08/11/2025
Amikor egy gyermek reggel elindul az iskolába, két hátizsákot visz magával.
Az elsőt mindenki látja — tele van tankönyvekkel, füzetekkel, ceruzákkal és egy uzsonnával.
De a második láthatatlan.
Abban hordja az érzéseit — örömöt, félelmet, szorongást, reményt, mindent, amit még nem tud szavakba önteni.
Ebben a második hátizsákban ott van a tegnapi dicséret, a mai vizsgától való félelem, a vágy, hogy megfeleljen, és a felnőttek elvárásai, amelyek néha túl nehezek.
Néha könnyű ez a táska — benne anya mosolya és apa kedves szavai: „Legyen szép napod!”
Máskor viszont nehéz, tele kimondatlan könnyekkel, reggeli veszekedésekkel, magánnyal és azzal az érzéssel, hogy senki sem figyel rá igazán.
Ez a láthatatlan hátizsák mindent elmond a gyermek lelkéről.
Néha mosolyog, miközben belül sír.
Néha hallgat, de a szeme mindent elárul.
Elég, ha nemcsak a viselkedését, hanem a csendjét is meghalljuk.
🩵 Utóirat:
A második hátizsák mindig ott van — még ha nem is látjuk.
Minden nap más tartalommal telik meg.
És aki igazán szeret, észreveszi, mennyire nehéz néha elbírni azt a láthatatlan terhet.
