16/12/2025
💫🕯️31 napos kihívást terveztem magamnak.
Decemberben minden nap elengedek valamit az évből. 🌬️
A 16. nap témája a MÁSOKKAL SZEMBENI ELVÁRÁSOK.
1. 🕯️gyertyákat gyújtottam
2. 🪶felírtam egy cetlire
3. ♾️elcsendesedtem. Ahhoz, hogy el tudjak engedni valamit először be kell fogadnom. Hagynom kell, hogy átjárjon, ki kell választanom, mi hasznosat tudok kivonni belőle, és utána jöhet a salakanyag elengedése.
Az elvárás mások felé, az vágy valamifelé: szeretnéd, hogy a másik megtegyen, valahogyan megtegyen. Viszont ez nincs az irányításunk alatt. Az elvárás egy feszült állapot, egy várakozás a jelen helyzetből egy másik helyzet felé, egy feszülés, hogy legyen MÁS. Felesleges feszülni egy olyan dolgom, ami kívül áll a hatáskörünkön, ha feszülünk rajta, ha nem, akkor sem a mi befolyásunk alatt áll mások t***e.
Nehéz, mert sok emberrel vagyunk kapcsolatban, ezért folytonos tudatosság, szép lassú leépítés szükséges hozzá. Ez nem egyenlő az igények lejjebb adásával. Az igényemet kifejezem a másik irányába. Innentől kezdve, nem rajtam múlik. Az egyetlen, amit megtehetek, hogy kifejezem az igényemet. Ez nem a másik viselkedésére irányuló vágy, elvárás, hanem a saját önismeretből fakadó igény. Ha kifejezem az igényemet, és megtörténik a változás, az jó, de ha nem, azt is tudatosítani kell, el kell fogadni, és be kell tenni „egy polcra”.
Nem tudhatjuk, ki miben van, csak a saját mostani élünkre emlékszünk, már amennyire, a saját érzelmi csomagunkban élünk, ebből nem tudunk belépni egy ember egész életnyi érzelmi csomagába, ezért nem tudhatjuk milyen tudati állapotban van a másik, ezért nem tudhatjuk, ő most mire képes, és mire nem.
Valószínű a szülőkkel szembeni elvárások elengedése a legnehezebb, mert egy ember mindig a gyereke marad a szüleinek, és egy gyerek vágyik az elismerésre, a szeretetre, gondoskodásra. Az elvárások körében az eredmény mindig csalódás, hiszen nem létezik olyan ember, ami megfelelhet minden elvárásomnak. A belső gyermekünk igényei elvárássá szilárdulnak, de a szülők ugyanazok, ezért folytonos csalódás ér bennünket, amit viszont nagyon gyorsan elfelejtünk, és újra reménykedni kezdünk, hogy most másképp lesz… Szükséges tudni mindenkiről, ki milyen tudatállapotban van, ki mire képes jelenleg, és azt, amire képes, szeret***el fogadni.
4. 🧘♀️ hosszú, szájon át történő kilégzésekre újra sorra vettem ezeket, és elengedtem ezeket az eseteket.
5. 🔥Elégettem a papírt
6. teljes jógalégzést végeztem (has-bordák közé-mellkascsúcs ki és belégzésre is) a szöveggel: Bízom – benned, – Krisna. Kilégzésre: minden – rendben – van.
A konklúzióm az lett: Azzal, hogy elvárásokat támasztok mások irányába, csak feszültséget okozok magamnak. Az igények kifejezése fontos, de el kell vonatkoztatni annak az eredményétől. Az igény kifejezése után, nem tehetek mást, csak beleengedem magam az élet gondoskodásába. Mindenkitől szeret***el fogadni azt, amit adni tud. Az elvárás feltétel, feltétellel nincs szeretet. Mindenkit úgy fogadok el, ahogy van, az igényeimet kifejezem, de annak eredményéhez nem ragaszkodom. Én megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni: magamat irányítani.
💜 Tarts Te is velem, ha szeretnél!
Nyugodtan cserélj le/hagyj ki egy-egy elemet, ha nem érzed kényelmesnek. 😊
💌Ha szeretnéd, kommentben írd meg az élményedet. Akár oszd meg mással is a posztot, hogy más is átélhesse az elengedés utáni könnyedséget.
Jó elengedést kívánok! 💕
