01/11/2025
Elengedte. Elengedte. Egy gondolat vagy szó nélkül, elengedte. Elengedte a félelmet. Elengedte az ítélkezést.
Elengedte a feje körül kavargó vélemények seregletét.
Szélnek eresztette a benne ‘ülésező’ határozatképtelen bizottságot. Elengedte az összes ’helyes’ érvet.
Teljes egészében, habozás és aggodalom nélkül, egyszerűen csak elengedte.
Senkitől nem kért tanácsot. Nem olvasott könyvet arról hogyan engedjen el.
Nem kereste a szentírásban hogyan kell.
Csak elengedte.
Elengedte mindazokat az emlékeket, amik visszatartották.
Elengedte mindazt a szorongást, ami megakadályozta abban, hogy továbblépjen.
Elengedett mindenféle tervezést és számítást arról, hogy hogyan csinálja jól.
Nem ígérte meg, hogy elengedi.
Nem írt róla naplót.
Nem írta be a Határidőnaplójába mikor fogja elengedni.
Nem jelentetett meg róla közleményt és hirdetést sem adott fel az újságban.
Nem ellenőrizte milyen az időjárás, és a napi horoszkópját sem olvasta el.
Csak elengedte.
Nem elemezte, hogy vajon el kellene-e engednie.
A barátait sem hívta fel, hogy megbeszélje velük a dolgot.
Nem csinált öt-lépéses Spirituális Elme-Kezelési gyakorlatot.
Az imavonalat sem hívta fel.
Egy szót sem szólt.
Csak elengedte.
Senki nem volt a közelében mikor megtörtént.
Nem volt taps, sem gratuláció.
Senki nem köszönte meg neki, vagy dicsérte meg érte.
Senki nem vett észre semmit.
Mint, ahogy egy falevél lehull a fáról, elengedte.
Erőfeszítés nélkül.
Küzdelem nélkül.
Nem volt sem jó, sem rossz.
Az volt ami, és csak annyi.
Az elengedés terében egyszerűen csak megengedte, hogy megtörténjen.
Egy kis mosoly ült ki az arcára.
Finom fuvallat lengte körül.
És a nap és a hold ragyogott mindörökké… ‘
Eredeti vers: Ernest Holmes – She let go..
