19/07/2025
A Moro-reflex: a rejtett stresszgomb, amit sokan cipelünk
A Moro-reflex az egyik legelső vészreakciós reflexünk.
Amikor megszületünk, és elvágják a köldökzsinórt, a szén-dioxid szint megemelkedik a vérünkben – a szervezet első reakciója: mély levegőt veszünk.
Ez a nagy belégzés, a kezek hirtelen hátravetése, majd összezárása – ez maga a Moro-reflex működésben.
Ez a reflex életmentő az első hónapokban: segíti a légzést, stabilizálja a vérkeringést, és vészreakciót ad minden hirtelen ingerre (hang, mozdulat, hőmérsékletváltozás).
De hat hónapos kor körül ennek a reflexnek szépen csendben háttérbe kellene vonulnia.
Ha nem történik meg a gátlás, akkor a Moro-reflex folyamatosan működésben marad – felnőttként is!
Mit okozhat ez a megmaradt „belső vészjelző”?
• Állandó készenléti állapotot
• Fokozott adrenalintermelést
• Magasabb kortizolszintet
• Fokozott szorongást, pánikreakciókat
• Ingerlékenységet, érzelmi instabilitást
• Alvászavarokat
• Sőt, idővel akár poszttraumás stresszhez (PTSD) hasonló tüneteket is
Egy pszichiáter kutatása szerint a szorongó, depressziós felnőttek 90%-ánál kimutatható a még működő Moro-reflex!
És a legérdekesebb: gyerekeknél a Moro megléte sokszor együtt jár figyelemzavarral, tanulási nehézségekkel is.
De van jó hír:
Célzott mozgásprogramokkal, megfelelő szenzomotoros fejlesztéssel ez a reflex leépíthető, újra „palackba zárható”.
Így a stresszre adott válaszreakciók normalizálódnak, a légzés és a keringés is stabilabbá válik, az érzelmi élet kiszámíthatóbb lesz.
A Moro-reflex nem a hibánk – hanem egy lehetőség, hogy jobban megértsük, mi zajlik bennünk.
A következő posztban:
Mi köze a primitív reflexeknek a szorongáshoz, a székletvisszatartáshoz, és hogyan lehet ezt gyengéd, játékos módszerekkel segíteni már kisgyerekkorban!
Dr. Elizabeth Stephens-Sarlós
