05/11/2025
A Qi fogalma szinte lefordíthatatlan.
A kínai kultúrában a Qi mindenben jelen van – az ételben, a szélben, a térben és az emberi érzelmekben.
A Tai Chi gyakorlásában azonban a Qi-t nem misztikus energiaként értelmezzük, hanem érzetként (Qi Gan): olyan belső kapcsolódásként, amely az elme és a mozdulat között jön létre a testben.
Amikor azt mondjuk: „Süllyeszd a Qi-t a Dantian-ba”, az nem erőltetett lenyomást jelent. A „süllyesztés” természetes, passzív folyamat.
A test ellazításával (Song), a belső feszültségek oldásával, és a fejtető finom megemelésével a test olyan lesz, mint a víz: mindent lefelé enged, és a belső energia természetesen gyűlik össze a Dantian-ban.
A „lazítás” nem csupán az izmok elengedése, hanem a csontváz és a lágyrészek finom elválása.
A csontok iránya felfelé tart, míg az izmok, a vér és a lágyrészek lefelé süllyednek.
Ez a Yin és Yang belső szétválása, amely létrehozza a testben a húzó–toló dinamikát (Tui–La).
Amikor a test valóban ellazult, a belső tér megnyílik, és a tudat (Xin/Yi) vezeti a mozdulatot, akkor bármely forma – kéz, kard vagy lándzsa – belső műveléssé, Nei Gonggá válik.
Ez a Xin Fa – a „szív elve”, az elmét vezető út.
Nem különálló gyakorlatsor, hanem módszer a módszeren belül, amely életre kelti a gyakorlást.
A tanítás szerint:
„Ha le akarod süllyeszteni a Qi-t, előbb nyújtsd meg a tested.”
A megnyújtás a Yang, a süllyesztés a Yin – e kettő váltakozása hozza létre a belső áramlást és a Tai Chi élő minőségét.
