20/10/2025
Ha lemondunk a valótlanról, az igazság győzedelmeskedik. Ehhez azonban hatalmas elszántság, bátorság és hit szükséges, amelyhez a lemondásra válaszolva az isteni ihletettség nyújt támogatást. Mindez az Akarat hozzájárulásával kezdődik.
Bővebben:
K: Mi valóságunk végső igazsága?
V: Végső valóságunk magán a tudaton is túl van. Ez a tudat lényege, amely túl van a Mindenléten vagy Semmin. Megelőzi a Teremtést, a meg-nyilvánulót és a nem-megnyilvánulót. Előbb volt, mint a létezés, a ténylegesség vagy a „vanság". Túl van az önazonosságon, mégis belőle keletkezik az Én. Nem transzcendens, nem is immanens, mégis egyszerre mindkettő. Ez a végtelen lehetőség, amelyből a Minden és az Egy létrejön. Az Én a létezés-ként kifejeződő Jelenlét, és ebből a tudatosságból fakad a Létezés érzete.
K: Hol, vagy mikor következhet be a megvilágosodás? Ha nem létezik az idő, az itt vagy a most valósága, sem egy valós „én", amely megvilágosodhatna, akkor hogyan lehetséges mégis?
V: Ha olyan jelenség volna, amelynek egy bizonyos időben vagy helyen kellene megvalósulnia, csakugyan lehetetlenség lenne. Az az egyetlen magyarázat, hogy a megvilágosodásnak nevezett állapot vagy léthelyzet eleve valós, ezért mindössze engednünk kell a felismerését, hogy érvényesülhessen. Ami már „van", annak nincsen szüksége jövőre. Az elfogadás lehetősége mindig fennáll. Ha teljesen átadjuk magunkat Istennek, feltárul előttünk az igazság. Semmi sincs rejtve, csak az ego vak. A Valóság közvetlenül az el-mén túl van. A tudat fél a semmivé válástól, ezért tagadja saját valóságát, vagyis hogy ő maga minden - a végtelen, örökkévaló Mindenlét, amelyből maga a létezés is keletkezik.
Ha lemondunk a valótlanról, az igazság győzedelmeskedik. Ehhez azonban hatalmas elszántság, bátorság és hit szükséges, amelyhez a lemondásra válaszolva az isteni ihletettség nyújt támogatást. Mindez az Akarat hozzájárulásával kezdődik.
K: Tudnál többet mondani arról, hogy hol és mikor ismerhető fel Isten?
V: Az Istenség közvetlen megtapasztalásához vezető út pontosan a „most" két gondolat között felfedezhető pillanatában található, és nyitva áll. Az elme számára eljön, majd tovaszáll ez a pillanat. Elérkezése és elmúlása között van az a rés, amely lehetővé teszi, hogy a tudat felismerje az örökké jelenvaló, végtelen, időtlen Valóságot. E pillanat elérkezésekor Isten a Teremtésként tárul fel. A világegyetem Isten teremtésének történelmi feljegyzése. Ne feledd, hogy a „most" „jelene" a következő pillanat „múltja".
A Teremtő és a teremtett nem különül el, nincsen tárgy vagy alany; mindez egy és ugyanaz. Az olyan kifejezések, mint az „új" vagy a „régi", csupán valótlan nézőpontok, akárcsak a „most" vagy az „akkor". A Teremtés állandó tanúi vagyunk, a Teremtés pontos pillanatában. A tapasztalat formájában közvetlenül Isten Ujját szemléljük. A tudat a „Szem" vagy a tanú, a Teremtés pedig a Korlátlan Én keze munkája.
A Teremtés folytonos kibontakozásának igazságát elfedik az ok-okozati összefüggések meggyőződései, észleletei és tévképzetei. A Teremtés csodája szüntelen, megjelenési formája pedig a megjelenés villódzása.
Dr. David R. Hawkins: A Valódi Én hatalma (The Eye of the I) 330-332.old
►Truth prevails when falsity is surrendered. To do this, however, requires great dedication, courage, and faith, which are supplied by divine inspiration in response to surrender. The trigger is the consent of the Will.◄
From: “The Eye of the I: From Which Nothing Is Hidden” (2001), Chapter 19: Commentaries and Examples, p. 290
------------------------------
With Additional Context:
------------------------------
Q: What is the ultimate truth of one’s reality?
A: One’s absolute reality is beyond consciousness itself. It is the substrate of consciousness; it is beyond Allness or Voidness. It is prior to Creation, beyond the manifest and the unmanifest. It is prior to existence, beingness, or is-ness. It is beyond identity, yet out of it arises the Self. It is neither transcendent nor imminent, yet both. It is the infinite potentiality out of which the All and the One arise. The Self is the Presence expressed as existence, and out of that consciousness arises the sense of Existence.
Q: Where or when could enlightenment occur? If there is no reality such as time, or here or now, or a real ‘me’ to become enlightened, how can it be possible?
A: If it were a phenomenon that had to occur at a certain time or place, then indeed it would not be a possibility. The only explanation is that the state or condition termed enlightenment already is a reality and therefore needs only to be allowed to be realized in order to prevail. What already ‘is’ requires no future. Acceptance is an ever-present option. Complete surrender to God unveils the Truth. Nothing is hidden; only the ego is blind. Reality lies just beyond the mind. Out of the fear of becoming nothing, consciousness denies its only reality that it is everything—the infinite, everlasting Allness out of which existence itself arises.
►Truth prevails when falsity is surrendered. To do this, however, requires great dedication, courage, and faith, which are supplied by divine inspiration in response to surrender. The trigger is the consent of the Will. ◄
Q: Can you say more about where and when God is realizable?
A: The doorway to Divinity is located and available as a direct experience in the exact split second of ‘now’, which is discernible between two thoughts. To the mind, this instant arises and passes. Between the arising and the passing away is the aperture that allows consciousness to become aware of the ever-present, infinite, timeless Reality. The arising of this instant is the unfolding of God as Creation. The universe is the historical record of God’s creation. Remember that the ‘is’ of ‘now’ becomes the ‘was’ of the next instant.
There is no separation between Creator and created, no subject or object; they are one and the same. Such terms as ‘new’ or ‘old’ are only nonexistent points of view, like ‘now’ or ‘then’. We are the constant witness to Creation at the very moment of Creation itself. What we witness is the Hand of God as experience. Awareness is the ‘Eye’ or witness, and Creation is the handiwork of the infinite Self. The truth of the ongoingness of the unfoldment of Creation is hidden behind the beliefs, perceptions, and illusions of causality. The miracle of Creation is continuous, and its appearance is the scintillation of appearance.
From: “The Eye of the I: From Which Nothing Is Hidden” (2001), Chapter 19: Commentaries and Examples, pp. 289-290
