05/02/2026
Az én utam az önismeretben körülbelül tizenöt évvel ezelőtt kezdődött. Most azért írok erről, mert úgy érzem, eljött az a pont, amikor az őszinteségemmel tudok adni másoknak.
Segítőként is jelen vagyok a térben, miközben én magam is folyamatos önmunkában vagyok – ahogy mindannyian. Azt látom, hogy nagyon sok embernél a test már jelez. Sőt, sokszor nem is csak jelez, hanem szinte üvölt, miközben a lélek hangját még mindig próbáljuk elnyomni. Ezek a jelzések gyakran testi tünetek formájában jelennek meg. Én ebben hiszek: a test és a lélek szorosan összefügg.
Nem szeretnék senkit meggyőzni semmiről. Mindenki annyit vigyen el ebből az írásból, amennyi most neki szól. Én most egyszerűen csak szívből, őszintén megosztom azt, ami bennem van.
Mindig is nagyon érzékeny voltam a környezetemre. Régen azt éreztem, hogy ez valami rossz, hogy nem vagyok „normális”. Ma már tudom: ez a legnagyobb erőm. Ezzel tudok másokat támogatni az úton, és ezzel tudom igazán meghallani a test és a lélek jelzéseit.
Volt egy időszakom, amikor egy multinál, banki környezetben dolgoztam, és gyakorlatilag kiégtem. Annyira, hogy a fél oldalam lezsibbadt. Ez volt az a pont, amikor már nem lehetett tovább nem odafigyelni. Akkor értettem meg igazán, hogy nagy a baj, és azonnal lépnem kell, mert a testem már nem finoman jelezett, hanem hangosan kiáltott. Ekkor kerestem fel egy természetgyógyászt, Ritát, és általa tértem rá erre az útra. Ezúton is nagyon köszönöm neked, Rita.
A rengeteg megfelelési kényszer, a belső programok, amik folyamatosan futottak bennem, egyszerűen túl sokak voltak.
Amikor eljöttem onnan, nyilván mások vették át a munkám egy részét. Nem akarok senkit hibáztatni. Volt bennem harag, ezt nem tagadom, de dolgoztam rajta. Rájöttem, hogy a valódi tanítás nem kívül volt, hanem bennem. Az, hogy túl sokat vállaltam magamra azért, hogy szerethető legyek, elfogadható legyek, hogy bizonyítsak, hogy kiemelkedő legyek.
Felmondtam, és kerestem egy másik munkahelyet, ahol már tudatosabban próbáltam jelen lenni. Mégis éreztem, hogy ott sem vagyok teljes. Valami hiányzott.
Az önismereti utamon a jóga szőnyegem már tizenöt éve állandó társam. Mindig is része volt az életemnek. Mellette sok más technika és módszer is megjelent kiegészítésként, de a jóga útja az, ami azóta is végigkísér. Egy biztos pont, ami újra és újra megmutatja, hol tartok éppen – testben, lélekben, jelenlétben.
Ma már azt az életet élem, ami egykor csak az álmom volt. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek nehézségeim vagy kihívásaim – mert vannak. De összességében mégis azt érzem, hogy ott vagyok, ahol lenni szeretnék az életem minden területén. Ezt nem azért írom le, hogy magamat bármilyen pódiumra helyezzem, hanem azért, hogy bátorítsalak: lehet lépni.
Sokszor fejben már mindannyian pontosan tudjuk, mit kellene tennünk. Körülírjuk, megmagyarázzuk, elemezzük, megértjük. De gyakran éppen maga a lépés hiányzik. Az, hogy meg is tegyük.
Amit ezzel a vallomással üzenni szeretnék: ha a test jelez, azt nagyon komolyan kell venni. Mert ha nem halljuk meg időben a lélek hangját, akkor a test előbb-utóbb átveszi a szót. Én kaptam egy nagy tanítást, és onnantól kezdve elkezdtem figyelni a lélek suttogására. Arra, hogy merre szeretnék valóban menni.
Voltak időszakok, amikor senki nem értette, miért hozok bizonyos döntéseket, miért lépek úgy, ahogy lépek. De legbelül tudtam, hogy jó úton járok. Hogy ez az én utam, akkor is, ha mások számára nem volt érthető.
Arra bátorítalak, hogy hallgasd meg a lelked hangját. És ne félj segítséget kérni. Találd meg azt, ami téged támogat. Fontos, hogy olyan segítőt válassz, aki nem föléd helyezi magát, hanem melletted van. Aki fogja a kezed, szeretettel támogat, és néha olyan tükröt tart eléd, ami fájdalmas vagy kényelmetlen.
És arra is hívlak, hogy ne maradj benne az áldozatszerepben. Ne tetszelegj benne, még akkor sem, ha ismerős vagy „biztonságos”. Vedd kezedbe az irányítást, és vállald a felelősséget az életedért. Mert amikor ezt megteszed, valódi változás tud megszületni.
Bízz magadban. Bízz a megérzéseidben. Hallgasd meg a belső hangot. És ha a tested jelez, vedd nagyon komolyan, és indulj el annak az irányába, amit a lelked súg.
A változás nem akkor kezdődik, amikor már nem félsz — hanem amikor a lelked hangját fontosabbnak érzed a félelmeidnél.
Zsuzsi 🌞
