20/10/2025
Talpmasszázs az Oázisban is.❤️👣❤️👣
A reflexológia vagy más néven zónaterápia, a láb, a fül és a kéz meghatározott pontjaira gyakorolt nyomást foglalja magában. A reflexológia mikroterülete lehet teljes, mint a fül, szem, kéz, talp és lehet részleges, mint a nyelv, orr, arc, homlok, ajkak-áll.
Mivel a reflexológia egy ősi gyakorlat, eredetét és történetét nehéz nyomon követni. Úgy vélik azonban, hogy a reflexológiát szájhagyomány útján adták tovább, és először piktogramként jegyezték fel Ankhamor egyiptomi sírján Kr. e. 2330-ban más orvosi eljárásokkal együtt. A reflexológiai szimbólumokat Buddha-szobrok lábán jegyezték fel Indiában és később Kínában. A kínai klasszikus, A Sárga Császár belgyógyászati klasszikusa, amely Kr. e. 1000 körül íródott, tartalmaz egy fejezetet a „Lábmódszer vizsgálata” címmel, és ez a kezdete az életerő és a lábon lévő pontok, illetve területek kapcsolatáról szóló tanításoknak. Kína mellett egyébként, Tibetben, Vietnámban és Japánban is alkalmazták, erről is vannak írásos emlékek.
Állítólag Marco Polo az 1300-as években lefordított egy kínai masszázskönyvet olaszra, így hozva be Európába a reflexológiát és a masszázst. 1582-ben Dr. Adamus és Dr. A'tatis először adott ki Európában egy könyvet a reflexológia egyik szerves eleméről, az úgynevezett zónaterápiáról.
Az 1890-es években Sir Henry Head, egy angol neurológus, felfedezte az összefüggést a zsigeri betegségek és a bőr bizonyos területeinek érzékenysége között. Ezeket a zónákat később „fejzónáknak” nevezték, majd 1906-ban Sir Charles Sherrington publikált egy cikket arról, hogy az idegrendszer hogyan befolyásolja az agyat, a gerincvelőt és a test reflexeit. Munkája kimutatta, hogy a test ezen reflextevékenység révén képes alkalmazkodni a nyomáshoz.
Az Egyesült Államokban Dr. William H. Fitzgerald fül-orr-gégész szakorvos, akit gyakran a reflexológia atyjaként emlegetnek, 1917-ben tíz függőleges zónáról írt, amelyek kiterjesztik a test hosszát. Azt találta, hogy a sérülés helyének megfelelő zónára gyakorolt nyomás enyhítheti a fájdalmat kisebb műtétek során. Ezek a zónák a fejtetőtől a lábujjak és ujjak hegyéig húzódnak, és a test mindkét oldalán 5 zónára oszlanak. 1917-ben Fitzgerald és Dr. Edwin Bowers kiadták „Zónaterápia” címmel a könyvet, amely a ma ismert modern reflexológia alapjává vált.
Dr. Fitzgerald munkásságát Dr. Shelby Riley bővítette ki, aki kidolgozott egy térképet a testen átívelő vízszintes zónákról, valamint egy részletes térképet a lábakon és a kezeken található reflexpontokról. Javasolta továbbá a fülkagyló nyomáspontjainak azonosítását is.
A reflexológia további fejlesztése Eunice Ingham nevéhez fűződik, aki gyógytornászként évekig dolgozott Dr. Joe Shelby Riley-val és feleségével a praxisukban. Dr. Riley-t különösen érdekelte a zónaterápia, és ő ismertette meg vele Inghamet is. Innen ered a kiterjedt kutatása a ma használt láb- és kéztérkép megalkotása kapcsán. Ingham fejlesztette ki a népszerű „hüvelykujj- és ujj-járás” technikát is.
1957-ben Dr. Paul Nogier felvett egy reflextérképet a fülkagyló külső részén található pontokról. Munkáját Oleson és Flocco bővítették, és ma már a kéz-, fül- és lábreflexológia integrált megközelítésének részeként tanítják.
A reflexológia az Egyesült Államokban terjedt el leghamarabb, Ingham sokaknak tanította meg gyakorlatát, köztük Doreen Baylynek is. Bayly 1978-ban alapította meg a Bayly Reflexológiai Iskolát, amely összefoglalta a korábbi évszázadok felfedezéseit és ismereteit.
forrás: https://www.takingcharge.csh.umn.edu/history-reflexology
kép forrása: https://kinai-medicina.tienshoni.hu/kinai-medicina/akupunktura/lab-reflexpontjai.html
