06/03/2025
A vizuális megsegítést és a tréningek játékélmény alapú megközelítését nagyon szeretem alkalmazni. 😎🫶🏻
Így volt ez ma is, amikor az asztalomon heverő fabábút szó szerint “kezelésbe” vettük, ugyanis az ő fejére is felkerültek a színes tappancsok, pöttyöcskék, amik szemlátomást sokat segítettek a kezelőszékben csücsülő kisemberkének is megérteni a tréning adott körülményeit és annak feladatait.
Más esetekben a gyerekek az óráink elején/végén mindig szeretik igazgatni a babácskát, beleraknak valamit a kezébe, elmesélik, hogy érzi magát ma a baba, vagy mit fog most óra után csinálni, hova megy, kivel találkozik, stb…, tehát egy nagyon jó eszköz is egészen a verbális kifejező készség fejlesztésén túl EQ fejlesztésig sok mindenhez.
De ez “csak” egy baba.
A mi neurós babánk.
Persze lehetne mutogatni a központból egy csomó sok szép, színes, szagos fejlesztő eszközt, kiadványt is (mert szerencsére akadnak bőven), de szerintem egy fejlesztő munka nem feltétlen attól lesz minőségi, hogy rengeteg eszközzel tudunk dolgozni (az sem hátrány persze, nagy segítség tud lenni), hanem hogy az adott fejlesztő tevékenységnek pontosan mik a céljai és én, ezt a saját tapasztalatommal, készégeimmel, szakmai kompetenciámmal, szociális és kommunikációs eszköztárammal hogyan fogom és tudom véghezvinni.
Mert van, amikor egy fababa is elég. 😉
Na persze neuróztunk, úgyhogy az alap eszköztár az “igazi tappancsokkal” elengedhetetlen volt. ♥️
