Schell-Szalai Judit

28/12/2025

Mindig 🙂🥰

Van az a pillanat, amikor a telefon már megint pittyeg, a naptár tele van színes blokkokkal, és mégis úgy érzed, mintha szétcsúszna a napod. Ilyenkor sokan ösztönösen elővesznek egy papírt, és leírják, mit kell megcsinálni. Nem appban. Nem jegyzetben. Tollal, kézzel.

25/12/2025

Csőd szélén állt. Négy fia volt, akikről gondoskodnia kellett. A világ pedig darabjaira hullott körülötte.
Ezért játékot készített. Egy olyat, amely mindannyiukat túléli.

Billund, Dánia. Egy apró műhely, ahol Ole Kirk Christiansen tizenhat éven át bútorokat készített: székeket, létrákat, vasalódeszkákat a környékbeli gazdáknak. Kétkezi munka volt, becsületes, kitartó munka.

Aztán megérkezett a nagy gazdasági világválság.
És minden megállt.

Senki nem vett bútort. Senki nem építkezett. A megrendelések, amelyek addig életben tartották Ole asztalosműhelyét, egyik napról a másikra eltűntek.
Volt felesége. Négy kisfia. És számlák, amelyeket nem tudott kifizetni.

Mesterember volt, akit a teljes összeomlás fenyegetett.
De apa is volt.
És az apák találnak utat.

Ole lenézett a műhely padlóján heverő fahulladékra – megmaradt darabokra olyan bútorokból, amelyeket már soha nem rendel meg senki – és döntést hozott.
Ha az emberek nem engedhetik meg maguknak a nagy dolgokat…
talán a kicsiket igen.

Elkezdett játékokat faragni.

Egyszerű, fából készült játékokat.
Jo-jókat.
Húzható kacsákat.
Kis autókat.
Állatfigurákat.

Semmi hivalkodás. De mindegyik ugyanazzal az aprólékos gondossággal készült, mint korábban a bútorai.

A barátai kinevették.
– Játékok? Ez nem fogja megmenteni a vállalkozásod.

Ole azonban hitt valamiben. Egy mondatban, ami egész életét vezérelte:
„Det bedste er ikke for godt.”
Csak a legjobb az, ami elég jó.

Még a gyerekjátékoknál is.
Sőt – különösen ott.

Lassan a játékok fogyni kezdtek. Nem hoztak gazdagságot.
Csak annyit, hogy kibírjanak még egy hónapot.
Még egy évet.
Csak annyit, hogy folytatni lehessen.

1934-ben Ole nevet akart adni a kis játékcégének. Versenyt hirdetett az alkalmazottai között, végül egy szót választott, amely mindent kifejezett, amiben hitt:
LEGO – a dán „leg godt” kifejezésből.
Játssz jól.

Évekkel később valaki megjegyezte, hogy latinul a „lego” azt jelenti: összerakok. Ole erről nem tudott.
De valahogy… tökéletes volt.

Sokáig a LEGO csak fából készült játékokat jelentett. Szépen megmunkált darabokat, de még mindig csak egy apró dán céget, amely épphogy talpon maradt.

Aztán Ole és fia, Godtfred észrevettek valamit, ami megváltoztatta a világot:
a műanyagot.

Egy új anyagot. Olcsóbbat, mint a fa. Formázhatót. Színeset. Tartósat.

1947-ben Ole hatalmas kockázatot vállalt: műanyag fröccsöntő gépet vásárolt. Egy alig túlélő kisvállalkozás számára ez őrült döntésnek tűnt.

1949-ben elkészítették első műanyag játékaikat, köztük az úgynevezett „Automatikusan összekapcsolódó téglákat”.

De nem voltak elég jók.
Összerakhatók voltak – igen.
De könnyen szétestek.
Nem adtak elégedettséget.
Nem volt bennük az a katt.

Kilenc éven át Ole és Godtfred kísérletezett.
Hibáztak.
Újrapróbálták.
Finomították.
Tesztelték.

Egészen 1958-ig.

Ekkor Godtfred megalkotta az új megoldást: a tetején bütykök, az alján pedig csövek. Egy olyan kapcsolódási rendszer, amely szorosan összetartotta az elemeket.
Az építmények nem dőltek össze.
Megmaradtak.
Életre keltek.

1958.január 28-án levédették a találmányt.

Ez volt a modern LEGO-kocka.
Az a darab, amely azóta is szinte változatlan.
Az a kocka, amelyből egy 1958-ban készült elem ma is tökéletesen illeszkedik egy újhoz.

Ole Kirk Christiansen 1958-ban meghalt.
Ugyanabban az évben, amikor a szabadalmat bejegyezték.
Soha nem látta, mivé válik a LEGO.

De a fia továbbvitte az álmát.

A cég terjeszkedett. Európában. Amerikában. Az egész világon.
Témakészletek.
Minifigurák.
Várak, űrhajók, városok.
LEGOLAND parkok.
Filmek.
Egy kulturális jelenség.

Ma a LEGO a világ egyik legértékesebb játék­márkája.
Gyermekek százmilliói nőttek fel vele.
Felnőttek játszanak vele.
Családok adják tovább generációról generációra.

Mindez azért, mert egy dán asztalos, a történelem legsúlyosabb gazdasági válságában, nem volt hajlandó engedni a minőségből – még akkor sem, amikor fahulladékból készített játékokat.

Ole műhelye ma is ott áll Billundban.
Az első LEGOLAND park is ott nyílt meg 1968-ban – ugyanabban a kisvárosban, ahol egy kétségbeesett apa valaha fából faragott kacsákat, hogy etetni tudja a fiait.

A LEGO igazi csodája nem az, hogy túlélte.
Hanem az, amit képvisel.

Minden egyes kocka, amely összekattan, ezt üzeni:
Amikor minden szétesik, építesz.
Amikor a világ azt mondja, lehetetlen, alkalmazkodsz.
Amikor mások spórolnak a minőségen, te kitartasz mellette.

Játssz jól.

Ole Kirk Christiansen romokból teremtett örömöt.
Semmije nem volt, csak fadarabok és eltökéltség.
És mégis valamit alkotott, ami birodalmakat él túl.

A mottója ma is ott él minden kockában:
„Csak a legjobb az, ami elég jó.”

Hetvenöt évvel később gyermekek – és felnőttek – milliói kattintják össze ezeket a kockákat, és újra meg újra bebizonyítják, hogy igaza volt.

Ez nem csak egy játékcég.
Ez egy örökség. ❤️ Kövess, ha szereted az ilyen apró, hétköznapi varázslatokat. 🌿✨ https://www.facebook.com/tortenetekanagyvilagbol.official

24/12/2025

Minden kedves vendégemnek nagyon boldog karácsonyt kívánok szeret***el 🌲🌲🌲

22/12/2025

Először csak egy test volt a jégben. Egy alak, félig kiszabadulva az olvadó gleccser szorításából. 1991. szeptember 19-én egy német túrázó házaspár azt hitte, egy szerencsétlenül járt hegymászóra bukkant.

Csakhogy ez az ember nem a közelmúltból érkezett.

A testet az Ötztáli-Alpokban találták meg, nagyjából 3210 méteres magasságban, egy sziklás hágó közelében, nem messze az osztrák–olasz határtól. A hely ma is vad, széljárta, nehezen megközelíthető terep – még tapasztalt hegymászóknak is. Valószínű, hogy Ötzi menekülés közben jutott fel ide, sérülten, legyengülve.

Ötzi több mint 5300 éve feküdt ott, a jég által megőrizve. Azért maradhatott fenn ilyen rendkívüli állapotban, mert halála után szinte azonnal hó és jég temette be. A hideg megállította a bomlást, a gleccser pedig lassan, de következetesen konzerválta a testét és a felszerelését.

Nem volt teljesen a jégbe fagyva évszázadokon át: időről időre felengedett, majd újra befagyott, de mindig ugyanabban a természetes „mélyedésben”, amely megóvta a szétszóródástól. Ez a ritka egyensúly – hideg, száraz levegő, állandó árnyék – t***e lehetővé, hogy nemcsak a csontjai, hanem a bőre, tetoválásai, ruhái és még a gyomortartalma is fennmaradjon.

Régebbi volt, mint a piramisok, régebbi, mint Stonehenge. Ruhája, fegyverei, eszközei egy letűnt világot őriztek meg szinte érintetlenül. Egy rézkori ember utolsó pillanatait.

Sokáig úgy tűnt, a hegyek vitték el. A hideg, a magány, a természet könyörtelensége. Aztán a modern vizsgálatok mást mutattak. Egy nyílvessző maradványát találták meg a vállában. Ötzi nem egyszerűen meghalt – megölték.

Egy 5300 éves gyilkosság. Indíték nélkül. Tanúk nélkül. Csak a test, a jég és a kérdések.

A gleccser olvadása visszaadta őt a világnak. És vele együtt egy történetet arról, hogy az emberi sors, az erőszak és a túlélés nem modern találmány.

Hogy mi köti össze ezt az ősi halált egy ma is élő, több mint 5000 éves tanúval, az ott derül ki az első hozzászólásban.

16/12/2025

Egy szuper, összetartó csapat.... jövőre folytatjuk 🥰🙏
Zumba Ireg 🥰

12/12/2025

Így készült 🥰
Mivel ma van az utolsó munkanapom,így megmutatom, hogy idén milyen karácsonyi ajándékot kaptak tőlem a vendégeim 🥰.
Kneipp fürdősók:
Izom és izületre vagy derék és hátfájásra 🌲.
Használjátok egészséggel ❤️.
Boldog karácsonyt mindenkinek 🌲.

08/12/2025

🌲Újult erővel, túl egy betegségen itt vagyok és teszem a dolgom.
🌲Számomra ez az utolsó hét a munkában.
🌲Idén úgy döntöttem, hogy a karácsony előtti napokat csak családanyaként szeretném megélni, nem vállalkozó nőként.

🌲Ezen a héten számomra a lelassulás, készülődés ideje jön el.
🌲A kislányom elhozom minden nap az óvodából, hiszen imád "ebéd utános" lenni és minden nap ezt kérdezi tőlem.
🌲De ez nem véletlen, hiszen anno én ugyanezt csináltam az anyukámmal 😀.
Anya írj papírt hogy eljöhessek ebéd után?
🌲Ez volt az első gondolatom reggel.
🌲Mert hogy én már első naptól egyedül jártam óvodába 🙂 hiszen ott volt mellettünk, két háznyira.
🌲És ez nagyon megmaradt bennem, amikor anyukám azt mondta rendben 🙏.

🌲És miért is ne tenném meg?
🌲Hiszen a karácsony nem csak az az egy két nap hanem 26...
🌲Legalábbis maga a várakozás a fény születésére való felkészülés. 🙏
🌲Az év végére és az új évre való ráhangolódás.
Számomra ezek fontos értékek és többet jelentenek nekem mint az anyagi dolgok.

🌲Nagyon szeretem a munkám.
Imádom ezt a nyugodt, csendes, meghitt helyet ahol dolgozhatok.
🌲Ahol a masszázs alkalmak és a coaching konzultációk zajlanak.
🌲Ahol van olyan vendég akit már 11 éve én masszírozok 🙏🙂❤️!
🌲Ahol jön olyan új vendég akit megismerve én is gazdagabbá válok.
🌲Mindig öröm számomra amikor masszázst vagy cocahingot választ valaki mert az azt jelenti, hogy szeretne jobban lenni.
Kiegyensúlyozott, boldog és hajlandó érte lépni,tenni 🙏!
🌲Számomra ez a feladat, hogy ebben segítsem az embereket a munkámmal.
A másik feladatom pedig, hogy a családomnak is ugyanezt adjam.
🌲Kiegyensúlyozott, boldog együtt töltött órákat, napokat.
🌲Ezt kívánom minden követőmnek.
Nem csak december 24re hanem egész december hónapra 🙏.
És még utána....

04/12/2025

Előtér🌲

03/12/2025

Coaching üléssel kezdem a napot 🥰🙂

02/12/2025

Megérte tavaly jól elcsomagolni az égősort.
Pár perc alatt ilyen kellemes ünnepi hangulatot tudtam varázsolni a masszázsra érkezőknek.
Természetesen minden kedves vendégemnek ajándékkal is készülök ahogy minden évben.
Idén nem kézzel készített de remélem hogy tetszeni fog. 🥰
a varázslat hónapja

02/12/2025

Szívemből szól 🥰

“Légyszi, ne. Ne süss idén is ötfélét. Ne főzz huszonöt főre. Ne sírj a konyhában este tízkor a fáradtságtól. Ne akarj megfulladni a plázában tolongva. Ne szorítsa a torkod a fájdalom, hogy megint egyedül vagy hagyva a feladattal. Ne várd, hogy vége legyen az egésznek!

1. De a gyerekek… A gyerekeidnek légyszi, ne mutasd azt a példát, hogy a beleket ki kell tekerni karácsony előtt azért a két várható bókért. Szerintem nincs szükségük rá. Jó emlékekre: vidámságra és figyelemre van szükségük, nem aszalt szilvával töltött csirkére mazsolás rizzsel és négyszáz szem házi készítésű bonbonra.

2. De a szülőkkel/rokonokkal nem lehet… Nem, nem értenék meg az étteremből rendelt vacsorát, elhiszem. De a feleannyi süteményt, kisebb felhajtást, szolidabb ajándékozást meg fogják érteni, csak m**d kimondani. “Fáradt vagyok, felnőtt vagyok, boldog akarok lenni és ehhez nem az kell, hogy még két tepsi zserbón dermedjen a csoki, hanem, hogy itt legyél velem, meg az unokákkal.” Ha ez sem érthető… akkor ki miatt hozol éppen áldozatot?

3. De hát mégis egyszer egy évben… Ott a pont! Miért csak karácsonykor lehet ünnepelni? Különleges receptet kipróbálni? Találkozni a messze élőkkel? Ami ezek közül neked fontos (és nem nekem, vagy a szomszédnak, vagy a keresztanyunak), azt megoldhatod évközben is. Ami máskor sem fontos, azzal miért pont most kell foglalkozni? Nem kell irreális terheket vállalni és három napba belesűríteni azt, ahogyan egyébként élni szeretnéd az életedet.

4. De a dédi receptjétől/a fa illatától/a nagy ajándéktól lesz karácsony a karácsony… Rossz hírem van: a karácsony olyan, amilyenné teszed. A dédire emlékszel a mákos süti nélkül is, a facipelős hátfájás übereli a fenyőillatot és a nyolc havi hiteltörlesztés rá fog telepedni a következő évre. Ülj le és írd már össze, hogy mi az, amitől te, most, 2016 karácsonyán boldog lennél?

+1. De a mama miatt meg kell hívni… Nem, nem kell. Meg fog sértődni? Kellemetlen. Mondjuk nem annyira, mint éveken keresztül hallgatni, ahogy a családod előtt megaláznak, leszólják a lakásodat, megjegyzést tesznek az alakodra és elvárják, hogy mosolyogj hozzá, “hiszen csak vicc”. Ha eddig bírtál illedelmesen mosolyogni, akkor tessék ismét felvenni a bűbáj mosolyt és csak nyugodtan: “Idén szűk körű a karácsony, nagyon kedvesek vagytok, hogy megértitek. Tudtam, hogy rátok számíthatok.” (De, meg lehet csinálni.)

Kérlek szépen, ne légy karácsonyi mártír. A calvados-szal flambírozott almatortából a lángoló függöny miatt lesz jó sztori, a gyerekek évekig fogják vigyorogva emlegetni a csillagszórós pizzát és nem az első megrökönyödésre fognak emlékezni a rokonok, hanem arra, hogy mennyire jó volt zokniban mászkálni és a szőnyegen hason fekve társasozni a sok évnyi elegáns vacsora után.
Tedd le idén a szokásokat, az udvariasságot és legalább ebben az egy évben próbáld ki, hogy milyen egy kicsikét máshogy. Milyen, amikor kipihent vagy, nem vállalod túl magad, nincs aggódás és az van körülötted, aki törődik veled.
Hidd el, egy csomó mindenről ki fog derülni, hogy csak te hitted, hogy muszáj, valójában elhagyható és senkinek nem hiányzik. Nem a magas lóról beszélek. Én is átmentem ezen.
Légyszi, próbáld ki, hogy milyen a te karácsonyod igazából!”
Száva