07/11/2025
🧡
🌊 Amikor a szakrális csakra elnémul
Van egy pont bennünk — mélyen a medencénkben — ahol az élet születik.
Ez nemcsak a testünk központja. Ez a lélek szent tűzhelye, ahol a sz*****is energia, az inspiráció, a vágy és az életöröm forrása lakozik.
Ahol a Forrás maga lélegzik bennünk.
Amikor a szakrális csakra kibillen, ez a tűz elhalványul.
A víz, ami eddig éltetett, megdermed.
Ekkor elfelejtünk táncolni az élettel, és helyette elkezdünk túlélni.
Nem azért, mert gyengék lennénk — hanem mert valamikor, valahol nem volt biztonságos érezni.
A blokkolt szakrális csakra így szól:
„Ha érzek, megsérülök. Ha vágyom, elutasítanak. Ha élvezem, elveszítem az irányítást.”
És így zárjuk be magunkat a saját medencénkbe.
Lassan eltávolodunk attól, ami a legigazabb bennünk — az érzés, a vágy, az áramlás, a bölcsesség.
Kívülről talán minden rendben van. Belül viszont a lélek kiszáradt.
De a Forrás nem tűnik el. Soha.
Ott van benned, még a legmélyebb fagyban is.
A gyógyulás akkor indul, amikor nem próbálod többé “helyrehozni magad” — csak engeded, hogy a szeretet újra átjárjon.
Nem az a fajta szeretet, amit tanítottak.
Hanem az, ami széttépi a falakat, és mégis gyengéden ölel.
Tedd most a kezed az alsó hasadra.
Érezd, ahogy a tested finoman pulzál.
Lélegezz mélyen, és képzeld el, ahogy egy narancsszínű lótusz lassan kinyílik benned.
Minden szirma egy emlék az életről: az öröm, a kreativitás, a vágy, a szabadság.
Engedd, hogy a fény felébressze benned mindazt, amit eddig eltemettél.
Ez nem csupán “energia-munka”. Ez visszatérés önmagadhoz.
Amikor a szakrális csakra újra áramlik, már nem csak érzel — teremtesz.
Nem csak kapcsolódsz — felemelsz.
Nem csak szeretsz — átalakítasz mindent, amihez hozzáérsz.
A szakrális csakra a te emlékeztetőd arra, hogy a szeretet nem gyengeség.
Ez a legerősebb erő, ami létezik.
És benned dobog.