28/12/2025
Emlékszem régebben ez fel sem tűnt nekem. A működésem teljesen más volt. Ha vége volt a munkaidőnek, hazamentem és egyedül töltöttem szinte minden szabadidőmet. Olvastam és filmeket néztem interneten, pontosan 6 órakor vacsora, éjfél körül fekvés. Minden előre meghatározva, és aszerint kivitelezve. Ma már ezt leírni is unalmas volt.
Akkoriban nem igazán volt igényem másra. Az okokat nem is biztos, hogy tudom, egyszerűen nem akartam mást. Most is jól esik egyedül lenni, de egyáltalán nem mindig. Sokszor szeretek társaságban is lenni, persze nem végtelenségig. Egyszer egy access tanfolyamon hallottam a kérdést, hogy több pénzem van vagy kevesebb mint amit el tudok költeni. És akkor a sokkal kevesebb pénzemre úgy éreztem, hogy több van, mint amit el tudok költeni. Később láttam rá, hogy ez azért volt, mert nem voltak igényeim. Szinte semmi olyat nem akartam az élettől, ami pénzbe kerül, vagy csak nagyon keveset, így persze hogy a kevés pénz is több volt, mint amit el tudtam költeni. Jelentem, ez most másképp van, megváltozott. Most már sokkal több pénzt el tudnék költeni annál, mint ami rendelkezésemre áll. Zárójelesen innen üzenem a pénznek, hogy nyugodtan jöhet, ha szeretne velem együtt játszani.
És hogy jön ez mind az unalomhoz? Ha nem teremtjük az életünk, akkor állóvízzé válik. Sőt akár unalmassá is. Ha mindig van új kérésed, élőn tudod tartani az életed. Ha előre befixálsz mindent mint én régebben, akkor az olyan mint ha lélegeztető gépen lennél. Egy lélegeztetőgép pedig ritkán izgalmas. Vagy legalábbis maximum rövid ideig. Mik azok a nézőpontok, amik fixen tartják az életed? Mit választhatsz ma, ami több életet csepegtet a mindennapjaidba? Ami még érdekes, hogy neked nem biztos, hogy az lesz érdekes, ami másoknak. Mi az, ami neked működik, ami élőbbé tesz?
A kényszerű unalom eltörlése
