10/11/2025
Óriási szomorúság van a szívünkben napok óta... Nov. 11-én 11 órakor veszünk földi búcsút fiatal kollégánktól, Gerdei Kata gyógyszertári szakasszisztenstől a sellyei temetőben. Mit is jelentenek a valóságban azok a szavak, amiket egy munkatárstól búcsúzva szoktak emlegetni, és amiket Katáról valóban és őszintén el lehet mondani? Hogy a munkáját odaadóan, nagy körültekintéssel végezte, hogy kedves és segítőkész volt. Hogy mit jelentett ez a hétköznapokban, azt mindenki tudja, aki dolgozott Vele együtt, vagy aki Hozzá fordult gyógyszerért, segítségért, tanácsért. Szemünk előtt van az a sportos lendület, amivel bele tudta vetni magát dolgokba. Emlékszünk a precizitására, amivel a különböző, aprólékos odafigyelést igénylő gyógyszerformákat készítette. A lelkiismeretességére, ahogy egy-egy problémának utánajárt. Arra, hogy csak térültünk-fordultunk, és Kata már kész volt a laborálással, impleálással, kitöltötte a szükséges dokumentációt, és odakészítette a tollal együtt ellenőrzésre, aláírásra. Meg sem kellett kérni rá, mert nem csak várta, hanem kereste és észrevette a munkát. Emlékszünk, hogy mennyire szívén viselte egy-egy páciens állapotát, és hogy a munkaidején kívül is sokan keresték segítségért, tanácsért. Tiszteletre és elismerésre méltó szakasszisztensi munkát végzett, tanítani lehetne a szakértelmét, hozzáállását, lojalitását és elkötelezettségét.
De amikor Rá gondolunk, sokkal több van a szívünkben ennél a tiszteletnél. Kata a patika színfoltja volt, kedves és szeretnivaló. Az évtizedek alatt sok gyakornok, asszisztens, gyógyszerész, orvos, nővér, pendliző, szállító, gyógyszerismertető, karbantartó és még ki tudja, ki mindenki fordult meg a gyógyszertárban. Kata mindenkivel megtalálta a hangot, mindenkivel jó kapcsolatot ápolt. Tapintatos, segítőkész és tisztelettudó volt mindenkivel, a zöldfülű pályakezdő gyógyszerésztől, az igen sokat tudó páciensig. Vidámsága, életkedve mindig erőt adott. És a munkahelyi aktualitásokon, csevegéseken túl lehetett és jó volt Vele beszélgetni hosszabban, mélyebben, komolyabban is. Egy mélyen érző lélek tárult fel ilyenkor.
Kata a patikánk tősgyökeres tagja volt, már a szakmai gyakorlatát is itt töltötte, majd 2003-tól kezdve - egy pécsi kitérő kivételével - végig, amíg csak egészsége engedte, velünk dolgozott. Az utolsó éveiben megjelent a szeme csillogásában és az életében még valami, ami tiszteletet érdemelt. Kata a teremtő és megváltó Istenbe vetett hitben megtalálta azt a kincset, ami erőt és reményt adott neki a betegségével való küzdelemben, egészen a legvégsőkig.
Egy kiváló kollégát, nagyszerű embert, egy igazi barátot veszítettünk el vele. Akkor sem tudunk könnyek nélkül gondolni erre, ha jól tudjuk, hogy ez a búcsúzás - ahogy Ő szilárdan hitte - csak ideiglenes, csak erre a földi életre szól. Hogy Ő csak megelőzött minket, és örömmel vár ott, ahol már senkinek nem kell antiflogisztikus kenőcs a fájós térdére vagy glaubersós gyógyvíz a renyhe beleire. Hogy mit fogunk mi patikusok meg egészségügyisek csinálni akkor, arról fogalmunk sincs. De biztosak vagyunk benne, hogy Kata tapintatosan, segítőkészen, tisztelettudóan és óriási örömmel fogja majd megmutatni nekünk, zöldfülűeknek.
Kata, hálásak vagyunk, hogy velünk voltál éveken át! Nagyon hiányzol, mindig szeretettel fogunk gondolni Rád! Isten Veled!
