Szakrális Kapcsolódás

27/10/2025

💫 A szeretet és a félelem tánca.

Ezeket a kérdéseket tette fel nekem valaki.
Gondoltam itt válaszolom meg ahogy én gondolom. De Ti is megírhatjátok. Érdekel Ti mit gondoltok erről.

Gyakran a szeretet generálja a félelmet, nem? Egymást gerjesztik, ugye? Hogyis van ez? Szeretem, ezért féltem. De mivel féltem, még jobban szeretem. Az erősebb szeretet növeli a féltést; a félelmet. A halálos ágyon kevesen (talán senki!) nem ateista... Dogma???

Igen, gyakran a szeretet generálja a félelmet.
De nem maga a szeretet, hanem a ragaszkodás, a birtoklás, a veszteségtől való félelem — az, amit az ego hozzátesz a tiszta szeretethez.

A tiszta szeretet önmagában nem fél semmitől. Nem birtokol, nem akar, csak áramlik. De amikor valakit szeretünk, és azonosítjuk magunkat vele („nélküle nem lennék egész”), akkor megjelenik a félelem az elvesztéstől.
És így valóban:

> „Szeretem, ezért féltem.
De mivel féltem, még jobban szeretem.”

Ez a körforgás a kötődés és a szabadság ellentétében feszül. A pszichológiában ezt hívják ambivalens kötődésnek, a spiritualitásban pedig tanulási helyzetnek:
mert a szeretet mindig arra tanít, hogy elengedve is lehessen szeretni.

A szeretet és a félelem tehát nem ellentétei egymásnak, hanem ugyanannak az energiának két rezgése:
az egyik tágít (szeretet),
a másik szűkít (félelem).
Ugyanabból a forrásból jönnek — csak más tudatállapotban.
Ahogy a fény és az árnyék is ugyanannak a napnak a játéka. ☀️

Amikor a húgom több mint egy hónapig kómában volt, mindezt testközelből tapasztaltam. Ott, a legnagyobb fájdalomban, a szeretet és a félelem táncolt bennem.
Szerettem, ezért féltem. Féltem, ezért még jobban szerettem.
És közben megértettem:
a félelem nem az ellenségünk, hanem a szeretet mélységének próbája.
Ő járt a „másik oldalon”, és amikor visszatért, tudta — a halál nem a vég, hanem a tudat másik rezgése. Egy átjáró a formából a forrásba.

Ezért amikor azt kérdezed:

> „A halálos ágyon kevesen (talán senki!) nem ateista... Dogma???”

A válaszom az, hogy ez nem dogma — hanem emlékezés. Amikor az ember szembenéz a halállal, minden elmélet szertefoszlik, és csak a lényeg marad: a vágy, hogy tartozzon valahová, hogy újra eggyé váljon azzal, amit valaha Istennek, Fénynek vagy Szeretetnek hívott.

Nem mindenki lesz „vallásos”, de mindenki őszinte lesz. Ott már nem a szavak, hanem a szív beszél:

> Szerettem-e eléggé?
Hagytam-e, hogy szeressenek?

Ha össze akarnám foglalni:
> A szeretet tanít meg félni — és a félelem tanít meg igazán szeretni.
A halál pedig nem az élet ellentéte, hanem annak tükre, ami megmutatja, mi volt valódi benne.

Ezért hiszem, hogy A csodák tanítása nem vallás, nem dogma, hanem útmutató a belső békéhez.
Arra hív, hogy a félelem helyett a szeretetet válasszuk — újra és újra.
Mert minden egyes alkalommal, amikor így döntünk, megszületik a csoda.

Forrás: Jójárt Lilla🌹

26/10/2025

A kislány és a gyenge fiú

A nő (kislány) a férfit keresi, de kisfiúkba botlik. Észre sem veszi, ahogyan tudattalanul, de mégis biztosan, elkerüli az igazi férfiakat és kiválasztja a sodródó gyengéket vagy rejtetten önimádókat. Bolyong a sötétben, ahol az egyedüli halvány fénycsóva számára anyja mintája és intelmei: a férfiak megbízhatatlanok, vigyázni kell velük. Látása ki van élesítve a veszélytelen, puha fiúkra, akik talán nem fogják cserbenhagyni, kihasználni, eldobni, bántani. Aztán mégis trickstereket választ és csalódik. Viszolyog az erős lelkű férfiaktól, mert félelmetesnek és atavisztikusnak látja őket. Amit keres, az a biztonság. Így vagy úgy. Találkozása kiszámított és reménytelen, de ő a sors játékának éli ezt meg. Azt is, amikor újra és újra csalódik. Ilyen az élet – mondja. Anyám sem találta meg az igazit, de beérte a biztonság pótlékával….

Amikor a leány átveszi az anyai mintát, akkor annak megfelelően vagy épp ellentétes módon fog választani. Ha az anyja hideg, erős, manipulatív, érzéketlen nő, aki mellett gyenge, jelenléthiányos apa van, akkor vonzódni fog a gyenge, puha, biztonságot adó férfiakhoz. Ha az anya hajlékony, észrevétlen és instabil, akkor az erőt fogja keresni, de gyakran csak az erőszakot találja meg….

Az anyai örökség elhagyása és a saját út megtalálása, csak az anyával való szoros kötelék elvágása, majd egy ideig a gyógyító magány és távolság elvállalása után jöhet létre. Köztes út nincs. Ha a mintát követi vagy annak az ellentétét, csupán az örökséget és a hiányt viszi tovább. Nagy utazás találkozni önmagunkkal. Egy lányt csak egy mester vagy egy megtisztult, gyógyító lelkű nő képes beavatni a nővé válás misztériumába, ahol újjászületik. Egyedül nem képes egyetlen nő sem átlépni az ősök megnyomorító hagyatékán. A férfi sem tud segíteni neki ebben a harcban. Egyedül kell szembenéznie a démonaival, de szüksége van egy külső, független, beavatott kísérőre, aki már megtisztult a kötelékektől. Az igaz és odaadó nő archetípusa Mária Magdolna.

Sárvári György

24/10/2025

A női erő valójában nem a harcban vagy a bizonyításban rejlik, hanem abban a mély, szelíd, mégis elementáris jelenlétben, amely képes átalakítani mindent, amivel kapcsolatba kerül. Ez az erő nem agresszív, hanem magnetikus, nem ural , nem kontrollál, nem akarati energia, hanem engedi, hogy az élet természetes ritmusa vezesse. A női erő a beengedés és az áramlás művészete, a bizalom abban, hogy a Forrás általunk nyilvánítja meg magát. A női erő nem gyengeség, hanem a legmélyebb bölcsesség: annak tudása, hogy a lágy jelenlét képes meggyógyítani, a szeretet képes átformálni, és a csend képes többet közölni, mint ezer szó. A női erő az élet körforgásával való egység, az a belső rezgés, amely nem kívülről merít.
Ahhoz ,hogy a valódi női erőnk megszülethessen, meg kell gyógyuljunk
Mindenkinek van egy története.
Mindenki családjának is van egy története.
Ezen történetek árnyékolták be ezt a szent erőt bennünk ki tudja mióta..
A szent női erő a szent férfi erővel egyensúlyban teremti az új történetünket.

Szilasi Márti / Anahita Misztérium Iskola

17/10/2025

„Boszorkánynak nevezni magadat ebben a történelmi pillanatban HATALMAS jelentőségű dolog. A női létmódunkat évezredeken át üldözték. A ‘boszorkány’ szót megbélyegezték, sértésként használták. Nem csoda hát, hogy mi, nők, visszafogjuk az erőnket, elhallgattatjuk a hangunkat és kicsire húzzuk össze magunkat, mert azt tanították nekünk, hogy erősnek lenni veszélyes.

A mi munkánk, a boszorkány munkája, az, hogy újra biztonságossá tegyük az erőt.

Erősnek lenni több ezer évnyi patriarchális elvárással és kondicionálással szemben azt jelenti, hogy szembemész sok mindennel, amit tanítottak neked, igaz?

És mégis… az események alakításának, a dolgok megváltoztatásának és megteremtésének ereje természetesen áramlik benned. A tested biológiája erre az erőre van kihegyezve és optimalizálva – hogy ezt az erőt jóra használd.

Ez a születési jogod nőként.

Ez a boszorkánymunka.

A helyzet az, hogy oly sokan közülünk mesterei lettünk azoknak a szerepeknek, amiket a világ kínált fel nekünk nőként…

A probléma? Nem tudom, te hogy vagy vele, de amikor ezeket a szerepeket játszottam (és korábban sokat eljátszottam), mindig egyfajta kielégítetlenséget/éhséget/elégedetlenséget/nyugtalanságot éreztem.

És ha te is érzed ezt a nyugtalanságot, az az el nem mondott, ki nem fejezett részed hangja.

Idővel ez a rész elkezd belül sikítani. A sikoly elviselhetetlenné válik. Mindent felemészt.

Van, akinél ez testi fájdalomként vagy betegségként jelenik meg. Másoknál depresszió vagy szorongás formájában.

Lehet, hogy étellel/itallal/vásárlással/droggal próbálod elnémítani.

Először valószínűleg elnyomod.

És amikor lenyomod a sikolyt, két út valamelyikén indulsz el. Vagy közönyössé és alárendeltté válsz az élettel szemben, vagy agresszívvá és/vagy megkeményedetté – túlnyomórészt maszkulin mintákat felvéve a túléléshez…

Én teljesen elvesztettem a kapcsolatomat a női testemmel. A nyakamtól fölfelé éltem, fejben működtem és hoztam döntéseket. Úgy éltem, mint egy férfi, mert ez az opció sokkal könnyebbnek tűnt, mint nőként élni egy világban, ahol sosem láttak meg és sosem hallottak meg…

A sikoly elnyomása az, amivel itt dolgunk van… ez alapvető valóság a nyugati világ oly sok nője számára. Ismerd fel a testedben!

Ismerd fel a lényedben, mert itt az idő, hogy abbahagyd az elnyomást! Itt az idő, hogy engedj magadnak mindent meglátni és érezni! TELJESSÉGGEL.

Ez a boszorkánymunka.

Hogyan merjük kifejezni a teljességünket?

Azáltal, hogy MINDENT megélünk.
Dühöt ÉS nevetést.
Szépséget ÉS erőt.
Vadságot ÉS méltóságot.
Sebezhetőséget ÉS erőt.
Együttérzést ÉS szenvedélyt.”

~ Lisa Lister, "Witch: Unleashed. Untamed. Unapologetic."

Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)

13/10/2025

“A FÉRFI HATÁROZZA MEG A KAPCSOLAT HANGULATÁT, AKÁR BEISMERI, AKÁR NEM.

Az energiája, a tettei és a következetessége teremtenek stabilitást vagy káoszt abban a térben, amit a partnerével megoszt.

Amikor szilárdsággal, tisztánlátással és erővel van jelen, a mellette lévő nő elég biztonságban érzi magát ahhoz, hogy bízzon, ellágyuljon, és habozás nélkül odaadhassa a szívét. De amikor jelenlét és hiány, törődés és elhanyagolás között ingadozik, bizonytalanságot ültet a nő lelkébe.

A nők nem ok nélkül válnak zárkózottá vagy szorongóvá. A legtöbb esetben ez reakció arra a légkörre, amit maga a férfi teremtett.

A szeretetben való vezetés nem irányítás, hanem felelősség. Nem dominanciáról vagy engedelmesség követeléséről szól, hanem arról, hogy a férfi bizonyítja megbízhatóságát, megvédi azt, ami fontos, és elég fegyelmezett ahhoz, hogy következetes maradjon.

A vezetés a részletekben mutatkozik meg: hogyan kommunikál egy férfi, amikor fáradt, hogyan óvja a nő szívét, amikor senki sem látja, és hogyan választja a hűséget, amikor a kísértés egy könnyebb kiutat kínál.

Egy nő azt tükrözi vissza, amit kap. Ha a férfi jelenléte erős, a bizalma mélyül. Ha a férfi jelenléte gyenge, a bizalom összeomlik. A tiszteletet nem lehet szavakkal kikövetelni. Jellemmel kell kiérdemelni – következetességgel, integritással, amely nem hajlik meg akkor sem, amikor kényelmetlen.

Ez mindkét irányba igaz.

Hölgyek, ne mentegessétek az instabilitást azzal, hogy lejjebb adjátok az elvárásaitokat, és azt hívjátok szeretetnek! Nem tudtok visszatükrözni olyasmit, ami nincs jelen.

Urak, ne bújjatok bókok, ígéretek vagy üres bocsánatkérések mögé, majd csodálkozva kérdezve, miért nem bízik bennetek. Gyenge talajban a hűség nem tud gyökereket ereszteni.

Egy kapcsolat akkor virágzik, amikor a vezetés szolgálatként nyilvánul meg, amikor a jelenlét mindennapi, nem alkalmi, és amikor a szeretetet felelősséggel őrzik. Itt érnek véget a kifogások.

Ha olyan szerelmet akarsz, ami kitart, válj olyanná a kapcsolatban, aki semmi okot nem ad a bizonytalanságra! Minden, ami ennél kevesebb, nem szeretet. Csupán önzőség, elköteleződésnek álcázva.”

Forrás: Empower Wholeness Intimacy

Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)

09/10/2025

08/10/2025

🦋 Állatok tükrében

Gyerekkorom óta figyelem az állatokat. Hosszú órákig tudtam elnézni a madarakat, ahogy udvarolnak, vagy a macskákat, ahogy egyszerűen vannak, a kacsák életmódját.

Mindig is érdekelt, miért díszesebb a hím. Miért ő az, aki színesebb, hangosabb, táncol, pózol, versenyez.
Sokáig azt hittem, ez azt jelenti, hogy ő a szebb, a jobb, a több.

De aztán rájöttem: ez nem felsőbbrendűséget, hanem különbséget jelent.
A női energia nem kívül ragyog – hanem belül.
Nem táncol a figyelemért, mert ő maga a középpont, ahová minden mozdulat visszatér.

A hím díszít, hogy elnyerje a nő tekintetét.
A nő nem díszít, mert ő maga a tér, ami megtart.
A férfi mozdul, a nő hív.
A férfi versenyez, a nő választ.

És amikor ez a két mozdulat találkozik – a cselekvés és a biztonság, a fény és a mélység –, akkor valami egészen természetes harmónia születik.
Pont, mint a természetben.
Pont, mint bennünk.
🌿🙏

08/10/2025

Az anyaméh mint templom – A megtestesülés első szent tere és a „második születés” lehetősége: a tudat újjáébredése önmagában.

Az anyaméh a lét egyik legősibb temploma. Nem kőből épült, nincsenek falai, és mégis a legszentebb tér, amelyben a tudat először tapasztalja a megtestesülés misztériumát. Itt, ebben a sötét, meleg, vízzel telt világegyetemben kezdődik az élet első meditációja: a hallgatás, a lebegés, az egység megtapasztalása. A magzat számára a lét még nem kettős. Nincs kint és bent, nincs „én” és „másik” – csupán az anyai lét lüktetése, amelyben a kozmosz ritmusa dobban.

A tradicionális kultúrák ezt a teret gyakran tekintették szent helynek, ahol a lélek beavatódik az anyagi világba. A hindu gondolkodásban a garbha, vagyis a méh, egyszerre jelenti a fizikai és a kozmikus ölet – az univerzumot is, amelyben a világok fejlődnek. A buddhista hagyomány pedig azt tanítja, hogy már a fogantatás pillanatában megkezdődik az a karma-spirál, amely a tudat tapasztalati pályáját meghatározza.

Az anyaméh tehát nem csupán biológiai környezet, hanem misztikus átmeneti tér: a létezés küszöbe. Itt történik az első paradoxon – a végtelen beletestesül a végesbe, az időtlen ritmust kap, a hallhatatlan lélek testet ölt. Ezt a folyamatot tekinthetjük a legelső rítusnak, ahol az isteni önmagát formába álmodja.

De van egy második születés is, amelyre mindannyian meghívást kapunk. A szellemi tradíciók szerint ez nem a test, hanem a tudat újjászületése: amikor felismerjük, hogy nem a forma vagyunk, hanem az, ami benne lakozik. A keresztény misztika ezt „a Lélekben való újjászületésnek” nevezi, a jóga hagyománya jñāna-születésnek, a buddhizmus pedig egyszerűen ébredésnek.

Az anyaméh mint templom tehát bennünk él tovább. Minden meditáció, minden önreflexió, minden csendes pillanat egyfajta visszatérés ebbe az ősállapotba – az egységbe, ahol még nem választottuk el magunkat a Lét egészétől. S ha ebben a csendben képesek vagyunk újjászületni, akkor a test születése csupán előjáték volt ahhoz, amiért valójában ide érkeztünk: hogy tudatosan visszatérjünk abba, ahonnan jöttünk – a lét szent méhébe.

Kumara Kapila

04/10/2025

A mélyen spirituális emberek megértenek valamit, amit sokan talán nem. A spiritualitás lényege nem arról szól, hogy felekezethez, tanításhoz, vagy szimbólumhoz kapcsolódunk – hanem arról, hogy jó szívvel élünk.

~ A jó szív nem kérdezi meg, hogy milyen vallást követsz, mielőtt kedvességet ajánlasz.
~ A jó szív nem válogat, mielőtt együttérzést mutat.
~ A jó szív nem a megosztottságra törekszik -hanem a kapcsolódást keresi.

Amikor tiszta a szíved, amikor cselekedeteidet szeretet, empátia és becsület vezérli - a spiritualitás legmagasabb formáját testesíted meg.

A templomok és a mecsetek az istentisztelet helyei. De a legigazabb templom az emberi szív. És a legnagyobb ima az, ahogy másokkal bánsz.

Az életed végén senki sem fogja megkérdezni, hogy milyen valláshoz tartoztál. De emlékezni fognak arra, hogyan érezték magukat veled, hogyan érintetted meg az életüket és mennyi szeretetet adtál.

Az igazi spiritualitás egyszerű: Légy kedves. Légy őszinte. Légy könyörületes.
Ez a jó szív vallása.

Legyen az egész világ boldog!

Tordai Richard

02/10/2025

“A szent szerelem bennünk kezdődik

Van egyfajta szerelem, amely nem kiabál, nem kerget, nem akar lenyűgözni.
Csendesebb…
Egy szent, állandó szerelem, amely a jelenlétben él.
És amely mindig ott kezdődik, ahogyan önmagunkkal bánunk.

Azt suttogja:
„Térj haza a testedhez. Térj haza a szívedhez.”
Mert mielőtt teljesen találkozhatnánk valaki mással,
képesnek kell lennünk leülni mindazzal, amik vagyunk…
gyengéden, kuszán, sugárzóan, valóságosan.

Az érzelmi biztonság, amelyre egy kapcsolatban vágyunk,
abból fakad, hogy mennyire érezzük magunkat biztonságban a saját igazságunkkal.
Amikor először mi magunk látjuk, halljuk, tartjuk önmagunkat, majd utána mások,
az idegrendszerünk ellazul.
Az energiánk kitágul.
Fényleni kezdünk.

A szent egység nem a tökéletességre épül.
Hanem a jelenlétre.
Gyengéd szavakra.
Felelősségvállalásra.
A csendes bátorságra, hogy ismétlés helyett növekedjünk.
Hogy kinyíljunk, amikor könnyebb volna bezárkózni.
Hogy meghallgassunk, ahelyett, hogy védekeznénk.
Hogy szeressünk, anélkül, hogy elveszítenénk önmagunkat.

És igen; az intimitásunk, kapcsolatunk bensőségessége
nem áll külön attól, ahogyan gyógyulunk.
Ez az élet szent lüktetése bennünk.
Nem valami, amit üldözni vagy eljátszani kellene,
hanem amit tisztelnünk, éreznünk, amire emlékeznünk kell.

Ha tisztelettel közelítünk hozzá, vezetővé válik, amely visszavezet teljességünkhöz.
Nemcsak a közelség pillanataiban,
hanem abban is, ahogyan élünk, ahogyan kapcsolódunk, ahogyan szeretünk.

Az igaz szerelem nemcsak arról szól, ki tart minket,
hanem arról is, mennyire engedjük meg magunknak, hogy megtartva legyünk.
A jelenlétről.
Az igazságról.
Az odaadásról.

Engedd, hogy a szerelem a szent föld gondos ápolása legyen:
a testedben, a kapcsolataidban, a közös életetekben!

Nem teljesítmény. Nem tökéletesség.
Hanem szent gyakorlat.
Gyöngéd. Erős. Valóságos.

Méltó vagy arra a szerelemre, amely gyökeret ereszt!
Amely újra és újra visszatér ahhoz, ami szent?
Amely pusztán az igazsággal gyógyít!

Sok szeretettel,

~ Elayne Le Monde”

Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)

01/10/2025

Nőként: felelősség vagy teher?

Mi nők, gyakran észrevétlenül is formáljuk a világot. A választásainkkal, ahogyan önmagunkhoz állunk, ahogyan a gyermekeinket neveljük, ahogyan a férfiakhoz szólunk. Mi motiválunk, vagy épp elveszünk a félelmeinkben. De vajon látjuk, mekkora erő rejlik ebben?

Milyen életet teremtek ma a gyermekeimnek a saját példámmal?
A félelmeim vagy a bátorságom határozzák meg a mindennapokat?
Amikor a páromra nézek, ösztönzöm, vagy lehúzom?
Vajon elhiszem-e magamról, hogy az örömben élő Nő nem naiv, hanem erős?

Tudom, hogy sok fájdalom és trauma az ami elveszi a figyelmünket a lényegről.

🌹Mi lenne ha csak egyetlen egy napra eldöntenéd, hogy így is jó vagy, és másra figyelnél?

Az életünk nem külső körülmények terméke. Mi vagyunk azok, akik eldöntjük: aggódunk-e, vagy teremtünk. Félelemben élünk-e, vagy méltósággal és örömben. Ez nem átadható felelősség – a kezünkben van. És talán éppen ez adja a legnagyobb szabadságot ha megengeded magadnak!

Áldott állapot!🙏🌹