Feelmebetter - Családállítás, Párkapcsolat, Meseterápia

05/11/2025

Vajon meddig biztonságos a "gondosan szőtt biztonsági háló"?

Az önismeret -ha szabad ilyet mondanom- nulladik lépése a magunkban megjelenő felismerés 😉

„A tudattalan mindenféle ködös, félrevezető képet, különös lényt és borzalmat vetít az emberi elmébe álmok, nappali képzelet vagy őrület formájában; az emberi létezés birodalma ugyanis a tudatosságnak nevezett, viszonylag tiszta és takaros kis házikó padlója alatt folytatódik lent, a mélyben. Aladdin feltáratlan barlangjában. Ott azonban nemcsak kincsek rejtőznek, hanem veszélyes dzsinnek is: a kellemetlen vagy elfojtott pszichés erők, amelyeket nem akartunk vagy nem mertünk meghívni az életünkbe. Ezek örökre rejtve maradhatnak, de éppígy egy elejtett szó, a táj illata, egy csésze tea íze vagy egy elkapott pillantás megnyomhatja a varázsgombot, és máris veszélyes hírnökök jelennek meg az emberi elmében. Veszélyesek, mert fenyegetik azt a gondosan szőtt biztonsági hálót, amelyet önmagunk és a családunk köré szőttünk. Ugyanakkor ördögien izgalmasak is, hiszen ezek jelentik a kulcsot, amellyel az önismeret rettegett és vágyott kalandjának egész birodalma tárul fel előttünk.
Összeomlik a világ, amelyet felépítettünk, és amelyben élünk; de aztán csodálatosan újjáépül, hogy egy merészebb, tisztább, tágasabb kiteljesedett emberi életnek adjon helyet- ez a csábító ígérete és borzalma is egyben ezekben a magunkban hordozott mitológia világából felmerülő, felkavaró éjszakai látogatásoknak.
/Joseph Campbell/

01/11/2025

Keresztre feszíteni – és feltámadni 💗

„Amikor elérkezik a nap, és a halál győzelmet arat felettünk, semmi mást nem tehetünk, mint hagyjuk magunkat keresztre feszíteni – és feltámadni; teljesen darabokra hullani- és aztán újjászületni.” /Joseph Campbell/

De amíg mi itt vagyunk, illuzórikusan halottainkat siratjuk, holott valójában nem is, csakis magunkat, hiszen ők meghaltak, kiszülettek e földi létből, mi pedig még itt vagyunk, maradtunk, NÉLKÜLÜK…

28/10/2025

A határhúzás nem önzés, hanem az erő megjelenése

Amíg egy kapcsolatban X szabályai szerint működik Y, addig minden rendben van.
Y kedves, rugalmas, együttműködő — „jó gyerek”, „jó barát”, „jó társ”, „jó kolléga”.
De abban a pillanatban, hogy Y elkezdi meghúzni a határait, és mer élni a saját erejével, az X számára hirtelen kényelmetlenné válik.
Nem azért, mert Y „rosszabb” lett. Hanem mert most már egészebb.
Rendszerszinten ez nemcsak két ember között történik, hanem ott, ahol Y megengedi magának, amit a családi rendszerben/ a zárt csoportban eddig nem lehetett: az önálló akaratot, az „én is számítok” a „nekem is van hangom” érzését.
Ez a pillanat mindig megingatja a régi egyensúlyt.
Mert ahol eddig a szeretet ára az önfeladás volt, ott az erő megjelenése könnyen tűnhet „ellenállásnak” vagy „megváltozásnak”.
Pedig valójában ez a kapcsolati fejlődés kezdete.
Amikor már nemcsak az egyik félnek van helye a rendszerben, hanem a másiknak IS, hogy egy kölcsönösen egyenrangú, harmonikus, partneri kapcsolat születhessen.

17/10/2025

Miért kulcsfontosságú az ölelés a párkapcsolatban?

A párkapcsolati érintés nem csupán testi közelség, hanem a kötődés újrahangolásának egyik legerősebb eszköze.
Az ölelés, a simogatás vagy akár egy pillanatnyi érintés aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, oxitocint szabadít fel, és a testet a biztonság állapotába hangolja.
Ez az állapot az, amelyben újra képesek vagyunk befogadni, kapcsolódni, sőt: empatikusan reagálni a másikra.

A tartós stressz, konfliktus vagy elhidegülés időszakaiban a testünk gyakran „harc vagy menekülés, üss vagy fuss” üzemmódban marad.
Ilyenkor az érintés is fenyegetőnek tűnhet — vagy épp hiányzik, mert a kapcsolatban már nincs biztonságos tér a közeledéshez.
Pedig épp ezekben a pillanatokban lenne a legnagyobb szükség a testi kapcsolódásra.
A terápiás folyamatban sokszor látni, hogy amikor a pár tudatosan visszavezeti az érintést a kapcsolatba — akár csak napi néhány perces ölelés formájában —, az idegrendszer lassan újra megtanulja: „itt biztonságban vagyok”.
Kutatások szerint különösen hatékony, ha ez az ölelés legalább 20 másodpercig tart, mert ennyi időre van szükség ahhoz, hogy az oxitocin – a „kapcsolati hormon” – termelődése beinduljon, és a test valóban átálljon a biztonság, nyugalom állapotába.
Ez a néhány másodpercnyi plusz idő gyakran elég ahhoz, hogy a feszültség oldódni kezdjen, és a test újra emlékezzen: nem vagyok egyedül, a másik elérhető számomra.
Az ölelés tehát nem pusztán szeretetkifejezés, hanem idegrendszeri újratanulás.
Egy mély, nem szóbeli emlékeztető: biztonságban vagyunk, számíthatunk egymásra, és a kapcsolat megtart.

10/10/2025

Október 10. – A Mentális Egészség Világnapja

A mentális egészség nem a nehézségek hiányát jelenti, hanem azt, hogy van hol és kivel megosztani a terheket.

A Napfogyatkozás Egyesületben nap mint nap azt tapasztaljuk, hogy a gyász, a veszteség és a lelki fájdalom megélése nem gyengeség, hanem az emberi létezés természetes része.

A közösség, az elfogadás és az együttérzés mind olyan megtartó erők, amelyek segítenek a veszteségek megélése és a gyász intenzív időszakában.

Ezen a napon emlékeztetünk mindenkit arra, hogy:
- a veszteségeink az életünk részei, beszélhetünk róluk az aktualitásukon túl is
- a veszteségeink rendszerezése eligazodást ad az életünkben
- a veszteségfeldolgozás a mentális egészség része a komplikáltabb mentális problémák megelőzésében is meghatározó szerepe van.

www.gyaszportal.hu

10/10/2025

A bizalom három alappillére a kapcsolatban

A bizalom a kapcsolat egyik alapvető kötőeleme.
Nemcsak azt jelenti, hogy „hiszek” a másikban, hanem azt, hogy a kapcsolatban biztonságban érezhetem magam.
Pszichológiai értelemben a bizalom három rétegből épül:
👉Megbízhatóság – számíthatok rá, hogy amit ígér a párom, azt betartja, a szavai és a tettei összhangban vannak.
👉Jóindulat – a hibák és konfliktusok mögött is érzem, hogy alapvetően nem ellenem van, hanem velem.
👉Sérülékenység vállalása – merem megmutatni a gyengeségeimet, szükségleteimet, félelmeimet anélkül, hogy a társam visszaélne vele.
A bizalom nem egyszeri döntés, hanem folyamatosan formálódó dinamika: melyet a mindennapi tapasztalatok, apró gesztusok és a nehéz helyzetek közös feldolgozása tud építeni.
Amikor a bizalom sérül, gyakran nem önmagában a történés fáj a legjobban, hanem az a tapasztalat, hogy nem tudok többé ugyanúgy számítani a másikra.
Ezért a helyreállítás nemcsak a hibák jóvátételéről szól, hanem arról is, hogy újraépüljön az a belső biztonság, amiben megint egymás felé tudunk fordulni.
A párkapcsolati bizalom tehát nem a hibátlanságra épül, hanem arra a meggyőződésre, hogy a nehézségek ellenére is egymás felé tartunk, és egyre mélyebben merünk kapcsolódni, hiszen bizalom nélkül nincs intimitás.

02/10/2025

A tisztelet csendes ereje a kapcsolatban

A tisztelet nem mindig hangos. Nem harsány szavakban vagy nagy gesztusokban mutatkozik meg, hanem abban, ahogyan nap mint nap jelen vagyunk egymás mellett.
A tisztelet az a csendes erő, ami megtartja a kapcsolatot.
Például abban,
-hogy meghallhatom a másikat anélkül, hogy félbeszakítanám,
-hogy számít a véleménye még akkor is, ha nem értek vele egyet,
-hogy teret adok az érzéseinek, és nem bagatellizálom azokat
-hogy megbecsülöm azt, amit hozzátett a közös életünkhöz,
-hogy nem élek vissza a gyengeségeivel, sebezhetőségével.

A tisztelet tehát sokszor nem látványos, hanem tapintatos és szelíd jelenlét. Olyan, mint a levegő: ha van természetesnek tűnik, ha viszont hiányzik, minden kapcsolat nehézzé és fullasztóvá válik.

A tisztelet alap, nélküle nincs egészséges kapcsolat.
A tisztelet kapocs, ami összetartja a szeretet és a bizalmat.
A tisztelet iránytű, ami segít, hogy hogyan bánjunk egymással nap mint nap.
A tisztelet nemcsak egy elem a kapcsolatban, hanem a talaj, amin minden más áll.

23/09/2025

Kapcsolatban sérülünk, kapcsolatban gyógyulunk

Mindannyian hordozunk sebeket, sérüléseket.
Van, aki transzgenerációs traumákat cipel, vagy gyermekkori elhanyagolást élt meg, van, aki korábbi kapcsolataiban szenvedett el súlyos fizikai és/vagy érzelmi bántalmazást.

így kerülünk bele egy új kapcsolatba: a saját történeteinkkel, hiányainkkal, feldolgozatlan sérüléseinkkel.
Itt nem arról van szó, hogy van a „sebzett fél” és a „megmentő partner”, hiszen a legtöbb esetben mindketten hordozunk valamit, amitől óvatosabbak, bizalmatlanabbak, vagy éppen túlérzékenyek lettünk.
A párkapcsolat akkor válhat oltalmat és erőt adó gyógyító térré, ha először közösen meg tudjuk teremteni a stabilitást, az érzelmi biztonságot.
-amikor a társam mellettem marad akkor is, ha hibázom vagy „nehéz” vagyok
-amikor nyíltan és őszintén kimondhatom amit érzek, anélkül, hogy elveszíteném a szeretetét
-amikor azt tapasztalhatom meg, hogy a közelség erőforrás és nem veszély
-amikor a vitáink után újra tudunk kapcsolódni
-amikor azt élhetjük meg, hogy nem a hibátlanság számít, hanem a helyreállítás képessége

Ha ez a stabil talaj megszületik, akkor tudjuk igazán megtapasztalni, hogy a kapcsolat nemcsak sérülések tere, hanem a felépülés lehetősége is.

16/09/2025

A kisgyermeknek szüksége van arra, hogy érezze: a szülő erősebb nála

„…ki finomabban, ki durvábban, de mindenki próbálgatja, hogy meddig terjed a másik fél toleranciája, ezért határokra szükség van. Pályafutásom alatt rengeteg olyan gyereket láttam, akinek semmi más baja nem volt, csak az, hogy a szülő soha nem szabott határt a viselkedésének.
Soha nem csapott az asztalra, hogy elég, ne tovább! Ezt így csinálod, mert apa/anya így akarja! Ugyanis nincs más indoklás. Ha a szülő folyton retirál, akkor a gyerek egyre durvábban provokálja, ugyanis neki biztonságérzetre van szüksége. Mégis milyen biztonságot ad egy olyan felnőtt, akit ő, a tökmag ugráltathat? Semmilyet!” (Popper Péter)

Praxisomban, sajnos én is egyre többször szembesülök azzal, hogy az anya vagy az apa nem mer NEM-et mondani gyermekének. Sok szülő nem ismeri be magának, de valójában fél a gyermeke reakcióitól. Fél a sírástól, a dühkitöréstől, attól, hogy „rossz szülőnek” tűnik, ha nemet mond.
Ez a félelem azonban nem védi, hanem gyengíti a kapcsolatot.
A kisgyermeknek szüksége van arra, hogy érezze: a szülő erősebb nála. Hogy van, aki tartja a kereteket, és biztonságot ad akkor is, amikor ő maga elveszíti az önkontrollt.
Ha szülőként szeretettel, de határozottan ki tudjuk mondani azt, hogy NEM, akkor az nem eltávolít – épp ellenkezőleg: megerősíti a bizalmat és az összetartozást, mely által csemeténk biztonságban érezheti magát.

09/09/2025

Néha félelmetes, néha szárnyaló, és lehet, hogy sosem lesz vége, de megéri 😉
Mélységes tiszteletem minden kliens(em) felé, aki elég bátor volt hozzá, hogy elkezdje 💗

Az önismereti folyamat nem lineáris - és sokszor kihívásokkal teli. Van, amikor szárnyalsz a sok új tudástól és felismeréstől, és van, amikor elbizonytalanodsz, bukdácsolsz, visszaesel régi viselkedésekbe, mintákba.
De ne feledd, hogy minden lépés számít – a botladozások is lényegesek ezen az úton, nem beszélve persze a kitartás, gyakorlás, elköteleződés fontosságáról. Erről szól ez a rövid kis poszt - remélem, neked is sokat ad.

05/09/2025

Nem a sorsunkkal van „baj”, hanem a láthatatlan kötődéseinkkel

Nehézségeink nem mindig a jelen helyzeteinkről szólnak, sokkal inkább a múltból hozott minták élnek tovább bennünk, anélkül, hogy tudnánk róla.
Ezek a nehézségek különböző területeken jelenhetnek meg az életünkben, -a teljesség igénye nélkül- mint pl.

👉Párkapcsolatban: ha ismétlődően olyan társat választunk magunknak, aki mellett nem érezzük jól magunkat, nincs meg az érzelmi, anyagi biztonság vagy a kölcsönös tisztelet, figyelem, elismerés, stb., vagy nem tudunk/akarunk egymás számára a legfontosabbak lenni, akkor feltehetőleg felmenőinknél valamelyik családtagunk hasonlóan szenvedett és mi öntudatlanul osztozunk a sorsában.

👉Önértékelésben: „ Nem vagyok elég jó.” „Bármennyit dolgozom, sosem elég.” Itt gyanakodhatunk arra, hogy az előző generációkban volt akit kirekesztettek vagy értéktelennek tartottak, és mi tudattalanul is szolidaritást vállalunk vele, hogy „Ha neked nem sikerült magasabbra jutnod, többet elérned, akkor én sem engedhetem meg magamnak.”

👉Munkahelyen: ha állandó megfelelési kényszerben élünk, mert hűségesek vagyunk egy szülőhöz vagy nagyszülőhöz, aki sosem kapta meg az elismerést, amit megérdemelt volna, akkor nagy valószínűség szerint ez a „hiány” sejt szinten adódott tovább és mi akaratlanul is „vállaljuk” ennek megismétlését.

A családállítás ezeket a láthatatlan lojalitásokat, reprodukálásokat teszi láthatóvá, ahol a kapcsolati dinamika mélyrétegei mutatkoznak meg, és megtapasztalás útján segít helyreállítani a RENDet a RENDszerben.

29/08/2025

Amíg nem engednek el, nehéz igazán megérkezni...

Az egészséges felnőtté válás része, hogy a fiatal érzelmileg is el tudjon távolodni a szüleitől.
Ez nem a szeretet elvesztését jelenti, hanem azt, hogy a kapcsolat új egyensúlyba kerül: már nem a szülő hozza meg a döntéseket, hanem a felnőtt gyerek saját maga.
Sok fiatal felnőtt szeretne saját családot alapítani, mégis elakad, mert láthatatlan szálak kötik őt a származási családjához.
Ha ez a leválás nem történik meg, akkor:
-egy fiú könnyen „anyja fia” maradhat, és nehezebben tud teljes férfiként jelen lenni a párkapcsolatában.
-egy lány, aki még mindig az édesapja „kis hercegnője”, sokszor bűntudattal küzd, mikor önálló nőként, feleségként vagy anyaként szeretne működni.
Ennek döntő következményei is lehetnek, mint pl.:
-lojalitáskonfliktusok („kinek feleljek meg: a páromnak vagy a szüleimnek?”),
-féltékenység
-ki nem mondott sérelmek
-a párkapcsolatban való elmélyülés és családalapítás akadályozottsága.

Sikeres leválás esetén viszont, szabaddá válik a tér a kölcsönös elköteleződésre. A szülőkkel megmaradhat a szeretetteljes kapcsolat, de a fiatalok már maguk tudnak és akarnak felelősséget vállalni saját magukért és egymásért is. Az érzelmi leválás tehát nem elfordulást, hanem a felnőtté válás és a saját család alapításának feltételét jelenti. 💕