Fehér Pillangó Test- és Lélekműhely

27/01/2023

Idő, nyitottság, elfogadás és türelem - olyan gyógyírok, melyekkel a legtöbben rendelkezünk. De felismerni csak akkor tudjuk őket, ha rájövünk, hogy a segítség nem feltétlenül jelent megoldást. Sokszor a segítség az, ha együtt vagyunk az illetővel abban az élményben, amin éppen keresztül megy. Ha emberileg kapcsolódunk hozzá. Ha megértjük. Ha éreztetjük vele a törődésünket abban az állapotában, ahogy éppen van. Ha tanúi vagyunk annak, amin keresztülmegy, és elfogadjuk az ő megélését.

Nem kellenek nagy szavak, világmegváltó ötletek, egetrengető gesztusok vagy csodák. Sokszor a jelenlét maga, az, ha képesek vagyunk mások előtt megnyitni a szívünket és egyszerűen kapcsolódni hozzájuk hatalmas jelentőséggel tud bírni.

Nem baj, ha nem értünk egyet a másikkal, hiszen ez az ő története, az ő megélése, az ő érzelmei. Ezek relatív és szubjektív dolgok és nem lehet velük vitatkozni. Nem lehet valakinek megmagyarázni, miért nem kell szomorúnak lennie valami miatt, mert ha kialakult benne ez az érzés, annak oka van. Szőnyeg alá söpörni sokkal egyszerűbb (egy ideig) a nehéz érzelmeket, mint leülni a szenvedő ember mellé, és csak egyszerűen jelen lenni vele. Támogatni, úgy, ahogy az neki megfelelő, és nem úgy, ahogy mi jónak látjuk. Óriási különbségek szoktak lenni abban, amire a másiknak igazán szüksége van és ahogy mi jónak ítéljük a segítséget. Érdemes megkérdezni, mi esne jól neki. Felajánlani a figyelmünket, társaságunkat, elfogadásunkat. Sokszor ennél nem is kell több, de ez már önmagában is nagyon nagy dolog. Ha képesek vagyunk megállni és észrevenni, hogy erre van szükség, vagy, amikor mi vagyunk a szenvedő fél, akkor jelezni, hogy hogyan lehet minket a legjobban támogatni. És az sokszor nem az, hogy megoldják helyettünk a problémát, hanem egyszerűen az, hogy érezzük, nem vagyunk egyedül.

17/01/2023

"Sokszor előfordul: a kamasz hihetetlenül nagy őszinteséget igényel, és hihetetlenül nagy őszinteséget tud adni idegeneknek és a barátainak – csak éppen szüleinek nem. Lehet, hogy elment sétálni, és azt hazudja, ha faggatják, hogy moziban volt. Lehet, hogy elment moziba, és azt hazudja, hogy sétált. Nincs értelme a hazugságának látszólag, egyik sem volt tilos dolog, sem a mozi, sem a séta – azért mond mást, hogy ne tudjanak belelátni, ne tudjon gondolatban sem beleavatkozni az életébe az, aki mindeddig annyira közel, a legközelebb állt hozzá. Akitől most, amikor önállóságra és szabadságra érik, lassan el kell szakadnia – hogy majd felnőttkorában újra visszatérhessen, némi megértéssel és szeretettel. A kamaszkort szokták a második születés korának is nevezni. Az első születéskor egy elkülönült kis test szakadt ki az anya testéből és jött a világra – most egy elkülönülő személyiség szakad ki a család érzelmi burkából, hogy a világgal és önmagával egyedül is szembenézzen. Minden szülés, minden születés nehéz és fájdalmas. Annak is, aki szül, és annak is, aki megszületik. Az anyának is – a gyereknek is. A családnak is – a kamasznak is." Dr. Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/vekerdy-tamas_kamaszkor-korul-4845

24/12/2022

Békés, boldog, szeretetteljes karácsonyt kívánok mindenkinek! 🎄🎁🌞🌨☃️🥰

16/12/2022

11/12/2022

Ez a világ akkor tud megérteni bennünket, ha kategóriákba sorolhat. Ha meg tudja határozni hogyan viselkedjünk, hogyan üljünk, hogyan együnk, hogyan nézzünk ki, hogyan gondolkodjunk, milyen mérföldköveket ajánlott végigjárnunk. És mindezt elnevezi jónak, helyesnek. Egészen kiskorunktól - és az evolúció által is - arra vagyunk nevelve, hogy beilleszkedjünk és megfeleljünk. Az van elültetve belénk, hogy akkor leszünk boldogok, ha úgy viselkedünk, tanulunk, gondolkodunk, cselekszünk és szeretünk, ahogy az elő van írva.
A pszichológia megkülönböztet külső motivációt és belső motivációt. A külső motiváció az, ami a külvilág felől érkezik felénk, mikor egy rajtunk kívül álló dolog gyakorol ránk nyomást. A belső motiváció pedig az, ami a saját vágyainkból, érzéseinkből, élményeinkből születik. A kettőt általában nagyon nehéz elválasztani egymástól, mert a külvilág óriási erővel gyakorol ránk hatást. Nem könnyű meglátni, hogy mi az, amit magunk miatt akarunk, és mi az, amit azért teszünk, hogy megfeleljünk a szeretteink, barátaink, főnökeink, vagy a társadalom elvárásainak. Azonban a kutatások azt mutatják, hogy a belső motiváció sokkalta erősebb, kitartóbb és jobb eredményekhez vezet, mint a külső motiváció, és boldogabbak leszünk tőle. Tehát, ha azt tesszük, amit mi valóban szeretnék, ahelyett, hogy a társadalom és az életünkben fontos emberek elvárásainak felelnénk meg, jobban fogjuk érezni magunkat és sikeresebbek leszünk.
Igen ám, de mi is ez? A legtöbben hozzá vagyunk szokva, hogy elvárások teljesítéséből áll az életünk nagy része. Mit tennénk, ha bármit megtehetnénk, és senkinek sem lennének elvárásai felénk? Ha nem félnénk a következményektől? Mivel foglalkoznánk? Mit tanulnánk? Kivel élnénk? Mivel töltenénk az időnket?
Ha az ezekre a kérdésekre adott válaszok nem egyeznek a való élettel, annak biztosan oka van. Viszont ne felejtsük el, hogy az életünk iránytói mi magunk vagyunk. Mindig lesznek külső kényszerítő tényezők, de mi döntjük el, hogy engedünk-e nekik, vagy kiharcolunk más, a szívünknek jobban tetsző utakat. Rajtunk áll, hogy teret engedünk-e a világ nyomásának, vagy inkább a bennünk élő egyedi szépség alapján színezzük ki az életünket.

05/12/2022

Látlak rohanni. Látom, hogy a jövőben jár az agyad és a múlton rágódsz és mindig van valami, amit még nem csináltál meg, de kellene. Kész vagy valamivel, már ott van az agyadban a következő teendő és az elégedetlenség. Gondolatok, emlékek, érzelmek suhannak át rajtad, miközben robotszerűen teszed a dolgodat. Próbálkozol, beleadsz mindent, merülsz kifelé és úgy érzed, nem mersz és nincs idő megállni. De ha nem töltöd fel magad, ha nem állsz meg és szánsz időt arra, hogy energiát nyerj, mentálisan és lelkileg is, akkor ki fogsz merülni. Elég napi 10-30 perc, amit tudatosan azzal töltesz, amiről tudod, hogy energiát ad neked, derűs és nyugodt leszel tőle. Amitől fellélegzel egy picit. Ami táplál. Hogy aztán rohanhass, adhass és örömmel merülhess tovább. Mert már ismét lesz miből.

30/11/2022

Elméletben a legtöbben tudjuk és tisztában vagyunk vele, hogy értékesek vagyunk. Úgy, ahogy vagyunk. Elméletben.
Mert a gyakorlatban, ha megkérdezzük az embereket, miért értékesek ők, nagy valószínűséggel olyan dolgokat fognak felsorolni, amik valamilyen funkciót szolgálnak. "Értékes vagyok, mert jó szülője vagyok a gyermekemnek." "Értékes vagyok, mert jó partnere vagyok a páromnak." "Értékes vagyok, mert kedves, barátságos ember vagyok." "Értékes vagyok, mert segítek, jót teszek másokkal." "Értékes vagyok, mert jó vagyok a munkámban." Ezek az úgynevezett társadalmi értékeink valóban fontosak, de sokszor a társadalom érdeke és az egyén érdeke nem egyezik. Ha gyerekkorunkban valamiért cserébe figyeltek ránk vagy jutalmaztak minket, vagy valamilyen fontos funkciónk volt a családban, akkor az fog rögzülni bennünk, hogy abban rejlik a mi értékünk. Ha például mi vigyáztunk a kistesóra/nagymamára, takarítottunk, főztünk, jó tanulók voltunk, vagy jó sportolók. Amiért figyelmet kaptunk, azt tekintjük majd magunkban értékesnek. Pedig a létünk önmagában az, ami érték.

Veszélyes lehet, ha nem emberileg, a magunk teljességében, azért, akik vagyunk tartjuk magunkat értékesnek, hanem valamilyen funkciónk miatt, amiben jók vagyunk. Akkor a kapcsolatainkban is arra fogunk berendezkedni, hogy azt a funkciót betöltsük. És meg fogjuk találni hozzá azokat az embereket, akik ezt jól fogják tudni hasznosítani. Csakhogy ettől még mi, mint emberek, nem fogjuk magunkat megbecsülve érezni, mert az eszmei, valós értékünk jóval több annál, mint hogy valamit jól csinálunk. És természetes emberi szükségletünk az, hogy mások észrevegyék és értékeljék a lelkünk ragyogását anélkül, hogy ehhez érdekük fűződne, vagy használni akarnának minket.

A mi feladatunk, hogy rádöbbenjünk és felfedezzük, hogy értékesek vagyunk úgy, ahogy vagyunk, és olyanoknak engedjünk teret az életünkben, akik szintén képesek ezt látni, illetve megtanítsuk a már jelen lévőknek, hogy nem funkciót betöltő robotok vagyunk, hanem Emberek.

29/11/2022