05/12/2025
A magyar gyermekvédelmi rendszer botrányoktól lesz hangos mindaddig, amíg valódi, átfogó, rendszerszintű megerősítő lépések nem történnek. Több pénz kell a gyerekvédelembe, több szakember és több jó figyelem. Amíg ez nincs meg, addig olyan intézkedésektől várjuk a rendszerszintű javulást, amelyek egyszerűen képtelenek azt biztosítani.
Nem szabadna rendőröket küldeni a gyerekvédelembe. Ahogy az iskolákba se rendőrökre lett volna szükség. Kellenek a szakemberek, és kell a biztonság, de ez nem rendészeti feladat.
Nem szabadna a szociális ellátórendszerben dolgozók béremelését hangulatjavító intézkedésnek tekintetni. Az annál komolyabb és összetettebb feladat.
Nem szabadna azt hinni, hogy a nevelőszülők jobban el tudják végezni a munkájukat akkor, ha nem javul az egész gyerekvédelmi rendszer minősége. A juttatások növelése nem elegendő. Támogatásra, képzésekre, a rendszer szakmai megerősítésére van szükség. Amit ott kellene kezdeni, hogy a nevelőszülőkre vonatkozó jogszabályi előírásokat betartják.
Ha azt várjuk a gyerekektől, hogy rendesen viselkedjenek, együttműködők legyenek, akkor kiszámítható, biztonságos, érzelmileg is támogató közösséget kell teremteni köréjük. Ez minden gyerekre igaz, de különösen fontos és emberpróbáló feladat ez a gyerekotthonokban. Amíg a rendszer egésze segítségre szorul, a rend fenntartására rendőröket beküldeni, az a kudarc elismerése anélkül, hogy a változtatás és fejlődés szükségességét elismernénk.
A rendőrök felléphetnek a lakásotthoni nevelők oldalán az erőszakosan viselkedő gyerekekkel szemben, és ha a gyerekek között konfliktus alakul ki. De ha azt gondoljuk, hogy ez a gyerekvédelem feladata, akkor most kellene átnevezni az egész rendszert, mert ez nem gyerekvédelem, ha nem teszünk eleget a megelőzésért, a gyerekek szükséglet szerinti támogatásáért, a jóllétükért.
Az erőszakosság nem a gyerekotthonokban élők egyik tulajdonsága!! Nem szabadna stigmatizálni a gyermekotthonokban élő gyerekeket. Ők nem “rossz gyerekek”, hanem a megfelelő gondoskodást korábban nélkülöző gyerekek. Az erőszak pedig egy tünet, amit előidéz a trauma (amivel nem kezd a rendszer semmit), amit fokoz az elhelyezés (ami általában nem a gyerek szükségletei szerinti), és súlyosbít, hogy azok a felnőttek, akik a gyerekek körül vannak, nem tudják a munkájukat megfelelően ellátni. A rendszer bántalmazó. A gyerekek ezt csak visszatükrözik.
Felelős, átfogó megerősítő intézkedésekre van szükség, és nem rendészeti működésre vagy hangulatjavító intézkedésekre. A baj ennél nagyobb.
Mi sem mutatja jobban, minthogy a már áldozattá vált gyerekek újabb jogaikról mondanak le, amikor a magánéletüket, akár a személyes jóllétüket is kockára téve a nyilvánossághoz fordulnak. Ennek kapcsán muszáj még egyszer felhívnunk a média, a tartalomgyártók és a politikusok figyelmét, hogy megfelelő, felelős megközelítés nélkül az, amit tesznek, újra traumatizálhatja a gyereket. Amit átéltek, az nem szabadna, hogy minket "szórakoztasson", vagy hogy politikai haszonszerzés része legyen.
