28/11/2025
Úgy, hogy például a megfeleléskényszer mozgat.
Erről is beszélgetünk ma este.
https://facebook.com/events/s/bekes-advent-nyugodt-karacsony/25022325130751628/
Mert jókislánynak neveltek. A jókislányok pedig nem élnek a szívük szerint még karácsonykor sem. Elvárások mentén élnek, irreális elvárásokkal küzdenek, magasra teszik a lécet, nem sírnak, hanem tűrnek.
A jókislányoknak ez persze maga a trauma. Az ilyen nevelésnek nem része a megfelelő minőségű és mélységű szeretet. Szinte teljesen nélkülözi a támogató, bátorító, meleg és biztonságos szeretetet.
De a gyermek csak abban képes gondolkodni, hogy szeretik-e vagy sem, ez az iránytű. A gyermek fókusza mindig a szeretet. Ha azt tapasztalja, hogy bizonyos cselekedetekért, szavakért kap szeretet (morzsát…) akkor aszerint cselekszik. (Ezzel egyébként az elvárás és teljesítmény alapú szeretetet nevelik belé, azt tanulja meg és azt fogja ő is továbbadni a gyermekének, kivéve ha…) Az őszinte, igaz szeretet teljesen tiszta, semmi elvárás sincs benne.
És ez a kislány egyszer csak 42 vagy 67 éves lesz és észreveszi, hogy szarra épített várat, a vár dől és a falait ő tartja, de már nem bírja tovább és eszébe jutnak gyermekkora boldog, vidám, szabad és önfeledt karácsonyai, de az is, hogy az édesanyja éppen azt élet át, amit most ő.
És amúgy fontosak az ajándékok és valóban nagy örömet tudnak okozni. Jó adni. És talán mindannyian vágyunk egyszer-egyszer hatalmas dolgokra. Mondjuk valami marha luxuscikkre. A közepes és kisebb ajándékok is tudnak nagy örömet okozni és azok átadása is ugyanúgy boldogságot okoz nekünk is.
DE: A gyerek az érzésre emlékszik. A hangulatra. Arra, hogy anyu milyen hangulatot teremtett, mi töltötte be a teret a felnőttek által. Veszekedés, feszültség, rohanás azért, hogy minden tökéletes és időzített legyen. Vagy lazaság, humor és boldogság. Szeretet. Ugye? Mert ez a szeretet ünnepe.
Arra a hangulatra, minőségre emlékezünk, amivel anyu és apu betöltötte a teret. Tudott-e anyu a jelenben lenni. A mi gyermekeink pedig arra, hogy mi mit sugárzunk magunkból. Amit kiárasztunk, azt veszik fel mintaként.
És azért fontos ezt tudatosítani, mert amit a gyerekünknek átadunk, ő azt fogja majd a mi unokánknak…