszer vagy a vázrendszer vagy a biokémia egyensúlyának helyreállítása.
Ezek együtt képeznek egy egyensúlyt.
Én miközben terápiázom a gyerekeket (face: ILF Neurofeedback a Pilisben), fontosnak tartom a szülőkkel való kommunikációt a gyermek lelkéről, és annak kezeléséről. Pontosan ilyenkor szokott A gyerekről kiderülni sok minden amiről a szülőknek fogalma sem volt, hogy a gyereknek nem csak idegrendszeri kivetülése a viselkedési problémái vagy tanulási koncentrációs gondjai, hanem beépült viselkedési séma is és sok gyerek ezt pontosan meg is tudja fogalmazni.
Ezek kezelhető problémák!!!!
Remélem sikerült elgondolkodtatni mindenkit, remélem sikerült hozzá tennem egy kicsit az életetekhez. :-)
Szépeket
u.i.: Ha úgy érzed, írásom ismerőseid közt segítségére lenne valakinek, kérlek oszd meg bejegyzésem, vagy oldalam. :-)
Köszönöm
