12/11/2025
Szent Márton alakja az emberi jóság, együttérzés és fény szimbóluma. A 4. században élt Tours-i Szent Márton (316–397) Savariában, a mai Szombathelyen született. Katonaként szolgált a Római Birodalomban, amikor egy hideg téli napon találkozott egy didergő koldussal. Kardjával kettévágta köpenyét, és egyik felét a koldusnak adta. Az éjszaka álmában Krisztus jelent meg neki, a koldus alakjában, és hálát adott neki irgalmáért. Ekkor Márton szívében megszületett a felismerés: a szeretet cselekedetében maga a Krisztus lény működik. Lemondott a katonai pályáról, szerzetessé, majd Tours püspökévé vált. Egész életét az alázatos szolgálatnak, a békének és az egyszerűségnek szentelte.
A Rozmarin Erdei Iskolában a Szent Márton ünnepe az ősz végének egyik legfényesebb, legbensőségesebb eseménye.
November 11-én, Márton napján a gyerekek lámpásokat készítenek és este közösen indulnak lámpásmenetre. A külső sötétség idején a lámpások fénye a benső fényt, a szeretet és jóság melegét jelképezi. Ez az ünnep nem csupán a történelmi Szent Mártont idézi, hanem az emberi lélek útját is tükrözi: ahogy a természet elcsendesedik és sötétségbe borul, úgy kell nekünk is megtalálnunk a belső fényt, ami utat mutat a téli hónapok felé.
A lámpás, a fény, a köpeny és a megosztás mind mély szimbolikus jelentést hordoznak. A köpeny kettévágása az önzetlen adás, a megosztott szeretet képe: amikor adunk másnak, nem veszítünk, hanem megsokszorozzuk a fényt. A lámpás az emberi lélek fényét hordozza, amit óvnunk és táplálnunk kell a sötétség idején. A sötét erdő, melyen a lámpásmenet végighalad, az emberi élet útját jelképezi: a próbatételek, a belső küzdelmek, és a fény megtartásának kihívása mind részei az évkörnek és a lelki útnak.
Ebben az időszakban a szellemi minőségek is átalakulnak. A természet külső életereje visszahúzódik, s a figyelem befelé fordul. A lélek tanulja a belső fény megtartását, a bátorságot, a melegség és jóság ápolását a növekvő sötétség közepette. A próba abban áll, hogy képesek vagyunk-e a saját fényünket meggyújtani és hordozni — nemcsak magunk, hanem mások számára is.
Szent Márton ünnepe így válik a fény átadásának és az emberi jóság felébresztésének pillanatává: a belső Krisztus-fény meggyújtásának idejévé az ember szívében.