EnciJóga Szeged

16/02/2026

Nyújtás, amihez fel sem kell állnod a székből

14/02/2026

Szavak nélkül is megértjük egymást! 💕

12/02/2026

Amúgy imádom. 🩷

11/02/2026

05/02/2026

10 apró dolog, amivel februárban csökkentheted a képernyőidőd
Én mostanában ezek tudatos beépítésével csökkentem a képernyőidőmet, és sokkal jobban érzem magam:

1. Ébredés után nem kezdek el telefonozni; inkább lemegyek a nappaliba, bekuckózom a kanapén, és fél órát olvasok egy regényből. Most épp a Tajpan végén járok, szerintem két nap múlva a végére is érek. Minden olvasással töltött napot kiszínezek a naptáramban, és nagyon büszke vagyok magamra, hogy milyen szépen gyűlnek a színes rubrikák!

2. Hetente párszor, nap közben kimegyünk egy nagy sétára a férjemmel, és itthon hagyjuk a telefont. Jól esik a friss levegő, a napsütés (már ha van), és az is, hogy tudom, ebben az egy órában bármi megtörténhet, én úgysem fogok tudni róla, amíg haza nem érek.

3. Hetente legalább egy új receptet kipróbálok. Az ötleteket a Street Kitchen magazinból szerzem, mindig találok benne valami finomságot (amit persze egy kicsit a mi ízlésünkre szabok).

4. Hétvégente kiválasztok egy sarkot, fiókot vagy polcot a lakásban, amit fullon rendbe rakok. Kidobálom a szemetet, letakarítom a polcot, elrendezem a dísztárgyakat, vagy épp felrakok egy képet a falra, ami két évre egy szög beütésére vár. Brutál jó érzés, ahogy hétről-hétre kiszépül a környezetem.

5. Ráparancsoltam magamra, hogy legalább havonta egyszer igenis találkozni kell azokkal a barátokkal, akiket rég láttunk. Ha mást nem, elmegyünk egy nagy közös sétára. Persze a telefon teljesen off közben.

6. Esténként mindig előveszem a naptáram, és leírok mindent, ami a fejemben jár: a rám váró feladatokat, a nap közben született ötleteket, vagy épp azt, hogy mi bosszantott fel vagy mi okozott örömet nap közben. Ezzel lefekvés előtt kiürítem az elmém, és legalább nem agyatlan telefonozással telik a nap utolsó órája.

7. Néha kiülök a kertbe, és csak úgy nézek ki a fejemből… igen, még ebben a hideg időben is. 10 perc, nem is kell több, de ez alatt az agyam rebootolja magát. Kertészkedni most még nem lehet (két napja itt még hó volt), de így is kikapcsol a növényeim látványa.

8. Este csinálok magamnak egy forró teát, és lassan kortyolgatva iszom meg. Közben nincs TV, nincs telefon, nincs podcast, nincs zene… csak élvezem a kamilla teám.

9. A lassú, repetitív feladatok pont olyanok, mint a bamublás. Egy hosszú, lassú fésülködés. Egy könnyed arcmasszázs. De még a vasalás is! Nem agyalok közben, csak élvezem a könnyed mozdulatokat.

10. És persze a jóga. Ugye mondanom sem kell, hogy jóga közben semmi szükség a telefonodra? 😌 Maximum azért, hogy arról nézd a videóimat. 😉 Csak ne felejtsd el “Ne zavarj” üzemmódba tenni előtte a telód, hogy az értesítések ne zökkentsenek ki a gyakorlásból!

29/01/2026

Van 3 dolog, amin tudatosan nem akarok már agyalni. Nem azért, mert nem fontosak, hanem mert aránytalanul sok mentális energiát visznek el. 🧠⚡️

1️⃣ Mit nézzünk a TV-ben?
A végtelen opciók paradoxona klasszikus esti energiarabló. Amikor fél óráig csak görgetünk és görgetünk…
Nálunk ez úgy oldódott meg, hogy nem akkor döntünk, amikor fáradtak vagyunk. Van egy mentett listám Facebookos filmajánlókból, és amikor nincs mit nézni, innen választunk.

2️⃣ Mit vegyek fel?
Kora reggel rögtön egy baromi nehéz kérdéssel, legalább 30 döntéssel kezdeni a napot számomra nem ideális. Mert hát tudjuk jól csajok, hogy baromi nehéz kitalálni, hogy mit vegyünk fel.

Ezért építettem magamnak egy home office kapszula gardróbot: pár alapdarab, egymással kombinálható színek, nulla reggeli vívódás. Leveszem, felveszem, dolgozom.

3️⃣ Mit együnk?

Ez volt a legnagyobb falat, de szerencsére a batch-cooking módszerrel sikerült ezt a kérdést is áthidalni. Akkor döntöm el, hogy miket fogunk enni, amikor erre van szabad kapacitásom, hét közben pedig már nem kell gondolkodnom – csak előveszem a hűtőből, rámelegítek, és kész.

👉 Ezekről sokkal részletesebben, a miértekkel és a gondolkodásmódommalal együtt írtam egy hosszabb blogposztot, amit a Substack csatornámon találsz. Ha érdekel, hogyan lehet kevesebb döntéssel nyugodtabban élni, ott folytatom (a linket az első kommentben találod).

És most te jössz: mi az az 1 dolog, amin már nem akarsz többet agyalni? 💭

26/01/2026

Tegyük fel, hogy el akarsz menni szabira, és a főnököd ezt mondja: “Elmehetsz, ha minden feladatoddal elkészülsz.”

Megörülsz, mert csak néhány teendő van felírva, de amint kipipálsz egyet, a főnököd két másikat ír fel helyette a listádra.

Most biztos azt gondolod, mekkora szemét ez a felettes, és hogy ezt biztosan nem hagynád neki hosszútávon. Az a minimum, hogy szóvá tennéd, de talán egy idő után fel is mondanál.

És most jöjjön a sokkoló valóság: TE vagy ez a szemét főnök.

Te vagy az, aki nem engedi, hogy végre pihenj. Te vagy az, aki folyton újabb és újabb teendőket ír fel magadnak, és te nem engeded el magad szabira.

Nemrég megosztottam egy posztban, hogy 2026-ra az a célom, hogy boldogabb legyek. Ezt több aprósággal próbálom elérni, és az egyik dolog, hogy minden héten kihúzok a naptáramban 2-3 idősávot, amikor csak a hobbimmal foglalkozom.

Egy kedves ismerősöm pedig megkérdezte, hogy de mi van akkor, ha kihúzza a hobbijára az időt, és emiatt tolódnak, felgyülemlenek a tennivalók?

Ebből is látszik, hogy mi magunk vagyunk önmagunk legnagyobb hajcsárai. Sosincs olyan, hogy mindennel készen vagyunk. Feladatok, tennivalók mindig lesznek előttünk. De azok a feladatok holnap is ott lesznek, nem mennek sehova!

Az már mindenkinek jól megy, hogy a főnökkel szemben kiálljon az igazáért, és most itt az idő, hogy megtanuljunk kiállni önmagukért – önmagunkkal szemben is.

Igenis megérdemled, hogy hetente 2-3x valami olyannal foglalatoskodj, aminek nincs különösebb haszna azon kívül, hogy mentálisan feltölt.

Idén én is ezzel fogok kísérletezni, és szeretném megosztani a tapasztalataimat oldalamon. Kövesd be, ha kíváncsi vagy, hogyan stresszmentesítek 2026-ban!

22/01/2026

19/01/2026

Amikor előkészítem a termet az órámra, és elkezdem kipakolni a matracokat, valójában nem csak eszközöket rendezek el. Olyan történeteknek készítek helyet, amik gyakran kimondatlanok maradnak – talán még önmaguk előtt is.

Ott van a vizsgák súlya. A túl nagy felelősség, ami már hetek vagy hónapok óta nyomja valaki mellkasát. Egy friss vagy régi szívfájdalom. Egy beteg rokon miatti állandó készenlét. A kiégés, ami csendben lopja el az örömöt. Vagy egy olyan csalódás, amit nehéz szavakba önteni.

Nem kell magyarázkodnod, hogy miért van rossz kedved. Nem foglak faggatni. Nem kérdezem, mi történt, és nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd. Nem kell mosolyognod, ha most nem megy.

Ha óra végén jól esne egy ölelés, kapsz egyet.
Ha könnyek szöknek a szemedbe, nem kell visszatartanod.
Ha csak csendben összepakolnál és mennél tovább, az is teljesen rendben van.

Ide úgy jöhetsz, amilyen épp vagy: fáradtan, túlterhelten, összeszedetten vagy darabokra hullva.

Senki sem fog ítélkezni feletted. A matracodra leteheted a tested, és ha szeretnéd, akkor egy kicsit abból is, amit most cipelsz.

Ez nem old meg mindent, de néha csak ennyi kell egy lélegzetvételnyi megkönnyebbüléshez. 🤍

18/01/2026

Mindig azt mondják, hogy ha túl stresszes az életed, legyen egy hobbid. Csakhogy én évekig rosszul gondolkodtam a hobbikról! 🫣

A hobbi hallatán mindig azok a futók jutottak az eszembe, akik egy sima vasárnap délután kimennek futni egy maratont, majd lefutnak még egyet.

Vagy azok, akik hobbiból a Vörös-tengerhez járnak búvárkodni.

És azok, akik középkori jelmezeket varrnak turkálóból szerzett anyagokból. 🪡👗

Akármelyikre gondoltam, mindig azt éreztem, hogy a hobbi valami véresen komoly dolog, amit vagy teljes odaadással csinál az ember, vagy sehogy.

Épp emiatt sokáig azt gondoltam magamról, hogy nincs valódi hobbim… mígnem egyszer azt mondta nekem valaki, hogy az az igazi hobbi, amit színtiszta örömből csinálunk, nem pedig valamilyen haszonért cserébe.

Nem azért, mert abból pénz tudunk keresni; nem is azért, mert kapunk érte egy érmet; és nem azért, hogy mások megcsodálhassák az alkotásunkat.

Ez a gondolat teljesen új fényben tüntette fel előttem a hobbikat. Valami átkattant bennem, és rájöttem, hogy rengeteg dolgot szeretek csinálni “csak úgy”. Egyiknek sincs különösebb haszna azon kívül, hogy jól érzem magam a tevékenység közben. Sőt, több olyan tevékenységet is végzek, aminek igazából az égvilágon semmilyen haszna sincs azon kívül, hogy jó érzés csinálni.

Például szeretek matricákat ragasztgatni a naplómba. Teljesen átszellemülök a 9 éves énembe, aki a Lutra albumba gyűjtötte az állatos matricákat. Amikor van egy szabad órám, ugyanazzal a gyermeki örömmel, mosolyogva ragasztgatok.

És ami a legfontosabb: közben töltődöm.

Az, hogy két saját vállalkozást is vezetek, időnként rendkívül stresszes tud lenni, ezt a stresszt pedig nem cukorral, alkohollal vagy agyrohasztó görgetéssel akarom oldani.

Inkább olyan tevékenységet végzek, amiben teljesen el tudok merülni, legyen az akár tereprollerezés, célbalövés, kertészkedés vagy firkálgatás.

Ezek közben teljesen flow-állapotba tudok kerülni, és megszűnik a külvilág. Nem rágódom a múlton és nem aggódom a holnap problémái miatt. Csak arra figyelek, ami ott van előttem; a jelenben vagyok.

A flow-élmény dopamint és endorfint termel, az agyam pedig átáll a túlélő állapotból az alkotó üzemmódba. Az egóm észrevétlenül elhalkul, és nem agyalok azon, hogy elég jó-e az, amit csinálok. Nincs rajtam teljesítménykényszer, hisz nincs tétje annak, amit csinálok. (Senki sem fogja azt mondani, hogy nem ragasztom elég jól a matricákat. 🤣)

És a legjobb, hogy egyik tevékenység közben sincs nálam a telefon. Mind analóg, 90-es évekbeli hobbi! (Hjajj, visszasírom azokat az időket…)
Szóval idén úgy döntöttem, többször akarok flow-ba kerülni. Hetente 2-3 idősávot kihúzok a naptáramban, és valamelyik hobbimmal foglalkozom, hogy ezáltal csökkentsem az állandó stressz érzését.

Neked van olyan hobbid, amiből semmiféle hasznod sincs, mégis imádod csinálni? Hajlandó lennél szándékosan kihúzni rá heti 2-3 alkalmat, hogy ezzel foglalkozz, és hogy ezáltal csökkentsd a stressz-szinted?

10/01/2026

Az elmúlt két napom rendkívül intenzív volt érzelmileg. A luteális fázis legvégén járok, amikor egyébként is nehezebben viselem az ingereket; és erre most rájött egy “munkahelyi” kellemetlen élmény is, ami miatt ma egész nap azt kívántam, bárcsak egy héttel előrébb lehetnék már az időben.

Bárcsak ne kellene megélni a szenvedés minden pillanatát; milyen jó lenne egyszerűen csak átugrani ezeket a napokat!

Persze tudom én is, hogy elvileg meg kell élni a jelen minden pillanatát, de ne legyünk álszentek: mindenki életében volt már olyan szitu, amit szíve szerint kihagyott volna.

Azt is mindig mondják, hogy meg kell tanulni különválasztani a munkát és a magánéletet; mégis vannak olyan helyzetek, amikor nem tudjuk gépiesen becsukni a fejünkben azt az ajtót.

Már ismerem a testem jelzéseit. Az elmúlt két nap megemelkedett adrenalin és kortizol szintje rendesen leszívott agyban, és ilyenkor enni sem tudok rendesen.

A legkevésbé sem hiányzik most, hogy doomscrollinggal, agyrohasztó telefonozással még tovább etessem a kortizolszintem… Ebből az állapotból mielőbb ki kell jönni.

Próbáltam kibeszélni magamból, naplóztam, kézműveskedtem… de valahogy most nem segített. Felvettem hát a síruhámat, és ma délután kimentünk egy nagy sétára a mínusz 5 fokban.

Tudtad, hogy a séta rendkívül hatásos nyugtatószer egy stresszes helyzetben? Meg is éheztem, ahogy hazaértünk. 😊

Te mit csinálsz, amikor annyira intenzíven benne vagy egy stresszhelyzetben, hogy egyszerűen nem tudod elengedni fejben? Akkor és ott, az adott pillanatban milyen megnyugtató vagy figyelemelterelő technikát alkalmazol?