28/04/2025
Kérdés: Olyan “embernek”, aki meghalt, hogyan lehet megbocsátani?
Először talán foglalkozzunk általánosságban a megbocsátás kérdésével. Ha megérted a megbocsátás mibenlétét akkor az elhunyt hozzátartozóddal való megbocsátás is evidens lesz.
A valódi megbocsátást nem lehet kieszközölni, nem lehet akarni. Nem tudod valamilyen szertartás által (cselekedetbéli vagy anyagi áldozattételekkel, fogadalmakkal, vezekléssel, vagy külső entitások segítségül hívásával … stb), kiváltani, azonban igaz, hogy némi ideiglenes megkönnyebbülés így is lehetséges. A valódi megbocsájtást egy mély lelki megértés- együttérzés-elfogadás folytán lehetséges, amely eljön, pontosabban Te juthatsz el odáig a lelki megvalósításban!
Mint minden alkalommal ha a soraimat olvasod figyeld magadat, most is kérlek csendesedj el és igyekezz elmélyedni abban amit közvetíteni igyekszem…..
Most gondolj bele abba, hogy azok az emberek akik neked a sérelmet, megbántást, fájdalmat okozták milyen életet élhettek, milyen körülmények között alakulhatott, fejlődhetett, vagy éppen torzulhatott a személyiségük, hogy végül sértő tetteket követtek el mások és/vagy a környezetükkel szemben. Nagyon valószínű, hogy nem voltak teljes felszabadult tudatuk birtokában – vagyis korlátozott tudatukkal maguk sem tudtak másként tenni, rabjai voltak saját viselkedési mintájuknak, vagy frusztrációiknak. Nem tudtak túl látni a bennük dúló érzelmen és /vagy gondolaton, nem voltak tudatosak arra amit tettek, és nem látták a benned vagy a környezetükben okozott fájdalmat, vagy pusztítást. Egyszerűbben mondva: gondolj bele milyen tudatszinten lehettek! Az adott tudatossággal valószínű, hogy a tőlük telhető legjobbat adták magukból, és ennyire futotta tőlük akkor és ott. Igen: ártó módon cselekedtek.
Az ember tiszta Lelki tudatának, jelenlétének, együttérzésének, hiányában az önös anyagi tudatával tud cselekedni döntést hozni vagy reagálni, és ebben a (anyagi) korlátozott tudatállapotban az én, az enyém, az én érdekem a legfontosabb az ember számára. A sértést elkövető tudatállapota pontosan az, hogy nem tudja felmérni a következményeket, egyszerűen nincs teljes tudatában annak amit tesz. Korlátozott mozgástere által nem tud mást tenni (nem tud megszabadulni a tudatát elhomályosító kötőerők alól), és ebben az állapotban (vagy éppen ezért) ő is szenved.
Mindig lesz valaki, vagy valami, vagy valaminek a hiánya ami miatt csalódott vagy megbántott lehetsz. Támaszthatsz másokkal vagy a külvilággal szemben egyfajta elégtétel iránti vágyat, egyfajta folytonos hiányérzetet, és hordozhatod magadban sok-sok időn keresztül a megbántódottságot. Viszont ez neked lesz fájdalmas, lemerítő, és megkötő. A külvilág bármikor cselekedhet veled ártó módon, kérlek ne hidd el a megtévesztő természetét. Ha veled szemben ártó módon cselekszik a külvilág, neked nem kell ugyanazon analógiára válaszolnod, válassz tisztább tudatszintet! Egyedül Te döntheted el hogyan viszonyulsz az élethez, a kezedben a szabad választás, a szabad döntés lehetősége! De ehhez tudatosságnak kell lennie benned - térnek: amely elválaszt a közvetlen reakciótól, békének: amely ellenáll a harc felhívásának, és szeretetnek: amely nem ítélkezik.
A benned fájdalomként értetlenségként, frusztrációként, vagy dühként aposztrofált érzelem, gomolyag, csak akkor tud majd feloldódni, ha Te magad eljutsz arra a pontra, hogy már nem az én, enyém: az én testem, az én gondolatom, az én igazam, az én érdekem, az én büszkeségem, az én érzelmeim, vagy az én valamilyen hiányom érzettel (tudattal) azonosítod magad! Ekkor már az elkövetett sértést gyakorlatilag nem is tudod értelmezni, hiszen akit/amit sérteni igyekezett oly nagyon valaki az már nem te vagy, nem is sért, egyszerűen keresztül suhan rajtad -mint kés a vízben – anélkül hogy sebet ejtene rajtad. A sérelem érzete pedig meg sem jelenik benned.
Ilyenkor, ha jelen vagy a másik lelkének vergődését, szenvedését érzed. Ebben az állapotban az együttérzés, és alázat jelenik meg benned.
Egy testét elhagyott lélekkel szembeni megbocsátás a fentiekből értelemszerűen egy benned végbemenő változás, amelyhez leginkább te kellesz. Mondhatni úgy is, hogy már sem a sérelmeidhez, sem a mások iránt támasztott elvárásaidhoz nem ragaszkodsz, egyszerűen elfogadod az életet, és az embereket, és akik még Léteznek, és hogy hogyan jön el az a pont ahonnan mindez megvalósul ...nos figyeld magad, tégy magadért, adj hálát!
A tudatosság útján megszülethet benned a teljes megbocsájtás, úgy ahogy nem is gondoltad volna.
Amo.
