18/01/2026
Volt már olyan az életedben, hogy régi emlékek törtek elő, csak úgy, véletlenszerűen?
Már említettem Nektek, hogy testünk szövetei, sejtjei minden velünk történt élményt, tapasztalást, érzelmi hatást eltárolnak, melyek különböző rétegekben tárolódnak el testünkben. Emlékeink őrzője pedig a kisagy területe, úgyis szokták nevezni, hogy az agyunk nem tudatos, vagy tudatalatti része.
Szóval a tested mindent tud rólad, akkor is, ha Te nem akarsz tudomást venni valamiről. 😊
Elmesélem, hogy nekem is volt az elmúlt időszakban emlékbetörésem, elég kicsi korból. Sokat énekelték nekem a Bóbita dalt (Weöres Sándor), és csengett a fülemben. Elővettem a mondókás könyvet, mert még a gyerekeimnek is megvan, és előkerestem a Bóbita versikét. Ahogy olvastam a sorokat újra 4 év körüli gyermeknek éreztem magam, és eszembe jutott egy szülinapom is. De most nem ez a lényeg.
Ahogy olvasgattam többször a verset, azon töprengtem, miért jött ez most elő? Mit akar ez nekem üzenni most?
Nem kellett sok idő, - mert foglalkoztatott, - és rájöttem, hogy olyan jó üzenete van ennek a kis versnek, dalnak: mit is csinál Bóbita a versben?
Táncol, játszik, épít és megpihen, mikor elfárad. Pont az élet, amilyen lehetne vagy lehet. Nekem azt üzeni, hogy élvezettel tedd a dolgodat, játékosan, könnyedén állj az élethez, építkezz, dolgozz és pihenj, amikor szükséges.
Ennyi mindössze, ne gondold túl, csak élj tiszta és egyszerű szándékkal, hidd el nem kell több a boldog és kiegyensúlyozott élethez. Pont úgy, mint ahogy a gyermekek teszik, nagyon bölcsen. Engem is a gyermeki énem vezetetett el ehhez a felismeréshez. És milyen jó, hogy figyeltem rá. 😊
Sokszor az élet olyan apró dolgokon múlik, hogy nem is gondoljuk. Bíztatlak, hogy figyelj a részletekre, mert ott találod a lényeget. 😊
A fotón én vagyok, 1,5-2 éves koromban. 😊
Ági🩷
www.testlelek.com
