Hatha Rozi Yoga

Jóga a válasz. Mindegy mi a kérdés.

2012-ben álltam először jógamatracon, akkor stresszoldás céljából érkeztem meg életem első jóga órájára. Rögtön magával ragadott, de hazudnék ha nem mondanám el, hogy a relaxáció része fogott meg leginkább. :-) Elkezdtem heti rendszerességgel jógázni az egyik ismert stúdióban, és azt vettem észre magamon, hogy alig várom, hogy odaérjek az órára, és ha valamiért nem jutottam el, hiányzott. Az, hogy ennyire pozitív volt a jógával történő első találkozásom, az annak a szerencsének is betudható, hogy teljesen véletlenül Diószegi Ádám órájára keveredtem, akiről akkor még fogalmam sem volt hogy kicsoda. Sőt, talán akkor még ő is viszonylag kezdő, de már akkor is nagyon tehetséges oktató volt.

A rendszeres jógázásomnak egy szerencsétlen síbaleset vetett véget, amikor is elszakadt az egyik térdszalagom. Emiatt évekig nem álltam matracra, vagy mindössze csak a gyógytornász matracára, utána pedig más fontosabbnak vélt dolgok jöttek az életembe, ami miatt a jóga abszolút háttérbe szorult.

Majd 2016 novemberében, egy külföldi sup (stand up paddle) és jóga tábor volt az, ami szépen finoman újra meghozta a kedvem, hogy a matracomra álljak. Szó szerint leporoltam azt, és egyre szorgalmasabban kezdtem jógázni, először heti rendszerességgel, majd ennél sűrűbben látogattam különböző stúdiók óráit. Rozi kutyusom mindig figyelt az otthoni jógázok közben, sokszor ő is megjelent a matracomon, és amikor csak tehettem vittem magammal a szabadtéri jógákra. Az, amikor relaxáció közben odabújik a kutyád hozzád, és veled egyszerre lélegzik, nálam hatalmas pozitív energiákat szabadított fel.

Közben megérkezett az érzés, hogy én mélyebben szeretném megérteni a jógát, kezdtem érezni, hogy több ez mint egy szimpla fizikai testgyakorlás. Tele voltam kérdéssel, jobban meg akartam érteni az ászanák kivitelezését is, ezért Ádámhoz fordultam, aki azt tanácsolta, hogy végezzek el egy alap oktatói képzést, az lesz a legjobb fórum arra, hogy választ kapjak a kérdéseimre.

 ...