16/04/2026
Az elmúlt napokban hivatalossá vált, hogy az általam kidolgozott iSPD Szenzoros Profil® védjegyoltalom alá került a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nyilvántartásában – visszamenőleges hatállyal 2025-re datálva.
Ez számomra nem elsősorban jogi, hanem szakmai mérföldkő.
Egy olyan szemlélet megerősítése, amely rámutat arra, hogy számos, pszichés problémaként értelmezett jelenség valójában idegrendszeri szabályozási mintázatok mentén szerveződik.
Az iSPD (idiopátiás szenzoros feldolgozási eltérés) megnevezésben az „idiopátiás” előtag kulcsfontosságú. Azt jelzi, hogy a szenzoros működés sajátosságai nem vezethetők vissza egyértelműen egy meglévő diagnosztikai kategóriára, mégis nagyon is valós, a mindennapi működést befolyásoló jelenségek. Az iSPD kifejezést a magyar tudományos köztudatba 2025-ös neveléstudományi kutatások első díját nyert munkámmal vezette, be.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szenzoros eltérések nem kizárólag diagnózisokhoz kötötten jelennek meg. Megjelenhetnek olyan esetekben is, ahol „minden rendben van papíron”, mégis jelen van egy nehezen megfogható, de nagyon is létező működési nehézség.
Az iSPD Szenzoros Profil® ebből a pontból indul:
nem kategorizálni próbál, hanem működési mintázatokat értelmez.
A fókusz a szabályozási folyamatokon van:
– hogyan dolgozza fel az idegrendszer az ingereket
– hogyan szűri, szervezi, integrálja azokat
– milyen testi–érzelmi reakciókat indít el
– és milyen dinamikával csengenek le
A kérdés nem az, hogy „túlérzékeny-e” valaki, hanem az, hogy
👉 mikor és hogyan terhelődik túl az idegrendszer, és ez a túlterhelődés funkcionálisan hogyan jelenik meg.
Ez a gyakorlatban nem absztrakt jelenség, hanem nagyon is konkrét mintázatokban látható:
– egyeseknél zajos környezetben esik szét a figyelem
– másoknál érintési ingerek vezetnek gyors túlterhelődéshez
– van, akinél a vizuális információk szervezése okoz nehézséget
– vagy éppen a testi (interoceptív) jelzések válnak nehezen szabályozhatóvá
Vagyis ugyanaz az idegrendszeri túlterhelődés különböző érzékszervi csatornákon keresztül, eltérő módon jelenhet meg.
A munkám során egyre gyakrabban találkozom azzal, hogy pszichológus kollégák olyan klienseket irányítanak hozzám, ahol a folyamat egy ponton elakad. A tünetek értelmezhetők, a keret adott, mégis hiányzik valami, ami összerendezi a képet.
Sok esetben ez a „hiányzó elem” a szenzoros–idegrendszeri működés megértése.
Amikor ez láthatóvá válik, a korábban nehezen érthető reakciók értelmet nyernek, és a folyamat – különösen önismereti keretbe ágyazva – újra mozgásba lendül.
Az iSPD Szenzoros Profil® ebben egy olyan értelmezési keretet ad, amely nem új címkéket hoz létre, hanem segít összekapcsolni a viselkedési, érzelmi és testi jelenségeket az idegrendszeri működéssel.
Ez a szemlélet jól illeszkedik a nemzetközi, dimenzionális megközelítésekhez is, például a Research Domain Criteria logikájához.
Számomra a védjegy minőségbiztosítás:
annak a kerete, hogy ez a megközelítés következetesen, szakmailag tiszta formában legyen jelen.
A cél változatlan: nem besorolni, hanem elemezni és megérteni a működést.
