17/07/2025
VÁLÁS ÉS FÜGGŐSÉG A CSALÁDBAN
"Anyámat iszonyúan becsülöm, hogy nem uszított apánk ellen. Minden oka meglett volna, hiszen apánk nem volt jó gyerektartás-fizető. Sok mindent tehetett volna, amit az alkoholfüggőségében mellőzött. Bár ő mindig meg akart javulni. Mindig. Amikor szembesítettük vele, sohasem mondta, hogy "nem vagyok alkoholista". Tudta, hogy az, a gyerekei előtt is elismerte, ami nagyon fontos."
A fenti idézet az Újraépített életek című könyvből való, és Tompa Andrea interjújának egy részlete.
Két nagyon fontos dolgot is megtalálunk benne:
1️⃣ Válás esetén nagyon fontos, hogy a szülők ne használják fel a gyereket egymás ellen, ne próbáljanak a másik szülő szidalmazásával pártokat létrehozni, amiben a gyereknek választania kell. Ez lojalitáskonfliktushoz vezet, ami nagyon romboló.
▶️Azt szoktam mondani, az anya és az apa olyan a gyermeknek, mint a jobb és a bal láb. Mindegyik fontos, és nem lehet választani. Igen, van olyan, hogy az egyik szülő nagyon destruktív magatartásformával él és bántalmazó. Ki lehet mondani igazságokat anélkül, hogy a másik szülőfelet minősítjük. A gyermek pedig meg fogja hozni a maga értékítéleteit.
2️⃣ Nem próbálták eltagadni a valóságot. A gyereket rettenetesen összezavarja, és súlyos sérüléseket okoz, ha lát, tapasztal valamit, és azt elhazudják, eltitkolják, meg nem történtté teszik - ami egyébként jellemző vonás a szenvedélybeteg és más módon diszfunkcionális (nem megfelelően működő) családokban. A gyermekben kialakul, hogy nem hihet saját magának és másoknak, ami bizalmi és önértékelési zavarokhoz vezet. Ezért a pszichológiai konzultációk fontos része, hogy érvényesítsük azokat az érzéseket és észleléseket, amik sokáig eltagadásra kerültek, mintegy kötelezettségként és elvárásként. A diszfunkcionális családokban gyakorlatilag az együttműködés feltétele a tagadás. Ha pedig valaki elkezdi kimondani az igazságot, azt a rendszer nem bírja el, és ki akarja taszítani magából.
❗️Nagyon fontos megemlíteni, ha már válás témakör:
Csak és kizárólag a gyerek miatt együttmaradni NINCS RENDBEN. Ez iszonyú megterhelés a gyermek számára, olyan felelősséget teszünk rá, ami nem szabadna, hogy az övé legyen. Ha a gyermek a ragasztóanyag, akkor ő nem fog tudni szabadon működni és megfelelően fejlődni, hiszen be van zárva az összetartó szerepbe. Bár a válás természetesen sérülést okoz a gyereknek, mivel megbomlik a családi egység (már ha volt egyáltalán...), de akkor sem lehet ő az egyetlen kapocs. A szülők vagy megtalálják a kapcsolatban a saját motivációjukat az együttmaradáshoz, vagy a gyermek mögé bújva, hiába jót akarnak, végül többet ártanak, mint használnak.
❗️A szenvedélybeteg családmodell "öröklődik": sok kliens felismeri, hogy bár egyik szülője sem volt szenvedélybeteg, "csak" nagyszülők voltak érintettek, a családi dinamika mégis megdöbbentően ismerős. Mivel mintaként adódik át a diszfunkcionalitás, így aztán az érintettek unokái is megtalálják ezeket a működésmódokat a saját felnövéstörténetükben.
A könyvről itt olvashattok bővebben, a szenvedélybeteg családban felnőtt személyeknek szívből ajánlom:
https://www.google.hu/books/edition/%C3%9Ajra%C3%A9p%C3%ADtett_%C3%A9letek/NaeZEAAAQBAJ?hl=hu&gbpv=1&printsec=frontcover
́s ́gia ́dtörténet ̈nyvajánló
