31/10/2025
Ima az ősökért🙏🧡
Tőlük jött az élet felénk, az ő Áldásukkal létezünk ezen a világon. Kódolva van bennünk minden, ami közös, ami megoldásra, gyógyításra, elengedésre, felülírásra, ünneplésre vár.
A családállításban mélyen meghajolunk előttük, tisztelve, elismerve őket és sorsukat. ❣️
Egy csodás verssel köszönöm meg a saját őseimnek, hogy vagyok, hogy élhetek ❣️
Tombor Andi: Ima az ősökért
Mint rendíthetetlen,
őrző, vigyázó fák álltok
a Múlt rengetegében.
Múlhatatlanul.
S bár testetek rég elporladt
a Föld ölében,
vagy tűz lobogásán hamvadozott,
szél kapta, sodorta, szórta
a légben,
vagy víz hullámsírjában
ringva nyugodott…
Emléketek mégis
itt van most velem.
S nem csupán az.
Nem csak mit láttam, hallottam,
megéltünk együtt, mikor még voltatok.
Nem csak mit meséltek rólatok…
Velem van, bennem,
s általam él tovább
egyre picinyülő részetek.
Ahogy visszatekintek
az Ősök Során,
feleződik folyton-folyvást
a génetek…
Végül marad annyi,
miből létrejöttünk,
csillagpor csupán,
mi sötéten ragyog…
Mégis bármily messzi,
s bármilyen kicsiny rész
jut örökül abból,
mi egykor voltatok,
az belőletek nőve most mégis
én vagyok.
Így bármit teszek, érzek, gondolok,
a ti áldásotokkal halad át
a Kapun,
mit Életnek neveznek.
Melyen ezredévek ködéből eveznek
mindenek elő… ide… most...
A könyörtelen Idő áll
szigorú kulcsárként mellette.
Ő nyitja-zárja, tagolja a Létet,
amint az évek suhannak felette.
Felettünk… itt a Földön.
Ám ha feltárul a Lét ajtaja,
S áhítattal belépünk e Térbe,
A múlhatatlanság ragyogó angyala
vezet bennünket tovább
a Fénybe.
S amint lépdelek tisztelettel
a nyomában,
ott álltok sorban, mindahányan
az Úton...
mely engem előre vezet.
Arcotokon mosoly,
szemetekben emlék,
S átöleljük egymást épp úgy, ahogy nemrég…
Mert lelketek, mi itt van, örökkévaló.
Így most hozzátok,
értetek csendül a szó,
száll az ima,
s fényesül a mécses lángja…
Hála,
köszönet
s áldás
mindenért, mit kaptam tőletek…
Mert bárhogyan is volt,
s bármily véget ért,
Nektek köszönhetem,
hogy most élhetek.
Az, hogy ti voltatok és hogy szerettetek,
a világot, s egymást is …
ez volt a fonat.
Ez fűzte tovább a csillogó kalárist,
ez írta a könyvet, ez a sorsomat,
melyből életem lapjai s napjai peregnek.
Mint áldást sugárzó rózsafüzér,
vagy mint talizmánja eretnek
varázsnak…
Titkok,
mit valaha jó mélyre ástak…
Könnyek,
mit egykor el nem sírhattatok,
Bánat,
mi bennetek meg nem nyugodhatott…
Nevetésetek,
mely zeneként ér hozzám,
Öröm fodrai
a lélek hullámhosszán…
Most mind bennem tolong.
Gazdagít, tanít és emlékeztet.
S ha megélem, s engedem,
utat nyit bennem egy
Új Kezdetnek.
És teremthetem
a magam életét tovább.
Így kezemet fogva
emléketeken át,
Emberből - engem
Isten képmásává tesztek.
Teremtővé.
Ősévé Leendőeknek.
Soraitokba így lépek majd én is.
S áldással várom
az áldást hozót,
ki emlékében, lelkében, testében őriz majd engem is, a megnyugodót.
❤️🧡❤️🧡❤️🧡❤️
