05/11/2025
Nálatok ki tartja észben az egész családi rendszert? Mert egy kapcsolatban nem (csak) az a kérdés, ki viszi le a szemetet, ki fizeti be a számlákat, ki hozza haza a gyereket, ki kezdeményez először!
Van egy kifejezés, amivel Allison Daminger szociológus sokat foglalkozik, ez a kognitív házimunka.
Semmi köze a szivacshoz és Domestos-hoz,
helyette négy, állandóan futó agyi folyamatról beszélünk:
1. ELŐRELÁTÁS
Mire lehet számítani, ha későn indulunk, ha nem veszünk egy új csaptelepet, ha később fizetjük be a számlákat, ha este lemondjuk a meghívást, mikor kell kontrollra menni, mikor kezdjük el tervezni a közös nyaralást.
2. ÁTLÁTÁS, a lehetőségek felmérése, összehangolása
Orvosok, árak, időpontok, ki tudja elhozni, ki fogja elvinni a gyereket, nagyit.
3. DÖNTÉS
4. ELLENŐRZÉS
Működött a terv? Hol hibáztunk? Legközelebb mit csináljunk máshogyan?
A kapcsolat két legerősebb eleme az előrelátás és az átlátás.
Ezek többnyire láthatatlanul történnek.
Nincs róla bejegyzés a naptárban, hogy ma ellenőriztem, átgondoltam, tegnapelőtt előreláttam.
Nincs feltöltve egy mappába és nincs szignózva sem.
Kívülről nézve tehát nem látványos feladat, de az idegrendszer minden ezredmásodpercét rögzíti.
A fejben végzett meló a nőknél - heteró pároknál különösen - ez alapból ott van, működik, kérni sem kell. Mindegy, hogy ki keres többet, ki dolgozik több munkaórát, a háttérprocesszor az ő fejükben fut.
Persze a valóságban, ezt nem ilyen egyszerűen toleráljuk.
Az elismerés helyett hímsovinizmust lobogtatunk, vagy védekezésként szexista bélyegeket nyomkodunk egymás homlokára, ha ez szóba kerül.
„Én alapból rendszerező típus vagyok, ő meg alapból laza.”
Aha.
Ugyanez a laza ember a melójában tartja a határidőket, költséget számol, kockázatot kezel, és végigtolja mindhárom tendert. Ott valahogy nem olyan laza, mint otthon, amikor nem veszi észre azt, amit észre kellene vennie.
Képzeld el, hogy Viki naponta ingázik, Sanyi pedig otthonról dolgozik. Mégis szétcsúszik a ház. Sanyi nagy okosan feldobja a labdát: "Írj listát, és megcsinálom.” Viki megírja, feketén-fehéren minden szerepel a papíron. Nem nagy lista, olyan könnyen elvégezhető.
Mi történik?
Semmi.
A lista megy a kukába, mert könnyebb elhinni, hogy Sanyi elfelejtkezett róla, szétszórt volt, nem látta, túl új még a dolog, nem tudott ráhangolódni a listára. A valóság az, hogy látta, de akkor sem csinálta meg, mert nem akarta, mert úgy volt vele, hogy majd...
Honnan vette a bátorságot, hogy leszarja?
Tisztában volt vele, ha nem csinálja meg, nem lesz következménye. Mert valaki úgyis felveszi a földről a szemetet, bevásárol, megcsinálja azt, amit neki kellett volna.
Találd ki, ki az.
(Van, ahol ez pont fordítva működik, és a férfire hárul az otthoni meló elmaradt részének a bepótlása, de mivel az esetek jelentős részében ez a jellemző, ezért olvashattad ezt a példát)
A megoldás nem a Fair Play módszeren van.
Egy fontos dolgot kell tisztáznunk.
A gond nem a "segítek” hiánya, hanem az,
hogy nem egymás segítői vagyunk.
Már eleve a szó is rossz.
Nem vendégszereplőt, takarítónőt, házmestert keresünk, aki néha lenyírja a füvet, felrakja a képet a falra, összeszereli a könyvespolcot, hanem olyan tulajdonost, aki előrelát - dönt - ellenőriz, és mindezt önállóan.
Ha állandóan cetlizni kell a feladatokat,
kiselőadást kell tartani,
az nem tehermentesítés,
hanem párkapcsolati menedzsment.
Mielőtt még jönne a klasszikus
"de nálunk 90%-ban tök jó minden”,
picit lassítsunk.
A legtöbb egyenlőtlenség nem látványos,
hanem belülről, lassan koptatja a kapcsolatot.
Hat, viszonylag nyugis nap után jön a hetedik, amikor beüt a krízis. Pont elég, hogy legközelebb előre megtervezd, mit csinálj.
A kedvesség, az így született figyelmesség ilyenkor nem ellenszere az addigi rosszul kialakult rendszernek, hanem a kenőanyaga. Azért, mert valaki időnként figyelmes, az nem kiváltság, hanem természetes része a kapcsolatnak. Persze jól esik egy elismerés, ha valamit sikerült megvalósítani, legyen az egy mosogatás, fűnyírás, porszívózás. Ez is természetes része a kapcsolatnak.
A párok ritkán használják a sztereotípiákat, mint "a nők ilyenek, a férfiak olyanok”.
Helyette inkább jönnek a személyiségmesékkel:
"én alapból rendszerető vagyok”, "ő alapból laza”.
Annyi haszna van, hogy nincs vita. A címkék megvannak, mindenki tudja, hol a helye.
A veszteség annál nagyobb, nincs változás.
Ezekkel a magyarázatokkal, hogy "a férfi munka után agyhalott”, a nő meg "úgyis született menedzser”, minden marad a régiben. De legalább béke van és nyugi. Egy ideig.
A tények makacsul ott lapulnak a szőnyeg alatt:
• A kognitív házimunka meló. Ha nem veszed figyelembe, csak átvered magad. És a másikat.
• A "szólj és megcsinálom” azt jelenti, hogy nem vállalom a felelősséget. Felelősség az, amikor kérés nélkül látod, eldöntöd, megcsinálod, ellenőrzöd.
• A "nem ilyen a személyiségem” azt jelenti, hogy "nem tartom fontosnak, hogy megcsináljam”. Láss csodát, ugyanez a személyiség a munkahelyen csodákra képes.
• A "nálunk nincs gond, csak fáradt vagyok” érzés gyakran a kognitív túlterhelés tünete, nem hangulat kérdése.
• Ha a rendszer úgy van kialakítva, hogy a nő Superman, a férfi az "ügyetlen", akire semmit nem lehet bízni, vagy a "lázadó, öntörvényű", mert nem is akarja, hogy rábízzák, inkább fizet valakinek, hogy elkészüljön, akkor a kapcsolat soha nem lesz "csapatmunka”.
Az előrelátás és ellenőrzés megosztása nem genderkérdés,
hanem kompetencia.
Tanulható.
De csak akkor, ha nem vállalsz többet, mint amennyit elbírsz.
(Ha mindent te akarsz megcsinálni, akkor előreléptél a családi rendszer nevű vállalkozásban, de nem kapsz érte semmit, csak felelősséget és kiégést)
A párkapcsolat legjobb aránya 50–50.
Fifti-fifti.
Ez nyilván változhat, rugalmasan hullámozhat.
Ne csusszanjatok bele egy olyan mintába, ahol valaki szabadságának ára az, hogy a párja belefullad a sok feladatba.
Nem attól modern a kapcsolat, hogy mindketten posztoltok egy különleges sztorit a múlt heti, tengerentúli spirituális élményről. Inkább attól, hogy ketten együtt foglalkoztok a közös valóságotokkal, közösen tartjátok észben a feladatokat, és viselitek azok jó és néha kedvezőtlen következményeit.
A többi csak PR.
