24/11/2025
ADHD-s gyereknél néha úgy tűnik, mintha egy teljesen átlagos pillanat másodpercek alatt csúszna át feszültségbe. Egy kérés, amit nem hall meg. Egy szó, amit félreért. Egy rutinhelyzet, ami túl sok ingert tartalmaz. És te ott állsz, és felfoghatatlannak érzed, hogy tényleg ennyin múlott. Igen… sokszor ennyin. De nem rajtad múlik. Nem rajta múlik. Hanem az idegrendszerén.
Az ADHD-s agy könnyebben túlterhelődik, gyorsabban ugrik védekező üzemmódba, és sokszor olyan helyzetekben is riasztást érzékel, ahol más gyerek még nyugodt maradna. A konfliktus tehát sokszor nem a viselkedésről, hanem a belső feszültségről szól. És ez az, amit kívülről nem mindig látni.
A jó hír? Van ráhatásod. Nem a gyereked idegrendszerére, hanem a körülményekre, a kommunikációra, a tempóra, a keretekre. A legtöbb mindennapi vita és összeakaszkodás valójában még azelőtt megelőzhető, hogy valódi konfliktus lenne belőle.
Néhány finom lépés, ami csodákat tesz:
• Lassíts a tempón – az ADHD-s gyerek sokszor nem a tartalommal, hanem a sietséggel nem tud lépést tartani.
• Adj neki átláthatóságot – „Most ez jön, aztán az, utána pihenhetsz”. Ez biztonságot ad.
• Kerüld az egyszerre több utasítást – minél kevesebb inger, annál kevesebb belső káosz.
• Használj megértő hangnemet – ha a te idegrendszered nyugodt, az övé is könnyebben az marad.
• Adj időt a reagálásra – nem szándékosan lassú, hanem az idegrendszere lassabban vált.
• Vedd észre az apró előjeleket – ha feszült, éhes, fáradt, túlingerlődött, a konfliktus sokkal hamarabb lángra kap.
A konfliktusok nem azért jelennek meg ilyen könnyen, mert valaki rosszul csinál valamit. Hanem mert egy érzékeny, impulzív, gyorsan túlterhelődő idegrendszer próbál túlélni egy világban, ami túl gyors, túl hangos és túl sok.
Ha ezt felismered, máris másképp reagálsz.
És amikor te másképp reagálsz, az egész helyzet más irányt vesz.
Forrás: Káoszklán