Horváth Nikoletta - Egyfecske, Szombathely (2025)

Gondolatok, érzések, benyomások - hol papírra vetett szavak, hol galoppozó verslábak, hol dúdoló strófák, hol pedig vakkantó monológok formájában Tőlem Nektek mindig a legnagyobb szeretettel! Az egység számtalan "egyből" áll össze. Az egyfecskék mi vagyunk: szívünkben, lelkünkben megteremtve a harmóniát szárnyalunk létünk égboltján. Együtt, egymás mellett, de saját szárnyaink erejéből. Mert lehet, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de egy "egyfecske" már annál inkább! ❤️

15/11/2025

“Az elmúlt hetekben azért nem jelentkeztem, mert úgy éreztem magam, mintha egy Örkény regénybe csöppentem volna. Pedig a gazdiék eskü nem is tóték, de mégis…. csak dobozoltak, meg dobozoltak, meg dobozoltak, és ezen kívül még dobozoltak is. Pontosabban ez egyes szám első személyben igaz, mert Mami volt a fő elkövető Gazdi csak a szemtanú. Eleinte tartottam ezektől az izéktől, amiket úgy kellett ragasztószalaggal doboz formájúvá pofozni, de amikor rájöttem, hogy engem senki nem csomagol el/be, akkor megnyugodtam. Persze azért tisztes távolságot tartottam az eseményektől, nehogy mégis fogságba essek. Csak akkor szaglásztam körbe, amikor Mami megpihent. Gazdi aztán elmagyarázta, hogy ez nem móka, nagyon is komoly dolog, évtizedek emlékeitől zajlott az olykor könnyes búcsú. Múlt hétre aztán tele lett a folyosó cuccal, meg a lakás is zsákokból és dobozokból állt. Vasárnap délre pedig minden eltűnt. Hatalmas tér, hely maradt a nyomában. Meg is szaglásztam ezt az új felállást is. Nekem amúgy ez az emléktárgy raktározás érthetetlen, mi kutyák nem élünk ilyesmivel. Bah! A napi betevő az alap, meg néhány ebtárs azért csontraktározásban, azaz kert végében elásásban sem gyenge, de összességében nekünk az itt és a most az, ami van. Állítólag Mamáék is ezt tanulják. Küh! Mindig is tudtam, hogy én azért már előrébb tartok, mint ők. Bah!”
Manna

28/10/2025

"Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, mondjuk azért ezzel kapcsolatban vannak kétségeim. Bah! Lehet, hogy Gazdiék sem tökéletesek, ami lássuk be majdnem biztos. De szerintem egymásnak tökéletesek vagyunk! Küh! Amúgy pedig filmpremier: én élőben és bah helyett hazafutás."

23/10/2025

Van egy dobozom. Pontosabban volt. Volt egy dobozom, benne 13 évnyi gyermekkori emlék. Látó, egészséges gyermekkori emlék. Levelek. Emlékkönyv. Napló. Rajzok. Az általános iskola keserédes emlékei, amit annyira szerettem és az osztálytársaimé, akiket szintén nagyon szerettem. De gyerekek voltunk, mindannyian. Ami pedig velem történt majdnem mindenkit felőrölt mellőlem. Sohasem haragudtam érte. Most is szeretettel gondolok azokra az évekre. De eddig vágyakozás is munkált bennem. A talán egyszer még újra elolvashatom, megnézhetem hamis kecsegtetése. Így eltéptem. Eltéptem a papírokat és elengedtem annak a kis Nikinek a kezét, aki bennem örökre él, de már csak emlék. És elengedtem a többieket is, akik már mind felnőttek, családdal, gyerekkel, karrierrel, nélkülem. Egymás nélkül. Nekik, és nekem szól az a dal, amivel hónapok után Flownixi végre újra felcsendülhet: Eltépett szó
"Eltépett szó

Néztem az órát és néztelek téged,
Néztem a régi emlékeinket,
Néztem, néztem, de nem láttalak benne,
Benne az igazi, jelenbeni életemben.
Félretettem könnyes szemmel a múltba hívó lapot,
Mert közületek senki, senki nem volt ott,
Ott, ahol hajszálon függött élet vagy halál,
Akkor ott közületek rám senki nem várt.
Jól van ez így, gyerekként más az egész világ,
És mégis eszembe jut ezerszer, hogy mi várt,
Amikor még minden rendben volt, amikor az, hogy valaki lát,
Természetesen egyértelműnek tűnt, naná.
Ma már tudom, hogy nem az, és ti sem vagytok itt,
Ma már tudom mi az, és itt nincs senki,
A vakfolton túl a kiszolgáltatott térbe,
Egyedül, csak egyedül léptem be.
Elbúcsúzom hát tőletek, elbúcsúzom most igazán,
Könnyeket többet már nem hullajtok talán,
Ahogy széttéptem a papírokat, amiket írtatok,
Elengedtem az együtt megtervezett holnapot.
Elbúcsúzom, most elbúcsúzom tőletek,
Végre megértem talán megértem, hogy újra nem lehetek,
Nem lehetek sem gyerek, sem egészséges gondtalan,
Mert az a múlt, az az elfolyt ígéret már hontalan.
Isten veletek és köszönöm nektek,
Hogy egykor nagyon, de nagyon sokat jelentettetek,
Hogy egykor veletek képzeltem a barátságot, a szerelmet,
Hogy egykor együtt építhettük a jövőnket."
https://www.youtube.com/watch?v=us8s_iC53dI

19/10/2025

“Szerintem a Gazdiék megbolondultak! Bah! Gazdi pár hete eladományozott néhány olyan ruhát, amit ropi korában hordott, és azzal hitegette magát, hogy majd eljön ismét az ő ropi ideje. Vuhaha! Végül rájött arra, hogy évek óta vár valami olyasmire, meg hozzáteszem azért szenved is érte, ami nem esélyes, hogy betoppan mostanság. Így aztán leürült az amúgy sem sok darabos ruhatára. Aztán egyszer csak Mami fogta magát és kifordította a lakást a négy sarkából. Volt olyan adományozásra szánt doboz, aminek harmincéves Mami illata volt. Küh! A folyamat még tart, pedig Mami mindent belead, dobozol, zacskóz, szortíroz. Én pedig már nem ordítom le a dobozokat, a ragasztószalag szakadásának hangját. Beletörődtem. Erre tegnap Gazdi szintén nagyon öreg illatú doboz felett rítt és papírokat tépett össze. Szóval nem értem mi történik itt. Gazdi aki nagyon okosnak hiszi magát egyik nap arról magyarázott nekem, hogy a külső rendrakás a bensőnk rendezését is jelenti. Bah! Mondjuk én is ha megeszem külsőleg a reggelimet az belsőleg igencsak jól esik. Bár lehet Gazdi nem pontosan erre gondolt. Mindenesetre elrejtem a kuckómba a kis fáimat, rágó játékaimat, mert azokat nem adom! Halljátok?! Bah!”
Manna

17/10/2025

A soha át nem élt pillanat, a soha nem létezett élet egy apró szikrája néha felvillan a sötétségben. Akkor, amikor a lét feketéje kontrasztosabb, mélyebb, mint valaha. Akkor, amikor a könnyek üvegszilánkokként gördülnek le. Akkor, amikor egy súlytalan másodpercben valahol az álom és ébrenlét peremén, vagy éppen a nagyon is érzékelhető létezés élének karcolásakor bevillan. Olykor egy dallam hívja életre, máskor egy gondolat, vagy egy érzés. Bevillan a soha nem élt élet egy filmkockája. Ami sohasem létezett, és mégis. Akkor, abban a villanásnyi időben, amikor betoppan az elménkbe, amikor áthatja a szívünket, amikor átszövi a lelkünket, akkor mindennél jobban fáj. Hasogat. Kínoz. Az, ami sohasem volt. Az, ami lehetett volna, de már nem lehet. Ebben az életben, ebben a testben, ebben a sorsban nem lehet.
Sohasem történt meg, és mégis a pillanat töredékéig megtörténik. Bennünk. Velünk. És darabokra hasad, szakad, törik és hullik. Mert akkor, pont akkor, amikor szinte érezzük, szinte tapintjuk, szinte látjuk, szinte szagoljuk…. akkor elillan, és nem marad más, mint ami van. Az a van, amit sokszor formálnánk át. Az a van, ami hiányoktól terhes. Az a van, ami a csendben kiált, és a hangzavarban hallgat. Az a van, amit egyetlen pillanatnyi, soha át nem élt, soha meg nem tapasztalt, soha meg nem történt pillanat képes elhomályosítani. És hirtelen, ami nincs, nem volt, és sohasem lesz eluralkodik felettünk. Behunyjuk a szemünk, de már gurul a könnycsepp, mert az igazság ott lapul. Csak nem akarjuk. Nem akarjuk sem érezni, sem tudomásul venni azt, hogy sohasem volt, és sohasem lehet.
Igen, néha a sohasem volt bekopog. Bekopog és beengedjük. Beengedjük és egy percnyi illúzió erejéig talán még el is hisszük, hogy még megtörténhet. Még valóra válhat az, ami sohasem. Az a sohasem, ami még csak nem is gigantikus délibáb, nem is szürreális vágyálom, hanem egy egyszerű boldogságba itatott képkocka. Pont ezért, amiért nem hihetetlen, pont azért, amiért nem elképzelhetetlen, pont ezért üt lyukat a hiánya bennünk, és tör utat a visszhangja lelkünk ilyenkor beláthatatlan mély kútjában. Mint a kő, ami zuhan és halk csobbanással ér véget úgy zakatol körülöttünk a soha meg nem élt élet. Aztán megrázzuk magunkat, mint a kutya eső után, lerázzuk szívbundánkról a hiányszilánkokat és megyünk tovább néha imádva, néha gyűlölve azt, ami van.

Cím

Szombathely
9700

Weboldal

http://egyfecske.com/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Horváth Nikoletta - Egyfecske új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Horváth Nikoletta - Egyfecske számára:

Horváth Nikoletta - Egyfecske