10/11/2025
Ha bemerészkedsz egy ADHD-s gyerek vagy kamasz szobájába, ott a káosz szinte tapintható: a polcon félig összerakott legó, az ágy alatt tavalyi matekfüzet, az asztalon három különböző vizespalack, és egy fülhallgató, ami talán még működik is.
Állunk az ajtóban szülőként, és próbáljuk eldönteni: ez most rendszer, kreatív önkifejezés, vagy egyszerűen túl sok minden, amihez ragaszkodik.
Az ADHD-sok hajlamosak mindenhez kötődni: tárgyakhoz, emlékekhez, gondolatokhoz, tervekhez. Nem azért, mert ők rendetlenek vagy önfejűek, hanem mert nehéz elengedni azt, amihez érzelmi kapcsolat fűzi őket.
Nézzük meg, mi minden lapulhat egy ilyen kincses birodalomban, és mit jelent valójában.
1. Régi játékok, amiket „még nem akarok elrakni”
Egy kisautó, egy plüss, egy puzzle, amit már rég kinőttek, de mégsem lehet tőlük megválni.
Az ADHD-s gyerekeknek nagyon erős az emlékezeti kötődésük: nemcsak a tárgyat tartják meg, hanem az élményt is, ami hozzá kapcsolódott.
2. Ruhák, amiket „még szeretnék hordani”
Lehet, hogy már kicsi, foltos vagy szakadt, de „az a kedvencem!” A pulcsi, amiben tavaly nyáron sátoroztak, vagy az a póló, amit a legjobb barátjával együtt vett: ezek mind biztonságot adnak.
Egy ADHD-s gyerek életében, ahol sokszor kiszámíthatatlan a figyelem, a hangulat, az időérzék, a tárgyak jelentik a kapaszkodót.
3. Fiókok, dobozok és zsákok, amikbe „majd egyszer rendet rakok”
A klasszikus ADHD-s rendszerezés: gyorsan elpakolni valahová. Ezek a „még hasznos lehet” fiókok valójában egy halogatási stratégia elemei: így nem kell döntést hozni most, amikor ez túl megterhelő lenne.
4. Jegyzetek, rajzok, ötletek, félbehagyott projektek
Az ADHD-s gyerekek fantáziája végtelen, de a projektjeik ritkán érnek véget. Tele a szoba félkész makettekkel, rajzfüzetekkel, füzetekkel, amiben az első három oldal tele van, a többi üres. Ez a dopamin természetrajza: a kezdés izgalma erős, de a folytatás unalmas.
5. Kínos emlékek, amiket újra és újra felhoznak
„Emlékszel, amikor elszúrtam azt a prezentációt?”
„Még mindig ciki, amit akkor mondtam a tanárnak…”
Az ADHD-s gyerekek sokszor mélyebben megélik a hibákat és visszautasításokat. Nemcsak emlékeznek a hibájukra, hanem újra át is érzik.
A ragaszkodás mögött legtöbbször biztonságvágy és érzelmi kötődés húzódik. A mi feladatunk szülőként nem az, hogy minden fölösleges dolgot kidobjunk, hanem hogy megtanítsuk, mit jelent elengedni: nem erőből, hanem megértéssel. A rend nem egy polcnyi dobozt jelent, hanem azt, hogy a gyerek tudja: akkor is biztonságban van, ha már nincs minden a kezében.
Forrás: Káoszklán