24/01/2026
❤️
7,8 milliárd dollárt ér.
Egyetlen részvényt sem váltott készpénzre.
És a vagyonának 99%-át elajándékozza.
Amikor Judy Faulkner gyerekei megkérdezték tőle, mire van a legnagyobb szükségük tőle, úgy válaszoltak, ahogy a legtöbb gyerek tenné: ételre és pénzre. Biztonságra. Erőforrásokra. Azokra a kézzelfogható dolgokra, amelyek megkönnyítik az életet.
Judy válasza megállította őket.
– Nem – mondta. – Gyökerekre és szárnyakra van szükségetek.
Gyökerekre, hogy legyen, ami megtart.
Szárnyakra, hogy legyen, ami felemel.
Minden más csak részletkérdés.
Évtizedekkel később, 82 évesen, Judy Faulkner ugyanezt a két dolgot építi – nemcsak a családjának, hanem emberek millióinak, akikkel soha nem fog találkozni. És 7,7 milliárd dollárt tesz fel arra, hogy ez számít.
Judy története nem milliárdokkal kezdődik.
Egy pincével kezdődik.
1979-ben Madisonban, Wisconsin államban elindított egy céget, amelyet Human Services Computingnek nevezett el. Egy szűk pincében dolgozott. 70 000 dollárt kölcsönzött barátoktól és családtagoktól. Két részmunkaidős alkalmazott hitt benne. És volt egy számítógépe, akkora, mint egy mosógép – amit soronként, kézzel programozott.
A küldetése megtévesztően egyszerű volt: olyan szoftvert készíteni, amely képes nyomon követni a betegek egészségügyi adatait különböző kórházak között, hogy az emberek ne tűnjenek el egy széttöredezett egészségügyi rendszer réseiben.
Látta, mi történik, amikor az információ nem követi a beteget. Hallotta a történeteket elkerülhető tragédiákról. Orvosokról, akik sötétben hoztak döntéseket, mert a létfontosságú kórtörténet irattárakban ragadt, 80 kilométerrel arrébb, vagy elveszett az egymással nem kommunikáló rendszerekben.
De volt egy történet, amely mindent megváltoztatott.
A férje, Gordon, gyermekorvos volt. Évekig kezelt egy kislányt. Amikor a család Milwaukee-ba költözött – mindössze 75 mérföldre –, a kislány megbetegedett. Az új kórházban az orvosok nem fértek hozzá a kórlapjaihoz. Nem ismerték az előzményeit. Nem tudták, hogyan kezeljék a ritka állapotát.
Mire az információ darabjait össze tudták rakni, már késő volt.
A kislány meghalt.
Gordon összetört.
Másnap reggel Judy visszament a pincébe – és megkettőzte az elszántságát.
Ez nem történhet meg újra.
Nem, amíg ő tehet ellene.
Közel két évbe telt, mire a csapata kifejleszt***e azt a szoftvert, amely lehetővé t***e a kórházak közötti adatmegosztást. Újabb két évbe telt, mire meggyőzték a szkeptikus kórházigazgatókat, hogy működni fog.
De Judy nem adta fel.
A pincevállalkozásból Epic Systems lett.
Ma az Epic több mint 325 millió ember egészségügyi adatait kezeli. Az Egyesült Államok kórházi ágyainak körülbelül felét szolgálja ki. A cég éves bevétele 5,7 milliárd dollár. Judy Faulkner pedig 82 évesen még mindig vezeti a vállalatot, nap mint nap bejár a munkába az Epic 670 hektáros wisconsini campusára – egy mesés helyre, ahol Harry Potter- és Alice Csodaországban ihlette épületek állnak. Egy vezető szerint olyan, mintha „Bill Gates és W***y Wonka női megfelelője” lenne.
De ami igazán különlegessé teszi, az ez:
Soha nem kaszált.
Nem fogadott el kockázati tőkét, amely a profitot a betegek elé helyezte volna. Nem vitte tőzsdére a céget, nem engedte, hogy a negyedéves számok diktáljanak. Nem adta el a legmagasabb ajánlattevőnek.
Az Epicet a saját elvei szerint épít***e fel.
Privát maradt.
És egyetlen dologra fókuszált: jobb ellátásra a betegeknek.
– Miért lennék azok tulajdonában, akiket elsősorban a megtérülés érdekel? – mondta egyszer.
Miközben más alapítók tőzsdei csengőket kongattak és jachtokat vásároltak, Judy kódot írt és problémákat oldott meg.
2015-ben aláírta a Giving Pledge-et, Bill Gates és Warren Buffett kezdeményezését, amelyben a milliárdosok legalább vagyonuk felének eladományozását vállalják.
Judy ennél tovább ment.
99%-ot ígért.
2019-ben férjével megalapította a Roots & Wings Alapítványt – annak a régi beszélgetésnek az emlékére, amelyet egykor a gyerekeivel folytatott. Az alapítvány arra összpontosít, amit Judy szerint minden ember megérdemel:
Gyökereket – ételt, lakhatást, egészségügyet, oktatást.
Szárnyakat – esélyt a felemelkedésre.
2020-ban az alapítvány 15 millió dollárt osztott szét 115 szervezet között.
2024-re ez az összeg 67 millió dollárra nőtt, több mint 300 nonprofit számára.
A cél: évi 100 millió dollár 2027-re.
Judy módszeresen visszaadja Epic-részvényeit a cégnek – és minden egyes dollárt adományozásra fordít.
A Giving Pledge-et aláíró 256 milliárdos közül csak kevesen adnak valóban jelentős összegeket még életükben.
Judy Faulkner közéjük tartozik.
Soha nem vett ki egyetlen centet sem a részvényeiből. A fizetésén felüli minden dollár visszakerül a világba: egészségügyi ellátásra a rászorulóknak, oktatásra a gyerekeknek, támogatásra a túlélésért küzdő családoknak.
Ő adja meg másoknak is a gyökereket, amelyek megtartanak, és a szárnyakat, amelyek felemelnek.
Egy olyan korban, amikor milliárdosok rakétákért és közösségi média-birodalmakért versenyeznek, Judy Faulkner valami egészen mást épített. Egy vállalatot, amely emberek százmillióinak segít jobb ellátáshoz jutni. Megalkuvás nélkül. Értékek mentén.
És amikor majd egyszer eljön az ideje, szinte minden dollár, amit valaha megkeresett, tovább dolgozik majd másokért.
Élhetne magánszigeteken.
Ehelyett Wisconsinban él.
Még mindig stratégiát tervez.
Még mindig azokra a betegekre gondol, akiket soha nem fog megismerni – de akiknek az életét a munkája megérinti.
Ez nem pusztán üzleti sikertörténet.
Ez egy útmutató, hogy mivé válhat a vagyon, ha nem az ego, hanem a cél vezeti.
Ha nem a státusz, hanem a szolgálat.
Ha rakéták és jachtok helyett gyökerek és szárnyak számítanak.
Az örökségét nem a felhalmozott milliárdok mérik majd.
Hanem a megmentett életek.
A taníttatott gyerekek.
A megerősített családok.
A felemelt közösségek.
Megkérdezte a gyerekeit, mire van szükségük.
Ők ételt és pénzt mondtak.
Ő megtanította nekik, hogy gyökerekre és szárnyakra van szükségük.
És most az egész vagyonát arra fordítja, hogy másoknak is jusson mindkettőből.
