14/11/2025
🌿 Egy tanítványom megkérdezte tőlem:
"Lehet, hogy a sok munkától túl mélyre vittem magamat?"
Én a „túl” szócskára figyeltem fel.
A „túl” szerintem addig jelenik meg, amíg még nincs feldolgozva az, amit a felszínre hoztunk.
Szerintem amikor egy élmény feldolgozott, akkor a HELYÉRE kerül, és onnantól RENDBEN van.
Erre ő megkérdezte:
„Mindent fel lehet dolgozni?”
Azt válaszoltam, hogy számomra ez leginkább idő kérdése.
Itt amikor az időről beszélek, ezt nagyon tágan értem.
Vannak sorsfeladatok, amelyekkel hosszabban időzünk.
Nem egyik napról a másikra oldódnak meg, azaz tanuljuk meg azt, amit erre az életre választottunk.
És persze vannak azok a kisebb falatok, amelyek könnyebben „megemészthetőek”.
Máshonnan nézve nem is feldolgozzuk a dolgokat, hanem energetikailag tágulunk hozzájuk:
Ahogy tágul a tudatunk, úgy fér el bennünk az az érzés, amely korábban szétfeszített.
Úgy fér el a tudás és a tapasztalat, amelynek a jelenlétében egyszer csak megjelenik a megoldás. Ott, ahol előtte még semmi sem látszott.
Örülni szoktam amikor igazán nehéz helyzetben vagyok, és egyszer csak eszembe jut: valahol biztosan létezik a megoldás, vagy valakinél már ott van. Lehet, hogy egy másik bolygón, de meg kell legyen a mindentudás tengerében.
A hangokkal, a jelenléttel és a finom kíséréssel gyakran láthatom:
ahogy haladunk az utunkon, egyszer csak megnyílik annyi tér bennünk, hogy már elbírjuk azt, amit korábban még nem.
Kezelni tudjuk azt, ami régebben akár lehetetlennek tűnt.
Ezt a BIZALMAT a LÉTBEN kívánom mindenkinek!
💗
Andrea
Kalmár Andrea
HangHíd
www.hanghid.hu
