17/09/2025
Az elmúlt napok nyomására született bennem ez a gondolat – tapasztalás és megfigyelés alapján –, és bevallom, elszomorított, amit láttam.
Először azt hittem, velem van a baj. Az ember mindig magába keresi a változás okát.. de rájöttem: nem velem van a gond.
Itt valami sokkal nagyobb baj van – és nagyon nagy a baj.
Valami történik a világban, a mindennapokban – és ezt a gyerekek is érzik. A mai világban nagyon fontos, hogy lelassuljunk. Annyi agresszív, nyugtalanító dolog vesz körül minket, amit a gyerekek is beszívnak – és sokszor egymáson vezetik le.
Szörnyű, hogy már az óvodában elkezdődik a piszkálás, és az iskolában sokszor komolyabban bántják egymást a gyerekek.
De fontos megérteni: ez nem egyetlen ember hibája. A gyerekek mintát követnek – amit látnak otthon, a médiában, a közösségben. Sokszor a bántó gyerek maga is sérült, és nem tudja jól kifejezni a fájdalmát, ezért másokon vezeti le.
Hiszem, hogy nincs rossz gyerek!
Van, aki kicsit hangosabb, van, aki energikusabb – de mindegyikük szeretetre méltó.
Viszont minden gyermeknek meg kell tanulnia, hogyan legyen tisztelettel a társai, a szülei és a tanárai felé. Ez a mi feladatunk: megtanítani nekik a szeretetteljes határokat.
Mi, szülők, úgy tudunk segíteni, ha teret adunk nekik: sok ölelés, sok nevetés, sok szeretet. Sok együtt töltött pillanat!
Nem adom fel!
Minden nap azon leszek, hogy újra és újra felgyújtsam a gyermeki ragyogást a szívekben. Segítek nekik felfedezni a tisztelet, a szeretet és a hála erejét – ezek táplálják a bennük ragyogó fényt.
És most hozzád szólok, szülőtársam:
A gyermeked olyan lesz a társával, amit lát a környezetéből.
Te mit választasz??
Tanítsd meg őt kedvességre, türelemre és szeretetre – és közben ne felejtsd el szeretni őt.
Mert csak így tud majd ő is szeretni másokat, és megtartani a fényt, ami benne él. 💖
