09/04/2026
Tesla egészségképlete a testet a gépéhez hasonlította
Egy 1935-ben a Physical Culture folyóiratban megjelent, „Nikola Tesla fiatalsága és ereje 78 évesen” című cikkében Tesla arról beszél, hogyan tartja karban „gépét”.
„Nyolcvan éves koromból mindössze két év hiányzik, és ma is olyan f**t vagyok, mint húszévesen.”
Nos, ha egy ideje követitek a bejegyzéseimet, akkor már tudjátok, hogy ez jól illeszkedik ahhoz, ahogyan Tesla az emberi testről általában gondolkodott. Saját írásai és interjúi alapján Tesla nem igazán úgy tekintett ránk, mint akik rendelkeznének ezzel a misztikus szabad akarattal, ahogyan az emberek ma szeretik elképzelni. Sokkal inkább ahhoz a gondolathoz hajlott, hogy automaták vagyunk – biológiai gépek, amelyek külső erőkre reagálnak. Tehát amikor az egészségről beszél, nem a rezgésekről beszél... hanem a karbantartásról.
Egyenesen kimondja:
„Az emberi testre úgy tekintek, mint egy gépre, és azzal a tisztelettel bánok vele, amelyet egy gép megérdemel. Megfelelően olajozom és tisztán tartom, és gondoskodom arról, hogy ne legyen lehetősége rozsdásodni.”
És közvetlenül ezután megerősíti az egész gondolatot:
„Nem várhatod el egy géptől, hogy jól működjön, ha nem biztosítod számára a megfelelő üzemanyagot.”
És ha így nézzük, minden más, amit ebben a cikkben mond, értelmet nyer. Lényegében éveket töltött azzal, hogy beállítsa, mi működik a legjobban a gépének – étrend, alvás, mozgás, minden. Mindent kipróbált… napi hat étkezés, három étkezés, egy étkezés, sőt, kísérletezett azzal is, hogy gyakorlatilag kortyolgatja az ételt, mint egy laboratóriumi tesztet. És hová jutott?
„Végül úgy döntöttem, hogy két étkezés a leghasznosabb… Nem tudtam, mi az élet, amíg ki nem hagytam az ebédet.”
Szóval igen… Tesla körülbelül 100 évvel megelőzte azokat, akik a szakaszos böjtölésről vitatkoztak.
De ami érdekes – és ezt sokan elfelejtik –, az az, hogy ezt valami többhöz köti, mint pusztán a preferenciákhoz. Azt mondja, hogy a rutinnak valójában összhangban kell lennie a természetes ciklusokkal:
„Bármilyen életmódot is alkalmaz az ember, annak meg kell felelnie a földgömb forgása által létrehozott fizikai állapotnak.”
Más szóval, ez nem véletlenszerű. A rutinodnak meg kell egyeznie azzal, ahogyan élsz és dolgozol.
Aztán ott van a mozgás. Itt sincsenek rövidítések:
„Szerintem a legstimulálóbb tevékenység a gyaloglás. Soha nem gyalogolok kevesebbet, mint tíz mérföldet naponta.”
Tíz mérföld. Minden nap. Nem éppen egy laza „lépj bele” típusú fickó.
Az étrend tekintetében ugyanaz a történet – nagyon szándékosan. Az ételt üzemanyagként, nem pedig élvezetként tekinti:
„Minden étkezésnek tartalmaznia kell valamilyen fehérjét és zsírt… A fehérje épít, a zsír üzemanyag – energiát ad.”
És hogy is néz ez ki valójában?
„Hiszek… a tej csodájában.”
„Jobban szeretem csak a tojásfehérjét megenni.”
„A sajt a legtáplálóbb minden étel közül…”
„Húst csak ritkán eszem…”
Tehát van tej, tojás, vaj, zöldségek, némi gabonaféle – elég egyszerű, de nagyon szándékosan. És olyan dolgokat is kerül, amelyekről azt gondolta, hogy megzavarják a szervezetet:
„Én… a kávét és a teát erősen mérgezőnek találtam.”
„A dohányzás… a koncentráció ellensége.”
Majd, mivel Tesláról van szó, még egy lépéssel továbbmegy, és azt mondja, hogy szó szerint feltölti magát elektromossággal:
„Hiszek abban, amit víz nélküli fürdőnek nevezhetnénk… egy tűzfürdőben, amely újjáépít, megfiatalít, megtisztít és felpezsdít… A fürdőben a testet fényudvar veszi körül…”
Ez valószínűleg nem válik be a napi rutinodba 😅, de visszavezet a korábbi, 1890-es évekbeli, magas frekvenciájú munkásságához.
Még az alvásról is úgy beszél, hogy az illeszkedik ugyanahhoz a „gép” gondolkodásmódhoz:
„Mélyen, mélyen aludni művészet… Egy mély alvás után, bármilyen rövid is, annyira felfrissültnek érzem magam…”
És egy fontos pontot is felvet, amit a legtöbb ember átugor:
„Lehetséges… hogy az életmódom nem segít másokon, hacsak nem módosítom az egyén igényei szerint…”
Tehát még Tesla is azt mondja – ez az ő rendszere. Nem egy univerzális sablon.
És végül a cikk talán legTesla-sabb sorával zárja:
„Hetvennyolc éven át tartotta működésben azt a gépezetet, ami Nikola Tesla.”
Ez a lényeg. Akár egyetértesz minden következtetésével, akár nem, a keretrendszer következetes – a tested nem véletlenszerű. Valami, amit tanulmányozhatsz, tesztelhetsz, beállíthatsz és finomíthatsz.
A Tesla csak tovább vitte ezt az elképzelést, mint a legtöbb ember valaha is fog.
Tehát a kérdés az… hogy valóban figyelsz a „gépezetedre”, vagy csak reménykedsz, hogy megfelelően működik?
