Vicaverzum - Jóga, Masszázs, Önismeret - Szombathely

05/12/2025

Szabad időpontok:
Dec 8 hétfő 13:40,
Dec 9 kedd 11:35,
Dec 11 csütörtök 13:00

04/12/2025

Tények vs. érzelmek – amikor összemosódik a határ

Mindannyiunkkal előfordul, hogy egy helyzetben nem tudjuk pontosan, mi az, ami tényleg történt – és mi az, amit az érzéseink, félelmeink vagy vágyaink színeznek meg. Ez teljesen természetes, de zavaró is lehet: ilyenkor könnyen elveszítjük a belső iránytűnket.

💡 Mit tehetünk?

Lépj hátra egyet. Adj magadnak időt – akár néhány mély lélegzetet – mielőtt reagálsz.

Írd le a tényeket. Csak azt, ami objektíven megtörtént. Például: „A megbeszélés 15 perccel később kezdődött.”

Nevezd meg az érzéseket. „Dühöt érzek, mert fontos nekem a pontosság.”

Figyeld meg, mi a kettő kapcsolata. Az érzés valós, de nem biztos, hogy a másik fél szándékát tükrözi.

Ez a tudatos szétválasztás segít tisztábban látni – és nem hagyni, hogy az érzelmek irányítsák a következtetéseinket.

Szeretnél tanulni önmagadról? Hogy mi miért történik benned? Hogyan tudod uralni az életed és nem csak sodródni benne? Fordulj hozzám bizalommal. Egy ingyenes konzultáció keretében megnézzük, hogy én vagyok e a megfelelő számodra és ha igen, már kezdhetjük is a közös munkát.

Fotó: Dương Nhân

03/12/2025

Life coach minőségemben kísérem a hozzám fordulókat, hogy segítsek rálátni azokra a kérdésekre, amik továbblendíthetnek egy -egy elakadáson.

A jógaórákat abban a szemléletben tartanom, hogy ez ne csak egy testmozgás, hanem egy önismereti folyamat legyen.

Masszázs során megnyugtató környezetet, szakmaiságot biztosítok, hogy teljes lehessen a stresszoldás élménye.

Szóval mivel foglalkozom?
Veled!
Azzal, hogy jól érezd magad. A testedben. Az életedben.

02/12/2025

❗Így alakult! – NEM! Így ALAKÍTOTTAD! ❗

🫂Vallomás lesz ez az írás, mert talán másnak is tanulságos.🫂

Annak idején, mikor először terápiára jártam kedvelt mondatom volt, hogy „így alakult”.

- Miért dolgozol a párodnak? Így alakult.
- Miért laksz a szüleiddel? Így alakult.
- Miért egy olyan teremben dolgozol, ahol valójában nem szeretnél? Így alakult.

És a borzasztó, hogy el is hittem, hogy a körülmények áldozata vagyok! Hogy nem volt más választás.
A nagy lótúrót nem volt! Dehogynem volt. Csak a kisebb ellenállás felé mozdultam, ahogy a falevelet fújja a szél.

Nem vállaltam a felelősséget a saját életemért és mérhetetlenül boldogtalan voltam. Haragudtam a világra, hogy „miért pont velem történik ez”. Hiszen a szél nem arra fújt, amerre én menni szerettem volna…
De még ahhoz is vak voltam akkoriban, hogy tudjam merre szeretnék menni, így csak a mérhetetlen szorongás és fájdalom maradt. Meg a tehetetlenség érzése.

Hosszú az út, amit végig jártam. Voltam dühös másokra. Aztán amikor elkezdtem kapizsgálni, rettenetesen dühös magamra. Aztán lassan elkezdtem érteni, hogy mi miért történt. És szépen lassan, óvatosan elkezdtem szeretni és tisztelni magam. A mozaik darabkák a helyére kerültek és kerülnek még mindig a mai napig, mert hát ilyen az önismeret. Never ending story.

Gyakran megjegyzi egy-egy új vendégem, hogy „te milyen szerencsés vagy, hogy azt csinálod, amit szeretsz!”

Hát röviden és frappánsan még nem találom erre a választ, szóval csak azt szoktam mondani, hogy „igen, szerencsés vagyok”, vagy néha esetleg azt, hogy „nem volt ám mindig így”...

Volt benne szerencse is persze, mert jó pszichológushoz kerültem annó, mert jó emberek vesznek körül, mert pont megtaláltam azokat a helyeket, ahol jól érzem magam és megbecsülnek.
De ÉN döntöttem amellett, hogy segítséget kérek. ÉN döntöttem úgy, hogy kilépek egy biztos állásból és beleugrok a teljes bizonytalanságba egy új vállalkozást elindítva. ÉN döntöttem arról, hogy megyek az álmom felé, hogy tanulok, hogy folyamatosan képzem magam. És még millió döntést hoztam, ami nehéz volt. Szerencsés vagyok? Igen. Tettem érte, hogy az legyek? Igen.

Elkezdtem felelősséget vállalni az életemért és így már nem „így alakult”, hanem ÍGY ALAKÍTOTTAM. Elkezdtem cselekvővé válni, tenni, harcolni az álmaimért. Már nem mások hibája, ha boldogtalan vagyok és nem is mások érdeme, ha boldog. Megtanultam megfőzni magamnak a kondérban a boldogságomat. Kellett az Univerzum, a felsőbb rendező elv, az irányítás valahonnan magasból, ki hogy nevezi. És kellettem én. Így együtt főztük ki azt, ami van. ✨

Szóval te, aki most ezt elolvasod. Van e valami esetleg, ami bánt és zsigerből azt mondanád, hát ez így alakult? És ha igen, mi volt a TE részed abban, hogy ez így alakuljon?

🫂És hahó! Semmi baj! Oka volt annak, hogy így döntöttél. De legközelebb is ezt tennéd? 🫂

01/12/2025

Mennyire tartod magad rugalmasnak?

28/11/2025

26/11/2025

Nem vagy hibás, nem kell megjavítani.

Dőlnek a címkék felém mindenféle írásokból: "érzelmileg éretlen", "traumatizált", "szorongó kötődésű", "elkerülő kötődésű", "normális" ... stb stb ....

És néhány írás nagyon jó, tanulságos, segít megérteni!

Viszont sok olyan, mintha egy pecsétet nyomna, hogy na márpedig ő és ő ilyen, punktum.

Amit én gondolok:
1. A változás lehetősége mindenkinek adott
2. Senki sem tökéletes, hibátlan, megszerelt, kijavított.

Mindannyiunk életében történtek jó és rossz dolgok, amikre valahogyan reagáltunk.
Vannak olyan reakciók, amik hiedelmeket hoztak létre, viselkedési mintákká váltak, alakítottak olyanná, amilyen éppen most vagy. Az éppen mosttal kár hadakozni, az van és kész. Elfogadni lehet és tanulni belőle, ez az első lépcső:
Igen, ez és ez vezetett ide, megértem, miért vagyok olyan amilyen.

A második lépcső:
Tudatosan döntök, hogy milyen szeretnék lenni. Észreveszem, hogy "szűk a cipő" és kiszállok belőle.

Azért mert illik rám egy minta leírása nem lettem "hibás", javításra szoruló termék. Nem vagyok jó vagy rossz. Csak vagyok. Mint mindenki.

Fotó: Steve Johnson

24/11/2025

Számodra mit jelent az alkotás folyamata?

23/11/2025

✨A szabad tánc ereje✨

Egy önismereti csoportfoglalkozáson jártam, aminek a záróakkordja szabad tánc volt. Ahogy a csoport elkezdett kibontakozni, éledni, a tér megtelt. Megtelt szabad gyerekekkel. Ősi, ösztönös, zsigeri mozgással, ahol a lélek végre nem volt szabályok, láncok, béklyók kötelékei alatt.

Egyedül, otthon a négy fal között is frenetikus élmény szabadon táncolni, na de csoportban, mikor együtt lehettek gyerekek. Ott valami egészen más történik…

Mikor együtt játszotok, nevettek, sírtok, vagy épp arról döntötök, hogy most egyedül kell lenni…

Most egyedül akarod érezni, azt, ami jön. Hogy hiába szól a zene és táncolnak körülötted, de te érzed, hogy most le kell ülnöd a falhoz és csak hagyni, hogy kifolyjanak a könnyek, a fájdalmak. Csak engedni. Nem akarod érteni, kognitív szinten magyarázni, csak hagyod, hogy történjen.

Életre szóló élmény. Köszönöm Liberating Ecstatic Dance 💖

Mersz gyerek lenni?