15/11/2025
Valahogy így. Egyenrangúságra és Egyensúlyra kellene törekednie mindkét nemnek.🙏
Van olyan narratíva - a sok közül -, amiben a férfi a probléma, a nő a felébredt coach. Ám a helyzet nem ilyen egyszerű.
Ugyanis.
Évszázadokon át a nő volt az, akire ráfogták, hogy irracionális, hisztis, túlérzékeny, neki kell megtanulnia alkalmazkodni a család fejéhez, a férfihez, aki a józan ész.
A feminizmus és a pszichológia fejlődése magával hozta, hogy hangot adott a családon belüli erőszaknak, kimondta, hogy létezik bántalmazás, elnyomás. Láthatóvá vált, hogy sok nővel igazságtalanul bánnak.
A gond akkor kezdte felütni a fejét, amikor az inga átlendült a másik oldalra, és több időt kezdett ott tölteni.
Régen a nőt tekintették a probléma forrásának (lásd Éva bűnbeesése), szemben a férfivel, aki a norma, aki tudatosabb, érettebb.
Ez nem összeesküvés-elmélet, a történelem ellenpólusa, ami miatt sok férfi azt érzi: „oké, értem, hogy régen a nőket elnyomták, de ettől - automatikusan - én még nem vagyok agresszor”.
Az önismereti piac fő célcsoportja a nők.
Nagyon prózai, de nem véletlen.
Tippelj, elsősorban kik vásárolják a könyveket, kik járnak terápiába, workshopokra, továbbképzésekre?
Elsősorban nők.
A piac pedig arra hangol, aki fizet!
• A nyelvünk érzelmi, kapcsolódó, femininen kódolt,
• A narratívák nagy része női szemszögből születik,
• A tipikus sztorik oldalakon keresztül, számtalan előadás témájaként burkoltan így hangzanak: "én, a nő felébredtem / tudatosult bennem / rájöttem, hogy eddig rossz férfiakat választottam / eddig elnyomtam magam”.
A férfi gyakran két szerepben jelenik meg:
1. mint problémás, éretlen, elérhetetlen, nárcisztikus,
2. mint vágyott személy, aki tudatos, de még-még-még jobban kell fejleszteni.
Nagyon kevés olyan narratíva van, ami:
• megszólítja a férfit,
• nem érzi magát megszégyenítve,
• nem megszidott kisfiúként kezeli.
(Az más kérdés, hogy hiába születnek ilyen posztok, előadások, ha a férfiak eleve elutasítják, nem tudják megkülönböztetni az üzenetet és akkor is belekötnek, ha pont értük, nekik készültek.)
Sok nő érkezik bántalmazó kapcsolatból, nárcisztikus, kontrolláló, elérhetetlen partnertől, vagy tele apasebbekkel, érzelmileg elérhetetlen apák mellől.
Az ő valós fájdalmaikat sok tartalomgyártó így fordítja le:
- A férfiak már csak ilyenek.
- A férfiak nem tudnak kapcsolódni.
- A férfiak érzelmileg éretlenek.
Ez pszichológiailag érthető, csak:
• nem minden férfi bántalmazó,
• nem minden férfi nárcisztikus,
• nem a férfi, mint faj a probléma, hanem bizonyos kötődési minták, traumák, családi, társadalmi elvárások.
Mégis, a kommunikációból sokszor az lesz, hogy "Te, mint férfi, alapból hibás vagy. Dolgozz magadon, különben nem leszel jó.”
Ez az a pont, ahol a férfiak nagy része:
• bűnbaknak látja magát ("oké, akkor én vagyok a szaralak, bocs, hogy létezek),
• kivonul és azt mondja: "kösz, ebből nem kérek”.
A neten az működik, ami erős érzelmet vált ki (düh, felháborodás, megkönnyebbülés), ami egyszerű, fekete-fehér narratíva. Kiegészítve azzal, hogy a férfiak nagy része valójában traumatizált kisfiú, akik nem kaptak érzelmi nevelést, és ideje lenne megtanulniuk, hogyan csinálják másként. Ez bonyolult, árnyalt, hosszú magyarázatot kívánna.
Ellenben gyakoribb az, hogy "Férfiak, nőjetek már fel végre! Ha nem így viselkedtek, akkor érzelmileg éretlenek vagytok!”
Na, ez már:
• ütős,
• megosztható,
• kommentháborút generál,
• együttérzést mutat a bántott félként azonosuló nőkkel.
A pszichológia nyelvéből egy csomó fogalom beszivárgott a mainstreambe:
• nárcisztikus,
• bántalmazó,
• toxikus,
• elkerülő kötődés,
• érzelmileg elérhetetlen,
• gázlángozás, stb.
Ezek szakmai kontextusban hasznos, pontos jelzések, segítenek átlátni a dinamikákat.
A neten viszont gyakran így jelennek meg:
- Ha nem ír vissza 2 órán belül, nárcisztikus.
- Ha nem azt mondja, amit hallani akarsz, gázlángol.
- Határokat állít fel? Nem figyel rád? Toxikus.
Mivel a női magazin tartalmak nagy része női fogyasztóknak szól, a címzett szerepben gyakran a férfi a diagnosztizált tárgy.
Valahogy így:
- 10 jel, hogy a párod érzelmileg éretlen férfi.
- Ha ezt csinálja, menekülj tőle, mert bántalmazó.
Nem az a baj, hogy vannak bántalmazó férfiak (vannak, és fontos beszélni róluk!), hanem az, ha a férfiak potenciális vádlottként jelennek meg.
A legtöbb férfi úgy nőtt fel, hogy nem tanulta meg, hogyan ismerje fel, fejezze ki, szabályozza az érzéseit, maximum harag, cinizmus, humor formában.
Amikor egy ilyen férfi belecsöppen egy olyan kommunikációs térbe, ahol azt kérik tőle, hogy
"Beszélj az érzéseidről!”
„Vállald a felelősséget!”
„Légy tudatos, jelenlévő, érett férfi!”,
de közben az alapüzenet finoman vagy nyíltan megszégyenítő ("eddig inkompetens voltál, és én jobban tudom, hogyan kellene működnöd”), akkor:
• szégyenként éli meg,
• fenyegetve érzi a férfi identitását,
• nem érzi magát tisztelve.
A szégyen természetes reakciója:
• elkerülés,
• védekezés,
• támadás.
Ez a hangvétel nem vágyat ébreszt az önismeretre, hanem kizár belőle.
Rengeteg női önismereti tartalom narratívája:
• Én már dolgozom magamon, járok terápiába, olvasok, értem a kötődést, tudok kommunikálni.
• A párom (férfi) le van maradva, nem érti, nem olvas, bezár, nem tudja kifejezni magát.
A sztori így rajzolódik ki:
• nő = tudatos, reflektált, haladó,
• férfi = a projekt tárgya, akit finoman vagy határozottan irányítani és trenírozni kell.
Ez részben valós tapasztalat (tényleg több nő jár terápiába, olvas ilyenekről), csak a mód, ahogyan elmeséljük, gyakran ez lesz:
• a nőt egyfajta "morális fölény” pozícióba emeli,
• a férfit pedig "fejlesztésre szoruló gyerek” szerepébe.
Innen egy lépés a kioktató, leereszkedő hang:
"Majd én elmondom, milyen a tudatos férfi. Ha nem vagy ilyen, dolgozz magadon, különben nem vagy elég jó nekem.”
Nem az a megoldás, hogy:
• visszamegyünk oda, hogy a férfi a főnök, a nő hallgasson,
• vagy "mindenki ugyanúgy viselkedjen, mint régen”.
TÉNYEK:
- Mindkét nem traumatizált, csak másként.
A férfi sérülései nem kevésbé valósak, csak kevésbé látványosak.
- A férfi nem a projekt tárgya, hanem partner.
Ugyanúgy jár neki tisztelet, mint a nőnek, még ha úgy tűnik is, hogy elakadt.
- A kommunikáció hangnemét meg kell változtatni, megszégyenítő helyett legyen meghívó.
"Így rossz vagy, így legyél jó” helyett:
"Ha akarod, mutatok egy utat, ami neked is könnyebbé teheti az életed, és közben tiszteletben tartom, hogy férfiként honnan jössz”.
- Olyan térre van szükség, ahol a férfi is otthon van az önismeretben,
nem csak verbalizáló, lelkizős,
hanem cselekvéshez, struktúrához,
érthető keretekhez kötött folyamatok,
ahol nem kell minden mondatban attól félnie, hogy
"na, megint én vagyok a rossz”.
