01/10/2025
10 éve gyógytornászként
Pontosan tíz évvel ezelőtt, ezen a napon kezdtem el dolgozni gyógytornászként.
Hosszú idő telt el azóta, és szerettem volna megemlékezni róla valamilyen formában. Nem a szakmai fejlődésemről szeretnék most írni – nem arról, hogy milyen képzéseken vettem részt vagy milyen területeken mélyítettem a tudásomat –, hanem inkább személyesebb gondolatokat szeretnék megosztani. Olyanokat, amelyek talán nemcsak a szakmabelieknek mondhatnak valamit.
1. Megtanultam, hogy nem baj, ha nem tudok mindent.
Nehéz volt elfogadnom, hogy attól még, hogy valamit nem tudok, nem leszek rossz szakember. Ma már úgy gondolom, attól leszek jó szakember, ha felismerem a hiányosságaimat, és dolgozom rajtuk.
2. Megtanultam, hogy nem tudok mindenkinek segíteni.
Hosszú időbe telt, mire beláttam, hogy szakmai kereteken belül nem kapok teljes betekintést a pácienseim problémájába, csak egy szeletét látom az egész képnek. Ennek a szeletnek is csak egy részére tudok hatni. Sokáig volt lelkiismeret-furdalásom, ha valakinek nem tudtam segíteni. Ma már tudom: ha a jelenlegi szakmai tudásom legjavát nyújtva, segítő szándékkal fordulok a pácienseimhez, akkor mindent megtettem, ami tőlem telhető. Erre törekszem is minden alkalommal.
3. Megtanultam, hogy nem kell szégyenkeznem amiatt, hogy nekem is meg kell élnem valamiből.
Nehezen emésztettem meg azt a paradoxont, hogy pénzt kérek azért, mert segítek másoknak. Ebben a szakmában a legtöbb ember, akit ismerek, akkor is segítene, ha nem kapna érte semmit – ezzel én is így vagyok. Ezért sokáig rosszul éreztem magam, amikor vállalkozóként pénzt kértem a munkámért. Ma már elfogadtam, hogy attól még, hogy szívesen segítek, nekem is fizetnem kell a költségeimet. Törekszem arra, hogy mindenki előre lássa az áraimat, sosem számolok fel semmilyen rejtett költséget, és biztosítok arra is lehetőséget, hogy ha valaki mégsem volt elégedett azzal, amit nyújtottam, fizetés nélkül távozhasson. Ezeket betartva már nem érzem kellemetlennek, hogy ez nem csak a hivatásom, hanem a megélhetésem is.
4. Megtanultam, hogy semmi sem fekete vagy fehér.
Nincs olyan, hogy valami csak jó vagy rossz – minden az adott helyzettől és az egyéntől függ.
5. Megtanultam, hogy az önállóság remek dolog, de kevés kegyetlenebb főnök van saját magadnál.
Nehéz nemet mondani, amikor segítségért fordulnak hozzád, de ha nem marad időd a munkán kívül semmi másra, akkor előbb-utóbb neked lesz szükséged segítségre. Ma már kicsivel jobban kezelem ezt a helyzetet, de még bőven van mit fejlődnöm a következő 10 évben.
(A kép a gyógytornász pályafutásom első éveiben készült. Jobb oldalon Tanamár Petra kolléganőmmel, akivel osztozunk a 10 éves jubileumon, ugyanis egy napon kezdtük meg a munkánkat)
