04/12/2025
Kérdés:
Azt tapasztalom, hogy egyes esetekben bizonyos külső ingerek, hatások számomra idegesítőek (pl,kolléganőm sajátságos, másokat is ingerlő viselkedése), máskor pedig ugyanaz a körülmény nincs rám hatással. Hogyan lehet azt elérni, hogy a külső ingerek ne hassanak rám negatívan, ez egy tudatos döntés csupán vagy egy lelki folyamat része?
Az emberekben megjelenő „pozitív” illetve „negatív” reakciók, valójában az emberi reakciók ugyanazon szintjét képviselik. Ekkor beszélhetünk arról, hogy a lelkek fizikai, illetve anyagi aspektusával azonosítják magukat. A magát anyagi szinttel( test, gondolat, elme, egóval) azonosító lélek: az őt érő behatásokat: támogató, illetve támadó behatásokként értékeli - éppen az aktuális vágyainak érdekeinek, vagy helyzetének függvényében.
Ugyanazon külső hatásokra azonban miért jelenik meg különböző válaszreakció?
Ez azért van mert a befogadó fél, azaz te vagy más „üzemmódban”, azaz váltakozó tudatosságod függvényében változnak a reakcióid is.
Egy átlagos emberi lény, aki a tudatfejlődés tudatos megtapasztalása- felfedezése előtt áll, valójában a fent leírt értékelő – minősítő, támadó- menekülő védekező „üzemmódban” él szinte állandóan. Nem mindig, de szinte állandóan. Ez nagyon fárasztó és frusztráló hosszú távon. Valójában állandó függésben él: a jóléte, a közérzete a biztonsága a környezetéből érkező hatásoknak kitéve állandó hullámzásban van.
Egy útját járó tudatfejlődő léleknek aki egyszer anyagi tudatát éli máskor viszont anyagi tudata fölé emelkedve tapasztalja ezen anyagi világot szembe kell néznie a kérdésben leírt váltakozó tapasztalással. Vegyük azt az esetet, amikor a léleknek sikerül az anyagi szemlélet fölé emelkednie: ekkor a tudatosság egy magasabb szintjéről szemléli (érzékeli) a világot, ilyenkor már a külső hatások fölé emelkedve a cselekményt vagy eseményt külső szemlélőként tudja megfigyelni és nem elszenvedni. Ha a lélek eljut arra a pontra ahol lelki helyzetét teljesen megérti azaz teljesen tudatában van nem anyagi mivoltának akkor képes az anyagi világ behatásaira szabadon válaszolni. Immáron függetlenül teljesen spontánul nyilvánul meg.
A kérdésedből kiderül, hogy időnként sikerül fellazítani az anyagi aspektusoddal való azonosulást, hiszen nem minden alkalommal hatnak rád „negatívan” a környezeted ugyanazon behatásai. Az azonosulásod megváltoztatásával (lehet még nem tudatosan teszed), az ilyenkor megjelenő magasabb tudatszintű helyzetből érzékeled a környezetedet. Vagyis a bensődben mindig is ott lakozó mély nyugalomból, békéből szeretetből, ragyogó tudatosságból, és energiadús jelenlétből tudsz a világra tekinteni.
A környezeted változását, váltakozásait, az idő és tér színpadán örvénylően táncoló formáit már nem igenled és örülsz, vagy utálod taszítod, megveted, dühöngsz miattuk, hanem tőlük különválva,
felszabadulva éled életed.
A válasz a kérdésedre: elérni azt, hogy ne hasson rád a környezeted, akaratlagosan, egy döntéssel ellenállva vagy ignorálva a helyzetet nem megy - mert így is hatását fejti ki rád, fáraszt és frusztrál. Egyedül a tudatfejlődés útján haladva lehetséges kikerülni, vagy/és módosítani az anyagi környezet hatását. A döntés pedig a tiéd: az úton alázatosan, kitartóan, minden mást félretéve haladsz, vagy letérsz róla - csak rajtad múlik.
Amo.