22/09/2022
"Spirituális" utam során megtanultam, hogy nincs egy sztenderd képlet, ami mindenre rahuzhato. Van, amikor a megengedes válik be, van, amikor a megregulazas.
A menstruációs folyamataimnal is tapasztalom ezt. Sokáig, az elmúlt években fókuszáltan a menstruációs folyamataim miatt gyakoroltam a megengedest, áramlást, keret/korlát/határ/vég - nélküliséget, a hullámzást és az intenzitás illetve fájdalom megélésébe való beleengedését onmagamnak. S ennek köszönhetően majdnem egy éve már nem kellett fájdalomcsillapitot bevennem a fájdalmaknál, görcsöknél. Hanem csak hagytam, s ennek a van-ságnak, női passzivitasnak, jelenlétnek köszönhetően oldodott fel minden a folyamataimban.
Viszont ebben a hónapban ez máshogy nézett ki. Belementem, tartottam ott magam, gondolataimmal próbáltam a közepébe menni a fajdalomnak.... De csak rosszabb lett. És ordítottam és rugkapaltam és pillanatokra enyhült de nem lett jobb vegsosoron.
Aztán be jött egy hang: nemet mondok a fájdalomra.
Na már most, ez az elmúlt évek belső epitkezeseinek szinte mindenben ellent mondott : hogy a megengedes, hol az atszeretese a fajdalmamnak, hol a vele való kapcsolódás?.... stb
Aztán még jött: mondj nemet anyád fajdalmara. Mondj nemet apád fajdalmara, mondj nemet a hugaid fajdalmara, mondj nemet a barátaid fajdalmara, mindenki fajdalmara. És nem. Nem cipelem, nem az enyém, nemet mondok, kirakom.
És minden egyes nem-nél csökkent a fájdalom ("érdekes" módon...), minden egyes nem-nél egyre jobban megkonnyebbultem, konnyultem.
Van, amikor nem a mindennel egyesülés, atszeretes, atkarolas, be/megengedes a jó "képlet". Hanem pont hogy a határok felismerése, ki/megtartása, és igenis a nagyon határozott visszautasitasa dolgoknak, energiaknak, viselkedéseknek, helyzeteknek, illetve akár ámblokk embereknek.
Az, hogy kapcsolatokban jelen vagyunk, ott vagyunk másoknak, másokkal a legmélyebb fájdalmaikkal, legsotetebb folyamataikkal ha szükségük van rá, ha igénylik, az nem azt jelenti, hogy magunkévá kell tennünk. És még ha erre figyelünk is tudatosan, akkor is érdemes nap mint nap nap végén foglalkozni azzal, hogy megtisztitsuk magunkat, akár egy zuhany közben arra gondolni, tudatosan vezetve a gondolatot, hogy most lemosom, levalasztom, leengedem magamrol X meg Y meg Z, csaladtag, kolléga, bárki cumóját, csomagját, érzelmeit, fájdalmat, nehézségeit, bármit ami az övé. Merthogy nem az enyém. De természetesen ezt meg lehet csinálni meditációban is, vagy a természetben, vagy bármi ami neked bevalik. Az a lényeg, hogy a gondolatainkkal teremtjük az állapotunkat, és azok iranyitasaval, megregulazasaval igenis valtoztathatjuk a hogyan létünk mikéntjét.
Van, amikor nincs más választás, igenis bele kell menni az erzelmekbe, a sitetsegbe, a legmélyebb bugyrainkba, vagy akár segíteni a jelenlétünkkel azt, aki éppen ott van. S a jelenléttel oldódik, töltődik fel szeretettel, fénnyel, melegseggel az a "hely" bennünk.
De vannak helyzetek, amelyek az ellenkezőjét kívánják meg, hogy felhozzuk magunkat, hogy levalasszuk, hogy drasztikusak legyünk, fegyelmezettek, és a legkevésbé sem megengedőek.
És hogy mikor melyik módszer, képlet válik be? Hát ki kell próbálni. És kiderul.
Nincs egy fix képlet, modszer, vagy "recept"
Élet van, és próbálkozás. Nem tudod elrontani. Ha mégis, akkor próbáld újra / máshogy.
Mondanám, hogy "csak törekedj rá, hogy ne add fel..", de van hogy pont hogy a teljes feladás az, ami segít.
Mondanám, hogy csak ne állj meg, de van, hogy pont az segít, ha végre megállsz kicsit - úgy igazán.
Mondanám, hogy csak ne erolkodj, de pont elofordul, hogy a megoldás az a plusz erőfeszítés amit felszivsz magadba hogy tullendulj valamin - egy saját korlatodon akár .
Mondanam, hogy "csak szeress", de van, amikor az univerzum bizonyos megélésekkel, eseményekkel mutatja meg azt neked, hogy mi nem a szeretet, csak azért, hogy közelebb kerülj ahhoz, hogy mi valójában a szeretet. You catch my drift..
És van, hogy sokszor azért kell megprobalnunk dolgokat, és úgy próbálnunk, ahogyan, hogy kideruljon és rajojjunk, hogy az nem a megfelelő képlet volt. S hogy tapasztaljuk, tanuljuk, hogy akkor az ilyen vagy hasonló szituációkban nem az a megfelelő recept. S legközelebb már jobban fogjuk tudni, hamarabb raerzunk, megerezzuk, s lassan már a zsigereinkben lesz benne, hogy mikor mit kell tennünk vagy mit nem kell tennünk. Vagy mi az amit semmiképpen se tegyünk, hanem csak engedjünk el, és mondjunk rá egy jó kövér nemet.
Jakab Anna S.
