25/11/2025
Hogyan lesz az inzulinrezisztenciából befagyott váll vagy talpi bőnye gyulladás?
(Kollégáknak szóló főcím: Miért nem lehet ma „csak” mozgásterapeuta az ember?)
1. rész - Hogyan és miért válunk krónikus beteggé?
Befagyott váll, Dupuytren-szindróma (a tenyéren gyulladásos talajon kialakuló fibrózis), talpi bőnye gyulladás, tendinopathiák, azaz ínbetegségek – mi a közös bennük? Olyan krónikus mozgásszervi problémák, amelyek elsődlegesen a kötőszövetet (fasciát) érintik és rendkívül nehezen gyógyíthatóak. Hozzáteszem, számos más mozgásszervi kórképben – nyakfájások, nyaki merevség, derékfájdalom, futók térde stb. – is vastagon érintett a kötőszövet, és ezek sem tartoznak a könnyen menedzselhető panaszok közé.
Az orvoslás hajlamos idiopathiásnak, azaz ismeretlen eredetűnek nevezni ezeket krónikus, kötőszövetet érintő betegségeket, míg a mozgásszervi szakemberek gyakran túlterheléssel magyarázzák a kialakulásukat. Összességében mindkét csoport téved, mégis mindkettőnek igaza van.
Nem ismeretlen eredetűek, hisz a krónikus betegségek többségének kialakulását ma már nem fedi homály, de az sem igaz, hogy csupán a fizikai túlterhelés vezet a panaszokhoz. Az aktuális tudományos konszenzus szerint a krónikus mozgásszervi (és számos egyéb) betegségek többsége szisztémás, azaz a teljes szervezet működését negatívan befolyásoló életmód-faktorok eredménye, amelyek lokálisan manifesztálódnak.
Lefordítom magyarra: a modern immunológia, metabolikus medicina és fascia kutatások alapján tudjuk, hogy a krónikus mozgásszervi és más szerveket/szervrendszereket érintő betegségek jellemzően életmód eredetűek, ám nem egyetlen, látványos, jól megfogható tényező, hanem egy egész kaszkád vezet a kialakulásukhoz.
Bár a következő néhány napban az inzulinrezisztencián keresztül magyarázom el a kötőszövet különféle betegségeinek kialakulását, fontos megérteni, hogy ez csupán egy szemléltető példa. Ugyanez a logika érvényes minden más életmód eredetű gyulladásos betegségre is. Nagyotmondásnak hangzik, de nem az: voltaképp egyetlen krónikus betegségünk van, csupán a kitörési pont különbözik az egyes egyéneknél. Átfogalmazom úgy, hogy még a legszőrszálhasogatóbb olvasó se tudjon belekötni: jelenleg azt látjuk, hogy a krónikus betegségek döntő része közös élettani gyökerekből ered, és csupán annyi a különbség, hogy a tünetek egyénenként más szervrendszerben és más formában jelennek meg. A hibás táplálkozási szokások, a mozgás hiánya és a fizikai és pszichés túlterhelések EGYÜTTESEN alacsony fokú, tehát nem hirtelen, hatalmas lángon fellobbanó, hanem csöndesen, de folyamatosan zajló gyulladást okoznak a teljes szervezetben. És ez a krónikus gyulladás, amely egyfajta „háttérzajként” van jelen, egyszer csak kitör egy adott ponton. Mondjuk a valahol a kötőszövetben, befagyott vállként vagy nyakmerevségként. Vagy a szív- és érrendszerben érelmeszesedés formájában. Vagy az emésztőrendszerben irritábilis bél szindrómaként. És hogy pontosan hol és milyen formában, azt a LEGGYENGÉBB LÁNCSZEM ELV határozza meg.
Nem, nem a nagymamától örököltük, de még csak nem is a sors mérte ránk a csapást. Az okok, így a megoldás is többnyire az életmódunkban keresendőek. És pontosan ezért tehetetlen a hagyományos szemléletű gyógyítás. Amíg nem oltjuk el a lassú lángon égő tüzet, azaz a szervezetszintű gyulladást, maximum a tüneteket szüntethetjük meg, ám a gyulladás újabb kitörési pontot keres. A második leggyengébb láncszemet. És egyszer csak azt vesszük észre, hogy orvosról-orvosra, terapeutáról-terapeutára járkálunk számos megfoghatatlan panasszal, és ahogy javul az egyik, máris jön az újabb. Belekerültünk a betegségspirálba, és az életmódunk helyett az életkorunkra, a menopauzára, a nagymamára vagy a genetikára fogjuk.
Ha pedig szakemberként, kollégaként olvasod, a konklúzió így hangzik: egyszer csak azt veszed észre, hogy ha a fejed tetejére állsz, sem tudsz MARADANDÓ állapotjavulást elérni a páciensek többségénél még a legmodernebb, legtrendibb kezeléssel sem. Ha csillapodik a derékfájdalom, jönnek a nyaki panaszok. Vagy épp az emésztőrendszeré. Még ha nem is tudsz róla, hisz a második leggyengébb láncszem elszakadása nem feltétlenül mozgásszervi problémaként jelentkezik .
Holnap, a második részben megnézzük, hogyan és miért alakulhat ki az életmódhibákból inzulinrezisztencia és miért okoz alacsonyfokú, szervezetszintű krónikus gyulladást. A harmadik részben azt vizsgáljuk meg, hogyan lesz az inzulinrezisztenciából és a következményes szervezetszintű gyulladásból krónikus kötőszöveti probléma, majd végül a negyedik részben összeáll a kép, és egyben a válasz is arra a kérdésre, hogyan lehet gyógyítani a befagyott vállat, Dupuytren-szindrómát, tendinopathiát, derék- és nyakfájdalmat, szöveti feszességet, merevséget és a legtöbb krónikus betegséget.
