08/10/2025
Itt is szeretném ezt megosztani, mert nagyon megérintett, nagyon elgondolkodtató, amiről Bajzáth Mária ír, s remélem, hogy cselekvésre sarkall bennünket! Olvassátok végig!
Az elmúlt 9 napban meséltem gyerekeknek, felnőtteknek, szabadban-teremben, Magyarországon, külföldön. Meséltem hosszút és rövidet, sírósat és nevetőset. Találkoztam 12 osztálynyi gyerekkel és 5 felnőttcsoporttal. Rengeteg kilométert utaztam, keveset aludtam. Felemelő és sokkoló élményeim egyaránt voltak, különleges találkozásokban, beszélgetésekben volt részem. A NÉPMESE NAPJA 9 napig emelt magasba és rántott a mélybe, sodort, húzott-vont, tartott ébren és éberen. Most fordul a szél… És a pár nap pihenőidőben muszáj feltennem a kérdéseket: mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik 5 percet is csak nehezen tudnak figyelni, és mi lesz azokkal, akik figyelni akarnak, de nem hagyják őket? Mi lesz azokkal, akiknek nem működik a képzeletük, akik elképzelni sem tudják? Mi lesz azokkal, akiknek 10 évesen mindenről a szexualitás jut eszébe? Mi lesz azokkal, akiknek soha senki nem mesél? Mi lesz azokkal, akik azért várták a mesét, mert tudták, hogy előtte kapnak ételt, és meg kellett őket etetnünk mesélés előtt, hogy figyelni tudjanak? Mi lesz azokkal, akik azt mondják a mese végén 9! évesen, hogy kár, hogy csak a mesében győz az igazság?
A képet Bach Máté készítette rólam.
