05/11/2025
Néhány hete írtam egy bejegyzést az erdőfürdőzésről és arról, hogy milyen fontos szerepe van a mentális jóllétem megőrzésében. Azóta többen jeleztétek felém, hogy hasznosnak találtátok a gondolataimat. Volt, aki az írásom hatására ki is próbálta és nagyon pozitív élményekről számolt be, ami hatalmas örömmel tölt el. Azt is jeleztétek többen, hogy szívesen olvasnátok még hasonló témában, ezért úgy döntöttem, hogy szentelek még néhány bejegyzést az ügynek. Ezalkalommal a sportról szeretnék írni, ami a másik fontos tartópillére az öngondoskodásomnak.
Közhelyesnek tűnhet, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy a rendszeres sportolás pszichés szempontból az egyik legerősebb természetes gyógyszer. Mozgás közben ugyanis endorfin, dopamin és szerotonin szabadul fel, aminek hatására csökken a szorongás és javul a kedélyállapot. Különösen a szabályos, ritmikus mozgás (futás, úszás, biciklizés, evezés) hat ránk nyugtatóan. Olyan paraszimpatikus idegrendszeri választ indít el ugyanis, ami egyfajta relaxációnak felel meg. Szorongásos vagy hangulati problémák esetén a terápián mindig fontos téma a megfelelő mozgásforma kiválasztása és beépítése a mindennapokba.
A másik terület, ahol nagyon fontos szerepe van a mozgásnak, a saját testtel való kapcsolat javítása, sok esetben kiépítése, visszakapcsolás a testbe, illetve a kontrollérzet és az énerő fokozása. Sok olyan állapot, élethelyzet van, amikor ezek sérülnek, például traumatizált embereknél, és nagyon jól működik, ha a terápia mellett a testből kiindulva is elkezdjük felépíteni ezeket a minőségeket.
A közösségi élmény, társas támogatás szintén fontos hozadéka a mozgásnak. Különösen csapatsportok esetén erős ez a hatás, de egy edzőteremben is meg lehet élni ezt az élményt vagy például futás közben, amikor összemosolygunk egy másik futóval.
Vannak olyan mozgásformák, amik különösen hatékonyak bizonyos pszichés problémák vagy élethelyzetek kezeléséhez, de alapvetően azt szoktam tanácsolni a klienseimnek, hogy olyan sportot válasszanak, amit szívesen, örömmel végeznek és be tudnak illeszteni az életükbe. Ha pedig valaki prevenciós céllal kezd el sportolni, a mentális és fizikai jólléte megőrzése érdekében, ez az alapelv különösen igaz. Érdemes többféle mozgást kipróbálni, hiszen a legtöbb esetben nem elsőre lesz meg az igazi. Komoly önismereti és életvezetési kérdés ugyanis, melynek során sokféle szempontot kell mérlegelni.
Nekem is hosszabb kísérletezés eredményeképpen született meg az a gyakorlat, ami jelenleg jól illeszkedik az igényeimhez és az életmódomhoz. Nem tartom azonban véglegesnek, mert folyamatosan kapcsolódom a testemhez, figyelek az igényeire, a változásaira. Ugyanígy vagyok a pszichés szükségleteimmel is, és ha úgy érzem, hogy nem vagyok egyensúlyban, változtatok. Úton levésként tekintek a mozgásra, és úgy általában az öngondoskodásra. A saját példámat azért osztom meg veletek, hogy lássátok, milyen szempontok mentén érdemes gondolkodni, próbálkozni.
Számomra a funkcionális edzés lett a megoldás, amit már több éve űzök heti két alkalommal. Mivel introvertált vagyok és az átlagnál valamivel érzékenyebb szenzorosan, intimebb hangulatú edzőtermet kerestem, ahol nincsenek sokan és nincs túl sok inger. Alacsonyabb intenzitású mozgásra vágytam, melynek során befelé figyelhetek, kapcsolódhatok a testemmel és teljesen a jelen pillanatban lehetek. Rosszul tűröm a monotóniát, ezért az is fontos szempont volt, hogy sokféle eszközzel, változatos gyakorlatokat végezhessek. Kezdetben nem gondoltam rá, de menet közben kiderült, hogy sok szempontból hasznos, ha egy személyi edző tartja kézben a folyamatot. Egyrészt biztonságban érzem magam, mert megélem, hogy tudatosan, szakmailag megalapozott módon van felépítve a fejlődésem. Másrészt motivál akkor is, ha magamtól el sem kezdeném és mindig pont annyira feszegeti a határaimat, amennyit még elbírok, de szükséges ahhoz, hogy megéljem az énhatékonyságomat. Arra is rájöttem, hogy hiába vagyok introvertált, magányos dzsungelharcosként nem tudok edzeni, így az edzőmmel való kapcsolódás, a személyes viszony is fontos eleme a folyamatnak.
A funkcionális edzés nagyon bevált és szépen beépült a heti rutinomba. Egy idő után azonban észrevettem, hogy nagyon jót tesz nekem, ha valamilyen könnyedebb mozgással indul a napom, így elkezdtem megfigyelni, hogy mire lenne szükségem. Végül az otthon végzett jóga lett a befutó, egészen pontosan a Napüdvözlet nevű gyakorlatsor. Viszonylag kevés időt vesz igénybe, így egy kicsit korábbi kelés árán beilleszthető a reggeli rutinomba. Nagyon jól átmozgat, megnyújt, felébreszt fizikálisan és lelkileg is.
Amikor elkezdtem mélyebben tanulmányozni a szabályos, ritmikus mozgások nyugtató hatását, nagyon kíváncsi lettem arra a mentális állapotra, amit előidéz egy ilyen típusú mozgás rendszeres végzése. Otthon végezhető mozgásban gondolkodtam, mert az már nem fért bele az életembe, hogy a meglévő edzéseim mellett eljárjak edzőterembe vagy a szabadba, illetve minél zavartalanabb körülmények között szerettem volna kipróbálni. Végül egy mini stepper lett a befutó, mert otthon is egyszerűen végezhető és maga a gép elég kompakt ahhoz, hogy különösebb gond nélkül tárolhassam a lakásban. Nem tagadom, emberkísérletnek indult a dolog, de annyi pozitív hatását tapasztaltam meg, hogy lassan egy éve a mindennapjaim része. Az első néhány percben hagyom szabadon áramolni a gondolataimat mozgás közben, majd lassan maguktól elfogynak és megjelenik egy kissé beszűkült, de nagyon tiszta és megnyugtató, feltöltő állapot, amiben nagyon jó benne lenni. Ezt megtapasztalva jószívvel ajánlom a klienseimnek is.
Az utolsó elem, amiről írni szeretnék, akkor került be az életembe, amikor új telefont vettem, és kiderült, hogy van rajta lépésszámláló alkalmazás. Ekkor ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy az ülőmunka és a kocsival közlekedés hatására minimális a lépésszámom. Elkezdtem tudatosan odafigyelni, és kihasználni minden lehetőséget a mozgásra. Nem vezettem be nagy reformokat, inkább a hackelés módszerét választottam. Ha például mennem kell valahova, ahelyett, hogy gondolkodás nélkül bepattannék az autóba, végiggondolom, hogy nem mehetnék-e gyalog vagy biciklivel – meglepően sokszor igen a válasz -, illetve ha nincs nagyon szorosan kiszámolva az időm, kicsit távolabb parkolok le és sétálok egy kicsit a célig vagy kerülök egyet. Ezt a témát nem elsősorban a mentális hatások miatt hoztam be, hanem inkább azért, hogy lássátok, egyszerű és ingyenes kis cselekkel is bevihetitek a mozgást az életetekbe. A lépésszámláló mentális hatásaival kapcsolatban amúgy is ambivalensek az érzéseim egyelőre, ugyanis amikor nagyon messze vagyok a napi ideális lépésszámtól negatív értelemben, érzek némi bűntudatot és csalódottságot, viszont ha sikerül teljesítenem a penzumot– amiért nagyon meg is dicsér az alkalmazás! -, rendkívül büszke vagyok magamra. Az viszont egyértelmű pozitívuma számomra, hogy ad egy objektív keretet ahhoz, hogy gondolkodni tudjak a napi mozgásomról.
(A kép funkcionális edzés közben készült.)
