07/12/2025
Iskolaérettség és a szenzoros idegrendszeri érés – miért beszélünk erről ennyit?
Hamarosan újra eljön az időszak, amikor a szülők kérvényezhetik a +1 óvodai évet. Ilyenkor sokszor előkerülnek a kérdések: „Elég érett-e a gyermekem?”, „Mi számít igazán iskolaérettségnek?”
Mivel most válik aktuálissá, sok posztom fog még erről szólni, hogy a szülők számára megkönnyítsem a döntést és valós szakmai szempontokat mérlegeljenek saját gyermekük érettségét illetően. Nézzük azonban milyen összefüggésekre támaszkodhatunk a szakmai tapasztalatokon túl...
A gyerekek iskolai beválását ma már rengeteg kutatás köti össze az idegrendszeri érés, a szenzoros feldolgozás, valamint a végrehajtó funkciók minőségével.
👉 nem az dönti el a későbbi sikerességet, hogy mennyire „okos”, hanem hogy az idegrendszere hogyan tudja kezelni az ingereket, a feladathelyzeteket és a terhelést.
🔹 Miért beszélünk ennyit a szenzoros működésről?
Mert kutatások szerint:
• már óvodáskorban jól látszik, hogy a szenzoros feldolgozás (pl. zajtűrés, figyelem zajban, mozgás–egyensúly, taktilis érzékenység) összefügg azzal, hogy a gyermek mennyire lesz iskolaérett.
• A motoros készségek, a vizuális észlelés és a végrehajtó funkciók együttesen erős előrejelzői annak, hogy a gyermek mire lesz képes az iskolában.
• A gyerek „szétesése”, túlterhelődése vagy figyelmi ingadozása nem viselkedési kérdés, hanem sokszor az idegrendszer jelzése.
Ezért hangsúlyozom minden szülőknek szóló konzultációban és szakmai fórumon:
nem az a kérdés, hogy megtanul-e majd olvasni vagy számolni, hanem hogy bírja-e azt az idegrendszeri terhelést, amit az iskola minden nap jelent.
🔹 Miért lehet életmentő a +1 év óvoda?
A plusz egy év nem „halasztás”, hanem idegrendszeri érés támogatása.
Olyan gyerekeknél különösen fontos lehet, akiknél:
- gyakori a szenzoros túlterhelődés (zaj, érintés, fény, csoporthelyzet),
- nehéz a feladathelyzetben maradás,
- bizonytalan az egyensúly és a testtudat,
- lassabban érnek az önszabályozás területei,
- instabil a figyelmi fókusz,
- nehezen dolgozzák fel az auditív ingereket (instrukciók, zajos helyzetek).
Ezek nem a „rossz gyerek” tünetei. Ezek az érő idegrendszer jelei.
Az iskolai beválást nem a betűk ismerete, hanem a neuro-szenzoros érettség alapozza meg.
🔹 A jó döntéshez megértés kell, nem félelem
Az iskolaérettség kérdése sokkal összetettebb annál, mint hogy „betöltötte-e a gyerek a hatot”. A fejlődésnek van saját ritmusa, és ez a ritmus gyerekenként jelentősen eltérhet. A szakmai kutatások egyre következetesebben mutatják, hogy az iskolai nehézségek hátterében gyakran idegrendszeri terhelhetőség, szenzoros feldolgozás, figyelmi és önszabályozási érettség áll — nem pedig diagnózisok vagy „készséghiány”.
A bizonytalanság teljesen természetes. Érdemes figyelni a jeleket, kérdezni, szakvéleményt kérni, és átgondolni, hogy a gyermek jelenlegi működésével milyen minőségben tudna belépni az iskolai helyzetekbe.
A fejlődés nem sürgethető: sokszor éppen az idő az, ami a legfontosabb idegrendszeri rendeződést hozza.
📚 Mit mutat pár fontos felhasznált szakirodalom?
Aydoner, B., & Bumin, G. (2023).
Examining the effects of sensory, motor, visual-perceptual and executive functions on school readiness in preschool children. Applied Neuropsychology: Child.
→ A szenzoros és motoros készségek, valamint a végrehajtó funkciók erős előrejelzői az iskolaérettségnek.
Yildiz, A., & Uyanik, M. (2020).
Sensory processing in preterm children at 5 years of age and its association with school readiness. Turkish Journal of Physiotherapy and Rehabilitation.
→ A szenzoros eltérések közvetlenül összefüggnek az iskolaérettségi mutatókkal.
Ashburner, J., Ziviani, J., & Rodger, S. (2008).
Sensory processing and classroom emotional, behavioral, and educational outcomes in children with ASD.
→ Az auditív szűrési és szenzoros problémák a tanulási teljesítmény akár 47%-át is magyarázhatják – az IQ-nál is erősebben.
